A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Tizenhárom⁛

E-Ming kanapé melletti fekhelye érintetlenül állt, érdeklődés nélkül. Ezt az érdeklődést végül kitöltötte valaki, és elfoglalta.

- San Lang... - állított haza egyik este csurom vizesen Xie Lian, nem lépve tovább az előszobánál. 

Hua Cheng már aggódott, réges-régen haza kellett volna érnie már, mégsem volt sehol. Vacsora előtt felhívta, hogy merre jár, de nem vette fel a telefont, növelve a benne rakoncátlankodó szorongást. Mikor végre megérkezett Xie Lian, annak ellenére, hogy kint egy csepp eső nem esett egész héten, Xie Lianról úgy ömlött a víz, mint egy rossz csapból, amit nem lehet elzárni. Mindene rajta volt, szégyentelenül simultak hozzá ruhadarabjai. Kezében pedig egy kistestű, fehér színű... 

- Kutya? - hökkent meg Hua Cheng. 

...kutyát tartott, aki éppen annyira volt vizes, mint az aki tartja. 

Hua Cheng gyorsan elszaladt törülközőkért, miközben Xie Lian levarázsolta magáról kezek nélkül cipőjét. Öltönyben ez igazán kényelmetlen viselet volt, ahogy az inge ott tapadt, ahol hozzáfért. Hua Cheng egy nagy törülközőt borított Xie Lian hátára, és még egyet fejére, szabadon hagyva arcát, de apácának burkolva be. 

- Gege... mi történt?! - nézett aggódva végig Xie Lianen. 

E-Ming futkosott gazdái körül, túlságosan izgatottan, mintha konkurenciát érezne.

Xie Lian feszülten mosolygott és nevetett fel. Hua Chengnek nem voltak illúziói, tudta, hogy megint egy hihetetlen igaz történetet fog mesélni a férfi. 

- Jóval később végeztem a határidős munkával - kezdett bele Xie Lian, és közben Hua Cheng a fürdőbe terelte. Xie Lian nem akart semmit összevizezni, de Hua Chenget ez egyáltalán nem érdekelte. - Felszálltam a buszra, és jöttem ahogy szoktam. - Hua Cheng elvette tőle a kutyát és berakta a fürdőkádba, ahonnét próbált kijönni, de termete nem engedte neki, mindig visszacsúszott. Xie Lian leszedte magáról zakóját, amit Hua Cheng elvett tőle és a mosógépbe rakta. - Köszönöm - hálálkodott Xie Lian, miközben az ingét gombolta ki. - Út közben megláttam - pillantott a kutyára -, ahogy az autók között futkos. A következő megállónál leszálltam és a visszagyalogoltam. 

- Ezt értem - nyújtott át Hua Cheng egy száraz, fehér pólót és vette el az inget, amit bedobott a zakó mellé. Próbálta nem illetlenül bámulni Xie Lian fedetlen felsőtestét, hanem diszkréten. De mivel mindennek sora van, feljebb emelte tekintetét, nem eresztve Xie Lian szemeit. - Azt viszont nem értem, hogyan lettél vizes? 

Xie Lian felvette a pólót, és mert elege lett a viselésből, levette szemüvegét és a mosdókagyló szélérre rakta összecsukva. Hua Cheng egy pólóhoz illő fehér nadrágot is talált a leszáradt ruhák között, így átnyújtotta Xie Liannek. Levette gatyáját és felvette a száraz melegítőt. A vizeset átvette Hua Cheng. 

- Köszönöm - mosolyodott el. Nagy levegőt vett a folytatáshoz, de előtte Hua Cheng szakította félbe. 

- Gege, hol a tárcád és a telefonod? - jutott eszébe a zsebek átnézése, de egyik zsebben sem lelte meg amiket keresett. 

- Á - mondta Xie Lian, eszébe jutva. - A tárcámat véletlenül az irodában hagytam. Szerencsére nem jött egy ellenőr sem - találta meg a derűt a történetben. 

- És a telefonod? - adta fel a nadrág átkutatását és bedobta a mosógépbe. 

- Először vízbe esett, utána átment rajta egy busz és ripityára tört - mesélte, mintha a világ legtermészetesebb eseménysorozata lenne.  

Hua Cheng mélyen sóhajtott, és inkább nem fűzött hozzá semmit.  

- A kutya után iramodtam - tért vissza a meséléshez Xie Lian. - A parkig üldöztem, ahol egy nagy testű kutya valamiért kikelt magából. A gazdája nem bírta visszatartani, kirántotta kezéből a pórázt és a fehér kutyát kezdte üldözni. A kiskutya véletlenül beesett a vízbe, a nagy utána ugrott. 

- Ne mondd, hogy utána ugrottál? - ráncolta homlokát, ámbár a válasz egyértelműnek tűnt. 

- Nem ugrottam - biztosította Xie Lian. 

Hua Cheng nem kapott nyugalmat a választól. 

- Akkor, ha nem ugrottál utána, hogyan lettél vizes? 

- Megbotlottam a saját lábamban és beleestem a vízbe - válaszolt készségesen, újra megtörölve haját a törülközővel. 

Hua Chengnek ismét nem fűzött hozzászólást, inkább elindította a mosógépet. 

- És a kutya? - nézett a még mindig kimászni próbáló fehér kutyára. 

- Nos... először követett, miután kijutottunk a vízből. Utána majdnem eltaposták, így felvettem és... itt vagyunk. 

- Gege - ingatta fejét Hua Cheng. - A balszerencsédnek tényleg nincs párja. 

Xie Lian csak mosolygott, már hozzászokott mindehhez. 

E-Ming betotyogott a fürdőbe és leült a kád elé, mereven bámulva azt. 

- Vele mi legyen? - bökött Hua Cheng a fürdőkád felé. 

Xie Lian nem szólt, lesütötte szemeit, hogy már megint itt tartottak, ugyanúgy miatt, mint a legutóbb. Gyalázatnak érezte, hogy másodjára hozott kutyát a lakásba az engedélye nélkül. Hua Cheng látta Xie Lian feszültségét. Ránézett a fehérségre, aki közben saját farkát kezdte el üldözne a kádban. Visszanézett Xie Lianre. 

- Nagyanyám úgy tartotta, hogy egy kutya nem kutya - mondta Hua Cheng. 

Xie Lian óvatosan emelte arcát. Hua Cheng, látva rajta a zavart, folytatta:

- Maradhat, ha gege szeretné. 

- De... de Hua Cheng! - lépett közelebb a férfihoz. - Nem lehet! 

- Ó?

- Már így is vállaltad E-Minget. Csak miattam ne fogadj be még egy jószágot. Mégis csak a te életed. Ezen kívül, egy kutya akár húsz évig is élhet! 

- Ne aggódj gege - villantott fehér vigyort. - Semmit olyanra nem mondok igent, amit én magam nem vállalok. Legalább E-Mingnek lesz társasága - vonta meg vállait. - Gege, csak rajtad múlik. Ha téged nem zavar, hogy két kutyával kell egy fedél alatt laknod, maradhat a dög. 

- A te lakásod. Azt hozol ide, akit szeretnél - emelte ellenkezően kezeit Xie Lian. 

- Tévedés - ingatta fejét Hua Cheng. - Ez gege otthona is. 

Xie Lian mellkasában forróság terjedt Hua Cheng szavaitól. Túl intimnek érezte, ez pedig zavarba hozta. Hua Cheng legtöbbekkel közömbösen beszél, esetleg mérgesen. Xie Lian felé a hangja éle felhővé változik, amit ha akarna se tudna úgy emelni, hogy az bántó szándékot tartson.

- Gege hogyan szeretné elnevezni? - kérdezte Hua Cheng háttal a falnak dőlve. 

Xie Lian aligha gondolkodott sokat, az első kósza névötlet elhagyta torkát és hangosan jött ki száján: 

- Rouye! - mondta sietve. - A Rouye jó lesz... 

- Rouye - ismételte Hua Cheng. Bólintott. - Eldöntve. - Rouyera nézett. - Remélhetőleg őméltóságával ellentétben, ő használni fogja azt a nyamvadt fekhelyet - morogta az orra alatt.