A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Hét⁛

- Gege, mindig kétszer nézz körül a lámpáknál és mindig nézz az orrod elé. Kerüld az építkezéseket, ne menj át létra alatt, kerüld a fekete macskákat és a gödröket. Ha megint másik útvonalon kell menned, inkább engem hívj, már megvan a számom, és hazahozlak - sorolta Hua Cheng. 

Xie Lian bólogatott mindegyik pontnál, de azért nevetve megjegyezte: 

- Köszönöm az aggodalmadat, de kérlek, ne pazarold rám! - mosolyodott el halványan.

Sajnos egyáltalán nem pazarlás! - jegyezte meg magában Hua Cheng. 

E-Ming Hua Cheng lába mellett álldogált farkcsóválva, le se véve szemeit Xie Lianról, aki leguggolt hozzá. Szomorkásan nézte a kistestű kutyát, szívét tépte a gondolat, hogy menhelyre kell adni, de nem tehetnek mást. Xie Liannek nincs pénze kutyát tartani, Hua Chengnek kedve nincs a kutyatartáshoz, márpedig egy kutya megélhet tizenöt évet is. Megsimogatta fejét, aztán felegyenesedett és Hua Chengre nézett. 

- Indulok - mondta Xie Lian. 

Hua Cheng biccentett fejével. 

- Vigyázz magadra. 

- Te is - integetett, miközben kinyitotta az ajtó és elhagyta a lakást. 

Hua Cheng és E-Ming egyedül maradtak. 

- Először Dianxia corporation, utána menhely - sorolta magának Hua Cheng. Összevont szemöldökkel nézett le E-Mingre. - Nem megmondtam, hogy éjjel szobatiszta kutya legyél? - förmedt rá, mire a kutya abbahagyta a csóválást és lefeküdt a padlóra. - Ettől nem érzem magam jobban - kommentálta szárazon. 

Hua Cheng kézben vitte az izgatott kutyát és tette be a kocsi hátsó ülésére, ahol aztán a kutya előre ugrott az anyósülésre és úgy nézett ki egész úton. A vállalathoz érve, a parkolótól kezdve, mivel pórázt nem vett Hua Cheng, anélkül vitte magával a kutyát, aki mint kiderült, anélkül is ment Hua Cheng után. Attól, hogy nem a szíve csücske E-Ming, nem felelőtlen, hogy a nemsokára felmelegedő kocsiban hagyja, amíg ő az épületben van és ki tudja mennyi idő, amíg végez. Mindenki számára komikus és egyben szívmelengető látványt nyújtott, ahogy a nagy Hua Chenget hűen követ egy pekingi palotapincsi. A kutya Hua Chenggel mozdult. Amikor Hua Cheng belépett a liftbe, E-Ming is. Amikor kiszállt a liftből, E-Ming árnyékként követte. Hua Cheng irodájában, ami nem kevésbé tükrözte tulajdonosa ízlésvilágát, mint otthon, tele feketével és vörössel, sötétbarna bútorokkal, a palotapincsi egyesével szaglászott mindent körbe. Mikor lábát emelte, Hua Cheng ugyan csak egy szemmel rendelkezik, de az az egy is elég volt arra, hogy pengeéles tekintetétől még a kula is bent maradjon. Mozdulatát megszakította, és mint egy jól nevelt kutya, leült és várakozóan nézett. Hua Cheng sóhajtott, utána meggyorsította mozdulatait a megfelelő papírok keresésében és átolvasásában, nehogy még egy lábemelést végezzen a kutya. Gyanúsnak találta, hogy a pekingi dög ilyen gyorsan kötödést fejez ki hozzá és Xie Lianhez. A vagyona felével fogadott volna, hogy pillanatnyi ijedelem volt, hogy elhagyták, és volt gazdái nem voltak olyan jók. Kicsit kár érte, hogy nemsokára összetöri ezt az álmot, de nem vágya tizenvalahány évig gazdát játszani. Semmit nem tud indoknak felsorolni magának, miért tartaná meg és venne neki pórázt. 

Tíz perccel később visszatett mindent a helyére. Végre végzett. Indulhattak a menhelyre. E-Minggel az oldalán, kimentek az irodából, de még mielőtt a liftbe léptek, valaki visszarántotta Hua Chenget. Hua Cheng kirántotta karját a fogásból és pengélesen meredt a látszatra nála fiatalabb, de nagyjából kortárs, zöld ruhás, karikás szemű fiatal férfira, aki összevont szemöldökkel nézett rá. 

- TE! - vicsorogta a zöld ruhás. 

- Ki vagy te, hogy megengeded magadnak ezt a hangnemet? - emelte lenézően hangját Hua Cheng, mire a centikkel alacsonyabb fiatal férfi hátrált egy lépést.