A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Nyolc⁛

Hua Cheng reggel hatkor nyitotta szemét. A nap alig jött fel, ő pedig aludni vágyott. Kimászott a vörös szövet takarásából és kiment, hogy eltűnhessen a fürdőben. Még nem a napi tisztálkodást végezte, nem zuhanyozott le és nem öltözött az irodába, de az utóbbit nem is tervezte. Felkapta magára az első kezébe kerülő fehér pólót és fehér nadrágot. Haját lófarokba kötötte, utána papucs nélkül, hangtalan léptekkel közelítette meg Xie Lian szobáját, aminek ajtaja éppen annyira volt nyitva, hogy akinek a nappaliban a kanapé mellett kellene aludnia, kényelmesen kimehessen, ha úgy tartja úri kedve. Xie Lian kiélvezte a szombatot, hogy nem kell felkelni, csöndesen aludt, és nem úgy tűnt, mint aki közelít az ébredéshez. Hua Cheng levegőt is óvatosan vett, benne volt a félsz, hogy felébreszti a férfit. Ezt pedig a világért sem akarta. E-Ming Xie Lian mellett aludt, a férfi karjai között. Hua Cheng nem akart pofátlan lenni és engedély nélkül ki-be járni abban a szobában, amit Xie Liannek nevezett ki, de nem a semmiért kelt fel ilyen korán, így bement és anélkül, hogy Xie Lian megmozdult, felhívta magára a kutya figyelmét, aki rögtön tudta, mire gondol újdonsült gazdája. E-Ming nem törődött annyira Xie Lian alvásával, mint Hua Cheng, sebesen bújt ki Xie Lian karjai közül, aki erre dünnyögve fordult másik oldalára. Hua Cheng rosszallóan ingatta fejét E-Mingre, de a kutya nem vette zokon, megkerülte Hua Chenget és a bejárati ajtóhoz futott. Hua Cheng elhagyta a szobát, becsukva maga mögött az ajtót. 

Szívmelengető látvány volt a szendén alvó Xie Lian. Hua Cheng vállalta a reggeli és délutáni sétákat. Elvégre ő vállalta, hogy maradjon a kutya és Xie Liannek nem mindegy, hogy reggel, délelőtt vagy délután megy be, vagy kiveszi az egész napot. A szobatisztaság még nem tökéletes, később mindenképp későbbre tolja a reggeli séta kezdetét. Előbb haza Xie Liannél, így a délutáni sétáltatás is úgy jó, ha Hua Cheng intézi. Azonban, az esti séta közös, kivétel nélkül. 

Hua Chenget idegesítette a póráz, pedig nem is próbálta húzni E-Ming. A pekingi palotapincsi póráz nélkül is képes lenne menni, de az utcákat uraló tumultus józan észként súgja, hogy jobb a békesség, nehogy elkeveredjen a kutya. Majdnem egy órával és két kakival később, Hua Cheng és E-Ming hazaértek. Letisztította E-Ming mancsait és fekete orrát, amin némi por rikított. Útjára engedte E-Minget, és saját magával foglalkozva eltűnt a fürdőben, hogy gyors zuhanyt vegyen. Nem töltött bent sok időt, maximum tíz percet. Xie Lian még mindig az igazak álmát aludta. Ezt kihasználva Hua Cheng, elkezdte készíteni a reggelit, aminek szállongó illata kicsalogatta az ágyból Xie Liant. E-Ming be akart menni Xie Lianhez, ezért Hua Cheng, ahogy reggel találta az ajtót, kinyitotta neki annyira, hogy bemehessen. Xie Lian észre sem vette, hogy jöttek-mentek a szobában. 

- Jó reggelt - közeledett a megterített asztal felé Xie Lian, kidörzsölve az álmot szemeiből. 

- Gege, jó reggelt - mosolyodott el Hua Cheng, és letett két gőzölgő tányért, rajta rántottával és piritóssal. - Jól aludtál? 

- Ühm - bólintott Xie Lian, és asztalhoz ült Hua Chenget követően. - Sajnálom, hamarabb kellett volna felkelnem. 

- Ne aggódj emiatt, elvoltam. 

- Pont ez az. Ingyen lakok itt, nem lehet, hogy ne csináljak semmit - mondta Xie Lian, és elkezdte enni a rántottát. 

- Pedig tényleg nem muszáj - mondta két falat között Hua Cheng. - De ha ettől jobban érzed magad, segíthetsz a takarításban. Előző szombat kivételt élvezett, de általában minden szombaton vagy vasárnap kitakarítom az egész lakást. 

Xie Lian szemei felcsillantak. 

- Szeretnék! 

Hua Cheng bólintott.

- Ahogy gege szeretné. 

Reggeli után, belekezdtek és temetkeztek a takarításba. A sok fénynek a sok ablak a hátulütője, amiket le kell mosni. Hua Cheng magasabb, ő vállalta a feladatott, hogy létrára állva a fenti ablakok minden centijét lemossa, miközben Xie Lian felporszívózott, utána felmosott. Hua Cheng gyorsan feltette főni az ebédet, levest, utána berakott egy adag mosást. Xie Lian azon gondolkodott, portörlővel végigjárja a lakást, amikor megszólalt a telefonja a kanapék közötti üvegasztalon. Shi Qingxuan, írta ki a kijelző. 

- A-Liaaan! - dalolt örömködve Shi Qingxuan a vonal végén. Xie Lian elmosolyodott. 

- Qingxuan, hogy vagy? 

- Szerelmetesen és csodásan! Elvégre ismersz, én mindig csodás vagyok. A lényeget mondd már! - vált türelmetlenül izgatottá. - Hogy megy az együttélés Hua Chenggel? 

- Köszönöm, jól. 

- A-Lian, nem muszáj túloznod. Qingxuan-jie megérti fájdalmadat, amilyen személyisége van Hua Chengnek. Nyugodtan öntsd ki nekem a szíved, shijie meghallgat. 

- Öhm... - bólogatott kényelmetlenül Xie Lian. Egyáltalán nem érezte kellemetlennek Hua Chenget, jó hallgatóság és kellemes társaság, így hát nem tudott mit kezdeni Shi Qingxuan szavaival. 

Xie Lian kezéből eltűnt a telefon, Hua Cheng gyöngéden, de magabiztosan kivette és füléhez emelte. Nem tűnt túl boldognak. 

- Ne tömd a hülyeségeiddel gege fejét, Shi Qingxuan - mondta Hua Cheng, és mielőtt a nő bármit mondhatott, kinyomta és visszaadta a lezárt telefont Xie Liannek. - Gege, ahhoz a nőszemélyhez sok türelem kell. Mondott valamit, ami zavar? 

Xie Lian bárgyún mosolygott. Erre mégis mit mondhatna? 

- Nem fontos - legyintett. 

Xie Lian visszatért a portörléshez. Hua Cheng magához vette a másik portörlőt, és megosztották a szobákat. Hua Cheng megcsinálja a nappalit, ott van a legtöbb tennivaló, és saját szobáját, Xie Lian a konyhát, saját szobáját és az utolsó szobát a fürdő mellett. Gyorsan az utolsó szobához ért. Kíváncsiság lüktetett benne, hogy vajon milyen szobának használja Hua Cheng. Annak ellenére, hogy Hua Cheng szobáján kívül mindegyikbe bemehet, nem indult felfedezőútra. És ahogy belépett, a felcsillanó tárgyak kristályként csillogtak Xie Lian szemeiben. Meghatódva tett bizonytalan lépteket, mintha bármelyik pillanatban szappanbuborékként tűnnének el. A szoba falain halvány arany mintás, vöröses tapéta van, benne vitrinekkel, amik mindegyike teles-tele van kardokkal, szablyákkal, harci legyezőkkel, lándzsákkal, íjakkal és nyilakkal. Némelyik a kornak megfelelően rozsdás, de sok örvend jó állapotnak. Xie Lian szemeiben szinte könnyek csillogtak ennyi szépség ékes látványától. Percekig állhatott ott, ugyanis Hua Cheng jött be szólni, hogy kész van. 

- Gege, kész vagyok  - lépett be a szobába, Xie Lian mellett megállva, aki még mindig a gyűjteményt figyelte, pillanatról pillanatra váltva figyelmét. - Ó - vigyorodott el Hua Cheng. - Talán, gege, szereted a fegyvereket? 

- Odavagyok értük! - hüledezett Xie Lian. 

- Hmm. Bármikor bejöhet ide gege. Ha szeretnéd, ki is veheted bármelyiket és akár hagyma szeletelésre is használhatod. Tégy ahogy jólesik. 

Xie Lian gyorsan ingatva fejét fordult Hua Chenghez. 

- Nem merném ilyen szégyenteljes módon használni! Ahhoz túl sokat érnek. 

- Miért ne? - vonta fel szemöldökét Hua Cheng. - Csak nyugodtan. Amikor ideköltöztem, előbb voltak meg a kardok a konyhakésnél, így egyiket kiválasztva vágtam fel a pörköltbe a húst. 

Xie Lian nem tudta eldönteni, hogy nevessen vagy zokogjon. Ilyen bánásmódot egyik kard sem érdemel. 

- Nos... köszönöm - reagált késve Xie Lian, és mosolyt erőltetett magára. - Észben fogom tartani. 

Valóban, tényleg mindig az eszében lesz, ugyanis nehezen hitte, hogy valaha elfelejti.