A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Hat⁛

Hua Cheng a bevásárlás közepén járt. Úgy döntött, kiveszi a napot, nem volt kedve dolgozni. Ezért, hogy legyen is értelme és csináljon valami hasznosat, elment bevásárolni. Megtehetné, hogy házhoz rendeli netről a zöldséget-gyümölcsöt és minden mást, amihez úri kedve van és szájíze megkíván, és mivel ő Hua Cheng, mindegyik kívánalma tökéletes lenne, a legjobb mindközül, de jobban szeretett biztosra menni és maga dönteni el, melyik paradicsomot, uborkát, húst válassza ki. Xie Lian nem válogatós, mindegy mit főzött neki, semmi megjegyzést nem tett, hogy nem ízlene neki vagy csinálhatná sósabban, fűszeresebbre, esetleg kevesebbet valamiből. Így hát, a vége az lett, hogy mindenből vett egy kicsit. Zöldségekből, gyümölcsökből, húsokból, és a különféle édességeknek sem látszott határa. A pénztárnál villant át rajta a felismerés, mintha túl jól menne az együttélés, hogy már magától értetődően veszi figyelembe Xie Liant és esetleges kívánságait, hogy mit enne vagy venne ki hűtőből. Mivel ingyen lakik nála, de ha fizetne is érte, akkor is megtehetné, hogy mindent amit Hua Cheng a saját pénzéből vesz meg, olyan ételt főz  amilyet akar és kit érdekel, hogy esetleg Xie Lian megkíván elmajszolni egy almát vagy epres pudingot. Ehhez képest, férjeket megszégyenítően gavallérként vásárolt be otthonra. 

Xie Lian késő délután, öt körül szokott haza esni, van amikor később, mint legutóbb is, amikor kitérőt tett a sütemény miatt. Hua Cheng cégtulajdonos, mégis sok szabadideje van. A sok pénz bőségében sem talált magának új hobbikat. Régen, iskolás korában, elvárás volt tőle, hogy a legjbbaktól tanulja meg az önvédelmet, fegyverek használatát, és mellékesen, ami egész szórakoztató is volt, az íj használata. Kénytelen volt a kalligráfiát is kipróbálni, de ahogy Xie Lian átka mások cégét teszi tönkre, esetleg az elmét, ha valóban emiatt őrült meg az okkultizmussal foglalkozó nő, akkor Hua Cheng a kalligráfia tanárnak okozott lelki sérülést, amikor hónapokkal később nemhogy jobb lett, még rosszabbul nézett ki alapvetően csúnya kézírása. Ez egy olyan küzdelem volt, amit be kellett látni, nem tudnak megnyerni. Annyiban hagyták, és utána egy ideig a kalligráfia tanár szabadságra ment, elkönyvelve Hua Chenget pályafutása szégyenfoltjának. Hua Cheng, amióta ő vezeti a céget, idő és pénz bősége ellenére sem talált magának igazán hobbit. A régi bulizásokat háta mögött hagyta, a kaszinók sem nyújtottak olyan szórakozást, mint anno, lázadó tinédzserként. Túl könnyű győzelmet aratott minden ottlétekor, a pénz szerzés pedig nem tette boldoggá, hiszen mindig úszott a pénzben. Napjait az irodai ügyek, időnként tévézés, gyakorta házimunka és sütés-főzés, és bizonyos ritkaságok gyűjtése tette ki. Utóbbit nem becsülte nagyra, csak vállat vonva gondolta, az egyik üres szobát megtölti velük, de tisztelni nem tisztelte egyik kincset sem, és ha véletlenül leégne a ház, eszébe nem jutna bármelyikért rohanni. Úgy látta, hogy amíg őt ez nem zavarja, nem végtelenül unalmas, addig baj sincs. Ha meg eljön az idő, talál módot, hogy változtasson.

Borongóssá sötétlettek a nemrég könnyed bárányfelhők. Eső cseppek kopogtattak elöljáróban az ablakokon, beharangozva azt a rég nem látott vihart, ami lesújtott a városra istenkáromló dörgésekkel és távol csattanó villámokkal. A lakásban égtek a villanyok, a vacsora is készen gőzölgött. Hua Cheng az órára pillantott. Este hét múlt pár perce, és Xie Lian sehol. Átsuhant fejében, hogy felhívja, de aztán gyorsan eszébe jutott, nem tudja a számát.

Egy órával később, Hua Cheng elfogyasztotta vacsoráját, de a jó fűszerezés ellenére sem hagyott kellemes szájízt. Nyolc óra múlt és Xie Lian még mindig nem érkezett meg, a vihar sem csillapodott. Esztelenségek elmélkedése helyett, elmosogatott, de utána nem tudta, mit kezdjen magával. A kötelező olvasmányokon kívül nem olvasott sokat, sosem rajongott az olvasásért, néhány kivétellel, amik azóta is gyarapítják csekély gyűjteményét a nappali egyik polcán.