A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Kilenc⁛

Hua Cheng minden reggel megkérdezte magától: 

- Minek vettem meg? 

E-Ming egyszer sem használta kanapé melletti fekhelyét. Ezt onnan is feltételezte, hogy egy kósza szőrszál sem állt ki belőle, amikor meg mindketten otthon vannak, egyszerűen látják. E-Ming Xie Liannel vagy Hua Chenggel alszik, körülöttük lebzsel, de sosem a saját kis vackában, amiről csak a neve hiányzik. 

Nem gondolta, hogy más fogja kitölteni a fekhelyet. 

Tavaszias este volt, langyos szellő futott cégig cirógatva a bőrön. Az erkélyajtó és néhány ablak nyitva állt, hadd jöjjön be a friss levegő, ami élénken jött is, lobogtatva a függönyöket. Xie Lian és Hua Cheng túl voltak a vacsorán. Az üvegasztal mellé, a padlón foglaltak helyet, és Scrabble-t játszottak. Mindig vitte magával lakásról lakásra mindegyik költözésnél, használni nem használta, nem volt kivel. 

Nem volt tétje, nem számolták a pontokat, csak játszottak. E-Ming a lótuszélésben lévő Hua Cheng ölében pihent, míg Xie Lian maga alá húzott lábain ült, időnként fészkelődve. 

Hua Cheng köre jött. 

- Gege nagyon ügyes - jegyezte meg Hua Cheng. 

Őszintén mondta, de a valóságtól messzebb nem is járhatott volna. Xie Lian betűi egyre csak gyűltek, fele annyi szót nem sikerült kiraknia, mint Hua Chengnek. Ez nem azért  van, mert szegényes a szókincse. Csupán olyan betűket húzott és úgy rakta le Hua Cheng a sajátjait, hogy Xie Lian nem látott sok esélyt a kibontakozásra. 

- Megteszem, amit tudok - nevetett fel Xie Lian. Végignézett betűin, aztán a táblára, de percek gondolkodása után is a legjobb szó, amit ki tudott rakni, a "good". Shi Qingxuan, mert mindketten jók voltak angolból a középiskolában, mikor külföldön járt, képeslap helyett angol Scrabble-t küldött. 

Hua Cheng elővette telefonját, hogy megnézze az időt. 

- Lassan ideje megsétáltatni az árnyékodat - pillantott E-Mingre. 

Xie Lian elmosolyodott. E-Ming, amikor Xie Lian a lakásban van, valóban úgy követi, mint az árnyék, Hua Cheng szájából pedig egyenesen játékosan hangzott, nem tudott nem virulni. 

- A végeredmény egyértelmű, te győztél - mondta gratulálva Xie Lian. 

- Hát nem úgy volt, hogy nem győzelemre játszunk? - görbült pimasz mosoly ajkain. - Ezek szerint kapok jutalmat? 

Xie Lian hümmögve pislogott.

- Jutalom? Milyen jutalmat szeretnél? 

- Hm - gondolkozott el Hua Cheng, aztán mint akibe villám csapott, úgy találta meg a legkívánatosabb jutalmat. - Gege megtenné, hogy a másik nevemen szólít időnként? 

- Milyen másik név? 

- Tinédzserként gyakran fordultam meg kaszinókban, persze hamis személyivel - kuncogott. - Hozzám nőtt az évek során, de miután betöltöttem a kort, nem volt többé szükség rá, így nem is hívott úgy senki.

- Ezen könnyen segíthetek, nyerned sem kellett volna hozzá - nevetett Xie Lian. - Mi ez a név? 

- San. Lang. - Hangsúlyozta egyenként, és szemében vágyódás utáni türelmetlenség csillogott. 

Xie Lian felállt a padlóról és nagyot nyújtózott.

- San Lang - nézett le, és figyelt a név tökéletes kiejtésére. - Indulunk? 

E-Ming izgatottan felugatott. 

- Már meg is kaptad a választ - fojtotta vissza szétterülni kívánó vigyorát.