Sehol nincs biztonság

3.rész

Még sötétben ért az ébredés, mostanában nem igazán megy az alvás. Hajnali öt, nem is olyan korán. Alvás illetve egy kis étkezési zavar is belépett az életembe amióta meghalt. Ma még fura álmom is volt.

Azon a napon voltunk. Azon amikor Zach-el találkoztunk volna. De nem jelent meg a Tél Katonája és Amerika Kapitány sem. Beültünk a kedvenc kis éttermünkbe és megbeszéltük az az napi dolgokat, kivel mi történt. Majd a közeli parkba mentünk kacsákat etetni, gyerekkorunk óta imádtuk ezt csinálni. Majd szépen haza mentünk és minden jó volt. Egy ilyen nap lett volna, de nem lett mert még az elején meghalt. Pedig tökéletes lett volna.

Szép így a sötétben a táj, minden sejtelmes, titokzatos. New York fényei élesen kiütnek ebből a látképből. Itt nem jarnak kocsik és nincs hangzavar, tetszik a csönd. De az jut róla eszembe, hogy teljesen egyedül vagyok, sosem szerettem egyedül lenni.

Nah valamit kell kezdenem magamnak, csak nem ülhetek itt egész nap. Gyorsan megágyazok, majd arcot mosok és felkötöm a hajam, megint edzős ruhába bújok. Edzek egy kicsit. Nem tudom miért érzem ezt, régebben inkább választottam volna egy könyv menedékét, de most késztetést érzek arra, hogy mozogjak. Betekertem a kezem a fásliba és halkan, véletlenül se keltsek fel senkit le indultam. Nem tudom ki mikor mit csinál, de Pepper azt mondta nem sokszor használják. És tényleg nem, vagyis nincs lent senki. A tegnapi boksz miatt kicsit fáj a kezem, ez van ha dühből csinálom, gyakorló botot veszek. Másik kedvenc küzdősportom, izgalmasabb ha karddal csinálom. Régen csináltam már ezért átkell előbb ismételnem az alpokat. Egy, előre. Kettő, lendít. Három, hátra. Párszor ismétlem, majd a többi lépést is. A mesteremnek igaza volt, olyan mint a biciklizés, nem felejted. Áttértem a 'harc' részre, támadások, háritások. Sokat edzettem úgy, hogy becsukom a szemem és hagyom a testem vezessen. Az alap a fegyelmezetség, az öntudat és az önkontroll. Már memorizáltam mi hol van körülbelül, a cél ne verjem szét a termet. Becsukom a szemem és hajrá. Ugrok, rugok, suhintok a bottal. Egy erősebb ütésem bele vágódott valami. Kérlek csak ne törjön el. A szememet kinyitva Natashát találtam magam előtt.

-Nem célszerű csukott szemmel edzeni, könnyen mögéd osonnak!

-Mint te?

Visszalökte a botom és támadást indít. Így játszunk, hát jó. Háritok, mást nem igen tehetek. Három hárítás után, úgy gondolom én jövök. Erős ütést mértem felé, de kitámasztotta a botjával.

-Ne fog vissza miattam magad, adj bele mindent.

Löktem oda neki, mégis csak a Fekete Özvegy, nem kéne egy támadást sem bevinnem neki. Szemöldökét felhúzva kérésemnek eleget téve beleadott mindent. Nehezen tudom védeni az ütéseit, nagyon gyorsak és kimértek. A flaig kell hátrálnom, nah nem, bárki is ő le lehet győzni. Mély levegőt veszek és mindent beleadok a következő mozdulat sorba. Sikerült, most ő van a falhoz szorítva, testemmel nyomom oda botom egyik vége a torkánál másik az egyik kezénél a botos kezét a kezemmel szorítom oda. Kicsit meglepődött, nem számított erre.

-Mondom, hogy ne hagyd magad.

Ellökött és rögtön fordult támadott, kicsit hátra estem, de sikerült védenem az ütést. De már nem úgy játszunk mint az elején, Támad, háritok, támadok, hárit. Egy hatalmas támadással eltörtem a botját, ő egy 'sortűzzel köszönte meg. Szinte csak tartom a fejem fölött a botot, mást nem tudok tenni, az enyémet is ketté tört. Védem az ütését és próbálom oldalon ütni. Egy darabig ez megy, majd sikerül kiütnöm a kezéből mind a kettőt, újabb meglepett tekintet volt az ajándék. Legyen fair a játszma én is eldobtam az enyéimet és védekező állásba álltam. Ő is ezt teszi. Egy kör, kettő és három. Támad, sikerül elugrani előle, belerúgok az oldalába. Egyikünknek sem sikerül bevinni komolyabb ütést. Nagyon gyors, végül is ő Fekete Özvegy. Rugok, elkapja a lábam, remek, végem. Várjunk! Kihasználom, hogy megragadott, ellököm magam a földtől a másik lábammal a nyakába kapaszkodok, fordulok és földre terítem, a kezét hátra szorítom, ahogy a nyakát is neki veszítem lábammal a földnek. Gyorsan veszi a levegőt, ahogy én is, szeme teljesen kikerekedett a meglepettségtől. Elkezdte verni a padlót észre sem vettem, hogy tovább feszítettem a karját. A hátára fordult lihegve, én is mellé feküdtem. Nagyon régen volt ellenfelem, ilyen ellenféllel még soha nem küzdöttem.