Sehol nincs biztonság

32.rész

11 körül mentünk le a közös részre, szintén kéz a kézben. Nem igazán az a kép fogadott amire vágytam. Tony tombol, Steve is. Mi a fészkes fene történt?

-A HÍRES AMERIKA KAPITÁNY. MIRE MEGYÜNK VELE?

-ÉS VELED STARK? PÁNCÉLBA BÚJSZ!

Ezeket mi a jó isten lelte. Zavarodottan nézek össze Buckyval, majd Natasha tekintetét keresem.

-Mi az?

Tátogóm. Válasz helyett, csak rám mutat. Ti most szórakoztok velem? Miért mindig én? Én, én, én! Attól, hogy Stark vagyok nem kell mindennek rólam szólnia.

-JÓ HATÁSSAL VAGYOK RÁ! TÖRŐDTEM VELE, AKKOR AMIKOR NEKED KELLETT VOLNA! 

Ez most hogy jött elő? Mégis miért? Talán eddig elfoglalta őket a Hydra, talán sikerült lefoglalnom őket. De most, hogy győztünk...Lehetséges, hogy ez lehet a háttérbe.

-DE AZ ÉN LÁNYOM! 

-SENKI NEM MONDATA, HOGY NEM AZ! NŐJ MÁR FEL TONY!

Mi a jó Istennek kiabálnak. Miért lehet egy normális, harag, depresszió, sírás mentes nap ezen a bázison!? Vajon, hogy jött elő most ez? Mi váltotta ki, hogy kiabáljanak egymással. Tudom, hogy "börtönben" vannak itt, akik a Kapitány csapatban voltak, de nem értem...Clint is abban volt, nem? Akkor mégis hogy harcolt az oldalunkon? Hogy lehetett itt? Végül is miért lepődök meg, a Bosszúállóknál vagyok. És miattam megkísérelték, hogy nagyobb büntetést kapjon. Mondanám, hogy kedves, de a felelőtlen jobban illik a helyzethez. 

-AZÉRT AKAROD HOGY ITT LEGYEN A FÉLKARÚ ÉS LOKI, MERT PENÉLOPÉNEK AZ A JÓ! ÉS A TÖBBI EMBERNEK A FÖLDÖN? Szeretem a lányom, de a barátod kezelhetetlen és Lokiban sem bízhatunk meg. Buck-nak az lenne a legjobb, ha elmenne. Senki nem mondta, hogy nem lehetnek együtt. És ha Loki menni akar, hagy menjen. 

Mi? Loki elakar menni? Hazudott nekem? Azt mondta, nem búcsú...

"Nem, dehogy, nem akarok elmenni. Nem tudlak itt hagyni.De nem akarod, közéd és a szerelmed közé állni. Melletted akarok lenni, de azt akarom, hogy ez ne menjen a boldogságod árára."

A kétszínű, hazudozó...Pen, csak neked akar jót! Mondja a kis hang a fejemben, de nem hiszek neki. Miért akar mindenki itt hagyni? Miért megy el mindenki? Zach, anya, Jack. Most James és Loki. Mi az? Itt hagy majd Steve és Nat is? Nem hiszem el ezt a bagázst, mindenki úgy viselkedik mint egy csoport óvodás. Komolyan mondom nem hiszem el néha, hogy a Bosszúállóknál lakom. 

-Tony! Penélope nem stabil lelkileg. Szüksége van rájuk! 

-EGY CSALÁDRA VAN SZÜKSÉGE!-Tony észre vesz és a szemeim előtt törik össze. Lerogy a legközelebbi székre.-Penélope. Tudod én adtam a nevet. Anyád sokszor kérdezte, ha véletlenül születne egy, hogy nevezném. A Penélopét és a Morgant mondtam. Majd eltűnt. Azóta nem hallottam róla. 

Ez az őszinteség letaglóz, szorosabban markolom James kezét. Tony adta a nevem és az anyám tiszteletben tartotta ezt. Más különben nem kérdezte volna ezt akkor Tonytól. Ha máshogy dönt most lehet együtt hárman egy boldog család lennénk.

-Apa. Igaza van Stevenek. Nem vagyok képes elengedni őket is. 

-Elmennek. Bármennyire fájni fog neked! Loki önként akar menni. És Bucknak is ez lesz a legjobb. Loki is és Bucky is vissza fognak térni. 

-Tony, csak adj nekik még időt.

Mondja Steve.

-De nem miattad Rogers! 

Feláll és magabiztosan kisétál. Én behunyom a szemem. Miért nem lehet egyszer úgy, hogy az élet nekem kedvezzen? Azt hittem, hogy miután megöltem...Őt. A csapattal együtt 'boldogan' élünk majd és közösen oldunk meg problémákat. Ehelyett, amikor elszáll a közös cél egymásnak esnek. Tony és Steve. Az első bosszúálló és az aki azt hiszi a vezérük. Csak szorítom Buck kezét, mintha soha többé nem akarnám elengedni. Stevet nézem. Leesik neki, hogy az egészet hallottam. Bocsánat kérő a tekintete. Betoppan Loki és Thor. A szemem könnybe lábad. Thor zavarodottan néz körbe. Csak Steve, Nat, Buck és én vagyunk itt.

-Ki maradtunk valamiből?

Kérdezi.

-Pontosan ezt akartam én is kérdezni.

Lokira nézek és csak rá. Elengedem James kezét és felmegyek az emeletre. Az a kicsi étvágyam is elment ami volt, a várt kávéra sem szomjazom már. Sőt hányingerem van. Bemegyek a szobámba és elfordítom a kulcsot. A pengét újra a komódon találom, vissza hozta. Felkapom az egyiket és oldalra hajítom. Pörög, majd a beleáll a falba az ágyam felé, az ív alá. Oda lépek az ágyamhoz. Sikítok egyet, majd elkezdem felborítgatni az ágyat. Ledobom a párnákat, a takarót, fel borítom a matracot. Ezt mind ordítva. Azt most, soha nem tudna bántani. Ez jobban fáj mint bármilyen seb. Itt fog hagyni Buck, Loki elakar menni. Vajon, ha tudja, hogy James elmegy Wakandába, marad? Istenem de önző vagyok. Sosem voltam az. Most egy kicsit megengedem magamnak. Ők lettek a családom és nem tudnák még egyet elveszíteni. Kopognak az ajtón. Nem akarok senkivel beszélni. A kilincset rángatja, nem fogom beengedni bárki is.

-Engedj be, vagy betöröm.

Felállok, felkapom a másik pengét a komódról, hátrébb lépek és célzok. A kés bele áll az ajtóba.

-Akkor vissza jövök később.

Legalább nem nyomul. Hallom Loki elhaló lépteit. Nem veszem ki a kést az ajtóból, hisz akkor lenne egy lyuk amin belátni. Bemegyek a fürdőbe és kézmosónak támaszkodva farkasszemet nézek önmagammal. Tiszta seb és zúzódás az arcom, a nyakam. Ez nem egy erős nő arca. Csak egy összetört kislányé. A tekintetem is ezt sugallja. Kétségbe esett, szomorú, bosszús. Félek, hogy teljesen egyedül maradok. Nem sok embert engedek magamhoz, de most egyszerre nagyon sokat és úgy tűnik mind elmennek. Amikor idejöttem Tony és Steve között háború volt, és az nem múlik el csak úgy. Várható volt, de nem akartam foglalkozni vele és úgy tűnik senki más sem. Mi lesz ha újra teljesen egymásnak esnek? Beleütök a tükörbe. Megreped az arcomat eltorzítva. Újra csapok. A tükör véres lett a kezem miatt. Arcom több részre szakad. Újra és újra ütök. Az egész leszakad a kézmosóba. Remegek, az adrenalintól, a dühtől és a fájdalomtól. De nem törődök a fájdalommal, éreztem már rosszabbat is. Újra kilépek a szobámba. Nem az ijedt kislány vagyok. Penélpe Haig vagyok, Tony Stark lánya. Se több, se kevesebb.