Sehol nincs biztonság

20.rész

Órákat töltöttem tegnap az edző teremben. Ordítottam, ütöttem a zsákot, rugtam. Majd sírtam az egyik sarokba, sikítoztam. Bottal edzettem, majd megint ütöttem a zsákot. Aztán egy következő pillanatban csak némán néztem magam elé, majd megint tomboltam. Felforgattam a helyet, dühömben, szomorúságomban, szerelmemben, vágyamban, tanácstalankodásomba. Találtam egy rekeszbe egy pisztolyt. Betöltöttem és lőttem vele, bele a terem falába. Úgyis ráfért a helyre egy festés és akkor úgy tűnt Tonyn állok bosszút. Az első lövés után lejött Wanda, de elküldtem. Utána senki nem jött, nem akarták rám törni az ajtót. Szétlőttem a zsákot is, a tartalma a földre hullot, így nem tudtam mit püfölni. Feljöttem. Ez olyan 7-8 óra körül lehetett. Újra megfürödtem és némán leültem az ablakba. Nem sírva, vagy ordítva. Némán, gondolkodva. Az ajtót nem zártam magamra, de senki nem jött. Nos hajnali kettő van és még mindig az ablakban ülök némán. 
Loki tekintete az ébédnél mindent elmondott. Búcsúzott. Ezért lett egyértelmű...Ő tudta. Mindenki tudta. Buck, Steve...Loki. Mindannyian. Azt hittem Tony lánya vagyok. Még mindig nem értem mit jelent, nem értem miért így monta Pepper. Ő...Tony, mint egy jó apa, leakart passzolni. Eltüntetni a képből. Amikor elkezdek reménykedni, reménykedni, hogy talán lett egy apám. Tony tesz valamit, amiért még jobban megutálom. Valamit amit egy apa sosem tenne meg. Hazudok nekem, folyamatosan. Én...Én pedig mindig elhiszem neki, minden egyes alkalommal. Annyira akarom, hogy az apám legyen, hogy bármit elhiszek neki. Bármit amit tesz tudok úgy nézni, hogy jó apához méltó legyen. Akarom, hogy Tony Stark....Hogy Tony az apám legyen. De ő nem akarja, hogy én a lánya legyek. Ezt folyamatosan bebizonyítja. Ez baj...Szeretek reménykedni. A némaságomban egy könny csepp grdül végig az arvomon, csak egy, de abban mindig szomorúságom benne van. Ez a könnycsepp kiszakít az elmélkedésből. Tennem kell valamit, valamit a némaságon, a szomorúságon, a dühöngésen kívül. Bármit. 

-Tudják hova mennek?

Tudtommal, senki nem tudta bemérni, hogy hova kéne menni, hogy hol van Jack. Eddig. Én megtalálom. Magamra kapok egy pulóvert és felmegyek az emeletre, sehol semmilyen mozgás, mindenki alszik. Bemegyek Tony laborjába.

-Hello, Péntek!

-Penélope! Örülök, hogy hallom, régen jött.

-Igen, sajnálom. Azért van kedved segíteni?

-Önnek bármikor.-Egy gép, de mégis mosolyt csal az arcomra.-Hallottam mi történt, sajnálom.

-Egy gép vagy Péntek...De köszönöm.

-Miben kell a segítségem?

-Tony hol tart a helymeghatározással?

-Itt.

Egy kép jelent meg ami az egész labort behállózza. Egy..Öm...Elég nagy terület.

-Szóval sehol. Lássuk csak...Én vagyok a Hydra.-Bemegyek középre, és onnan szemlélem a "tájat".-És Jack vezet. Hol bújnék el? Jack! Hát persze. Szűkíts New York-ra és a külterületre.-Nem igazán csökkent a terület.- Csak a külterület.-Nem kísérelheti, hogy belterületen legyen.-Gyárak. Elhagyatott gyárak.-Csökken, csökken.-Azokat hagyd fenn ahol mégis van áramszolgáltatás. Most azokat, ahol...Ahol kimagaslóan magas.-Lecsökkent 30 telepre.-Kérem mind a harminc épületről az elmúlt hét műholdas felvételeit.

-Ahhoz kell Mr. Stark beleegyezése.

-Ugyan Péntek, biztos megtudod oldani. 

Pár perccel később megjelenik az asztali gépen. Leülök és figyelek.
Megnéztem 12-t, valahol nincs mozgás, vagy csak egy gondnok. De ez...A 13.. Miért kell egy elhagyatott gyárba fegyveres őr? Civil ruhában, lopott fegyverrel. És a héten többször járt arra Jack. Megvan.