Sehol nincs biztonság

28.rész

-Menj segíts lent, Katona!

Anyám hangja érzéketlen, semleges, de az övé. Buck megfordul és kimegy, le a többiekhez.

-James...Buckyt aktiválták! 

Jelentem be, hogy a többiek feltudjanak készülni. 

-Bucky...

Súgom bár tudom, hogy mindannyian hallják.

-Jó téged újra látnom, Penny! 

-A...anya?

Loki még mindig előttem áll. Szinte vicsorog. 

-Pen, szívem, azt hiszed okos vagy. De nem. Pontosan mindent úgy tettél ahogy akartam.

Nem bírom hallgatni ezt az érzéketlen hangot. 

-Penélope, mi történik oda bent?

Kérdi Tony.

-A Hydrától nehéz kiszállni és általában az ember nem is akar. 

-ELÉG!

Kiáltom. Nem megy, nem tudom hallgatni, ahogy ez a szörnyeteg az anyám hangján szólal meg. 

-Cs, cs, cs,-Csitítgat.-Ez csak ránk tartozik angyalom, családi ügy.

Előre lép és azzal a lendülettel Lokit a falhoz vágja, én felsikítok, ő elájul. Ne, ne, ne. 

-Loki!!

Az ajtó bezárva és oda 'dobott' egy fém asztalt, ami összepréselődve elállta az ajtót. Elém áll én teljesen le vagyok fagyva. Remegek. A fülemből ki emeli a kütyüt, még hallom hogy szólongatnak, majd összetöri két úja között. 

-Máris jobb. Kislányom!

-Nem vagyok a lányod, Amy!

Életemben először az eredeti nevén szólítottam az anyámat. Ez erőt ad. Előkapom a Lokitól kölcsönvett pengét, a másikért is oda nyúlok ami az ájult Loki kezében van. 

-Így állunk, Penny?

Semmi érzelem a hangjában, én támadó állásba állok. Még bátrabbnak érzem magam, valami lehet ebben a pengében. Asgardi, szerintem ez mindenre magyarázat. 

-Esélyed sincs. 

-Nem tudhatod.

Nem támadok először, néha a legjobb támadás a védekezés. Van egy pisztoly nálam, de nem akarom eljátszani. 

-Akkor legyen harc, kislányom! 

Támad, én védekezni próbálok. Eszembe jut amikor Stevevel gyakoroltam, amikor kicsit kezdett mindent bele adni. Az is esélytelen volt, mégis megtaláltam az egérutat.

"Mindenkinek van gyenge pontja!"

Ezt ő, az anyám, mondta mindig nekem. Ezaz, meg kell találnom a gyenge pontot. De jelenleg, csak a védekezésre fókuszálok. Sehol nem látom a Fury által leírt nőt, a perecíz, jó harcost. Hadonászik és az erejével próbál felém kerekedni. 

-Elárultál. Még,hogy jóban lenni azzal a seggfejjel.-Nem liheg, nem fárad. Én annál inkább. A sérüléseim sem segítenek, de az felturbóz, hogy még egyszer sem talált el. Vagy csak nem akar?-Azt hittem a segítségemre leszel, majd. Beszivároghatok a Bosszúállókhoz. De hamar változtatnom kellett.-Szóval ő a vezető. Jack, csak bábú volt. Minden csak a színjáték miatt ment.-Tetszett a telefonos dolog?

Bedurvulok, először viszek be  támadást, hirtelen éri és megvágom az arcát. De nem vérzik, csak egy csíkot hasítottam rá. 

-Au!

Mondja és valami mosoly szerűség terül szét az arcán. A 'seb' begyógyul. Regenerálódik, de hogyan lehetséges, hogy ilyen gyorsan? Gyorsabb támadásba lendül. Az egyik pengét kiüti a kezemből, túl messze, mintsem elérjem. Jöhet a bokszzsák. Ökölbe szorítom mind a kettő kezem a jobban még ott van az egyik penge. 

-Nem fogod fel adni, igaz?

-Eszem ágában sincs! Megfoglak ölni.

Újabb mosoly szerű valami az arcán. Most a védekezésre alapozok. Közel kell kerülnöm, hogy fejbe tudjam lőni, de elég közel ahhoz is, hogy egyből sikerüljön. Valaki az ajtót próbálja betörni, de nem fog sikerülni. Egyikük sem olyan erős mint a Szupergép. A nevemet kiálltja. Tony az...

-Apuci jön és megment?

Támadok, vágom ahogy érem. De nem sokra megyek vele. Feldühítem. Oldalra vág. A falnak csapódok, ez a penge is messzire repül tőlem. Kiszorul a tüdőmből a levegő. A hasamra fordulok és zihálva próbálok levegőhöz jutni. De nem sokáig megy, a nyakamon ragad. Újra itt vagyunk anyám 10 centivel tart a föld felett, de úgy nem fulladjak meg. Az ajtót kirúgja, így Tonyt is. Nagyot nyögve ér földet és elájul ő is. Nincs rajta a páncélja. Bolondabb mint hittem. A páncél maga lent harcol. Clint már nincs  hídon mindenki a katonák és Bucky ellen harcol. Kiemel, újra, a korláton kívülre. Újra minden szem ránk szegeződik, még James-e is. Látom, hogy kitisztul a szeme és elájul. Jó egy gonddal kevesebb, Buck már jól van. 

-Szóval hogy fogsz megölni?

-Így!

Hátul az övemből előkapom a Natashától kapott pisztolyt és lövök. A homloka közepét. Vér serken és kikerekedett szemmel össze esik. Megvan a gyenge pont. Engem elenged, de a rossz oldalon!

-SAAAM!

Kiáltom, és hála az égnek elkap még röptömbe. Teljesen hozzá bújva érünk földre. Letesz és én nem hagyom el magam. Felszaladok az emeletre, újra. Először Tonyról szedem le az ajtót és ott hagyom a Rhodyt és Stevet. Lent Sam és Wanda Buckyt segíti kivinni. Én és Thor Lokihoz megyünk. Össze szedem a pengéket és az övembe teszem. Loki kezd ébredezni.

-Hé! Szia! 

-Pen..Mi történt? 

Kérdi fájdalommal a hangjában.

-Győztünk! Győztünk, Loki!

Kicsit könnybe lábad a szemem, de még mindig nem tudom elhagyni magam, még nem fejeztük be. 

-Menjünk el innen. Thor, segíts neki. 

Lemegyünk. Tony, James, Rhody, Sam, Steve, Wanda, Loki és Thor kimentek. Én megkértem valamire Clint, csak őt, mert tudtam megfogja tenni.

-Clint, sikerült amit kértem?

-Igen. Csak meg kell nyomni.

Oda dob nekem egy fekete kapcsolót, amin egyetlen egy gomb van. 

-Menjünk el innen.

Vízió, Nat, Clint és én is beszállunk a repülőbe. Felszállunk én megnyomom a gombot. Clint szét lőtt pár robbanónyilat, ami elég erős ahhoz, hogy az egész helyet a levegőbe repítse. Mikor kijöttünk még akkor sem láttuk a gyárat. Ezt majd meg kell vizsgálnom. De most, hogy felrobbantottam a helyet, újra látszik. És most hagyom el magam, elkezdek sírni. Körül nézek a repülőn. Nat, Steve és Sam halkan beszélgetnek. Vízió és Wanda is, egy sötét sarokba. Pepper Tony fejével az ölében ül. Rhody mellettük ül. Thor Lokit vizsgálja. Én Buckyhoz lépek. A haját kisimítom az arcából. 

-Sajnálom!

Oda súgom. A homlokát megcsókolom, majd oda nyomom az enyémet. Sírok, végig folyik Buck arcán is. Én újra megsérültem. Az eltört bordáim nem javultak, csak lett pár új. Szerintem az összeset érte valami sérülés. A bokám kiment és az arcomon van egy hatalmas vágáshoz hasonló seb, amit szerintem akkor szereztem amikor az anyám felpofozott. Megöltem...Fejbe lőttem. Fejbe lőttem a saját anyámat. Azt az embert aki megszült, aki felnevelt. Azt akit mindenkinél jobban szerettem.

Sikerült legyőzni az ellenséget, de még közelt sincs vége. Remélem nem okoztam csalódást ezzel a résszel (sem). További jó olvasást!
Puszi<3