Sehol nincs biztonság

19.rész

Álmodtam. Hosszú ideje először. Vagyis hogy nem anyámról, így értve. Az álmomban Loki és Buck közé ugrottam. Loki engem szúrt le, majd köddé vált és James karjaiba borultam, a pengével a szívembe. "Szeretlek", mondtam. Ő kihúzta a tőrt és újra belém döfte, és meghaltam. Ezt egymás után többször, de nem tudtam felkelni, egyszerűen nem ment. Az ágyneműm fele a földön, izzadságtól nedves a huzat és a párnám, meg persze a könnyeimtől .Valami, vagy valaki van mellettem. Tony. Tony az ágyamban fekszik nekem háttal. Kipattanok az ágyból.

-Mit keresel itt?

Berekedtem és nagyon fáj a torkom. Mitől? Kinyitja a szemét és a hátára fordul.

-Sikoltoztál este, bejöttem megnézni mi a baj. Majd ide jöttem, hogy betakarjalak és mondtad hogy maradjak egy kicsit.

-Én?

-Pontosan ezt mondtad: Maradj itt kérlek apa.

-Oh...

Erre nem emlékszem, mégis voltam ébren? Ha igen, nagyon összemosódott a valóság és az álom közt úgy minden.

-Minden rendben? Egész este sikítoztál, mikor itt voltam akkor is.

-Furcsa álmom volt és félelmetes. 

-Feküdj vissza.-Kell ki az ágyból.-Még csak hajnali négy van. 

-Nem akarok.

-Mit álmodtál?

-Szerinted igaz, hogy minden álomnak van valami jelentése? 

Nem örül, hogy kérdéssel válaszoltam a kérdésére. Elém áll. 

-Mindennek van jelentősége, de nem mindig az amire elsőre gondolunk.

-Félek, Tony. Valahogy érzem, hogy nem csak egy holttestet fogunk találni.

-Azzal most ne törődj. Még van időnk felkészülni.

-Pár nap.

-Az éppen elég!

Félve nyúl felém, megakar ölelni, de visszarántja a kezét. Pár pillanatig még néz rám, majd fogja magát és az ajtó felé indul.

-Azt álmodtam, hogy valaki aki fontos nekem leszúrt és meghaltam.

Tony megfagy, lassan fordul vissza felém. Nem tudom miért mondtam ki. 

-Pen...

-Nem tudtam felkelni, vagyis úgy tűnt. Újra és újra. Ezért sikítoztam. 

Vissza araszol elém, nem nézek rá. 

-Megvédelek! Penelopé megvédelek, mindentől.

A vállamra teszi a kezét, tudja hogy még haragszom rá. Haragszom még rá? Amit most tett az...Most tényleg olyan mintha lenne egy apám. Lassan végig simítva a kezemen elenged és kicsit hezitálva indulna vissza. De átölelem. Nem sokkal magasabb nálam, pont a vállára tudok hajolni, a derekánál karoltam át, ő megkönnyebbülve ölel vissza és a fejemre hajtja az övét. 

-Ne ígérj olyat amit nem tudsz betartani.

-Túl sokszor hallottam már ezt. 

-Kitől?

Elhúzódok tőle és az ablakban az egyik puffra ülök, kicsivel később Tony is így tesz. 

-Az apámtól, neki pedig mindig Jarvis mondta, neki meg a felesége.

-Jarvis. A gép?

-Nem, nem. Jarvis apám komornyika volt, a legjobb. De ő lett az én segédem is. De most már Vízióban él tovább.