Sehol nincs biztonság

7.rész

Egy jó két órát küzdöttünk Natashával, egyikünk sem nyert, döntetlenben egyeztünk meg. Felszabadított ez és a beszélgetés is velük. Tényleg jól esett és ténylegesen jobb, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Egy ideig a Hydrát is elfelejtettem, de most itt, a zuhany alatt újra ezen agyalok. Mit nem látok? Elég sok mindent, mi köze ehhez az egészhez, nekünk? Talán az hogy Tony az apám? Ah...Akkor biztos hamarabb léptek volna és mit érdekelné őket, hogy ő az apám? Nem tudnak velem semmit elérni nála. Ha a pénzre mennek, miért kell nekik a Hadigép indítókódja? És ha nem pénz, akkor mi kell nekik? A Hydra célja a világuralom, igaz? De csak kis csoport, az ilyeneknek esélyük sincs, de a Hadigéppel már van. De nem tudják kívülről irányítani, csak belső irányítással tudná elvinné nekik bárki is. Megvannak nekik a kódok, de nem fogják tudni magukhoz vezetni. Remélem Tony azét hallgatott rám. De miért tette volna? Sok a kérdőjel, sosem szerettem a kérdőjeleket. Elzárom a forró vizet és kinyúlok a törölközőmért, magamra tekerem és beállok a tükör elé a hajamat szárítgatva egy másikkal. Nah most nem hasnolítok az anyámra. A víz miatt sötétebbnek látszik a hajam, szinte feketének, jól állna a fekete, kicsit a maradék sminkem elfojt és az arcom nagyon vékonynak tűnik. A hajam kócosan és hanyagol takarja ki az arcom felét, bőröm sábadt szinte fehér. Most nagyon nem hasonlítok rá. Neki még holtában is pirosas volt a bőre, ami természetfelettinek tűntette fel, halottan is gyönyörű volt. Lehet ilyet mondani egy halotról? Lehet ilyet mondani a halott anyádról?
Kifésülöm a hajam így rendezettebbnek tűnik, és befonom őket, hogy ha majd megszárad kicsit hullámos legyen. Átmegyek a gardróbba és egy kék farmert kapok fel egy fehér tikóval és egy mell alatt levágott pulcsit. Majd lentre veszem az irányt mert iszonyat éhes vagyok, bár pár órája bevágtam azt a brutális szendvicset. Sam aztán ért hozzá. Gyömölcssaláta mellett döntök, almát vágok, banánt, találtam málnát és egyébb kis bogyós gyümölcsöt a hűtőbe. Itt amint elfogy valami, máris van más belőle. Belép a terembe Steve és a konyha felé indul, de amint meg lát megfordul és leül a kanapére és TV-t kapcsol.
Dupla adagot vágok mindenből. Tálba rakom és villát teszek mellé. Megindulok a kanapé felé. Lerakom a kis dohányzóasztalra az ő adagját és én leülök mellé. Nem szólok, pedig kéne. Halkan falatozom a gyümölcsöket, és gondolkozom hogyan is kezdjek bele. Nem hittem, hogy a harmadik nap délután ilyenekkel fogok foglalkozni.

-Sajnálom, hogy hazudtam. De érts meg, nem mondhatom el, vagyis igazából nem akarom.-Felé fordulok ültemben, de ő még mindig a TV-t figyeli.-Nem lesz baj. És igazából be is pánikoltam, amikor ott termettél. Én csak...-Kicsit rám sandít.-Bocsáss meg, azért is amit délelőtt mondtam.-Végre rám néz, nekem muszáj elkapnom a tekintetem a kék szemekről.-Kicsit elkapott a gépszíj. Tudom, hogy...Szóval, nem bántottál, nem sértettél meg. Csak...Szóval, hogy...Megijedtem, hogy mit akarsz tőlem. Vagy akarsz e egyáltalán. Szóval csináltam neked gyömölcssalátát.

Vissza ültem eredeti helyzetembe és a teljes figyelmemet a tányéromnak szentelem. Tudom, hogy néz, érzem. Felkapja a tálat és elkezdi eszegetni.

-Szép lány vagy. Gyönyörű és tetszik a stílusod. És én sem tudom igazából, azt tettem amit jónak láttam. De ha neked ez kényelmetlen...

-Nem az, csak szokatlan!

Emlékeztek amikor azt mondtam nem az esetem? Lehet egy kicsit az, kicsit, de az. 

-És megbocsátok. Egy gyömölcssalátának muszáj.

Elmosolyodik ahogy én is. Magam alá húzom a lábaim és mosolyogva nézem a TV-t. Valami akció film. Jó lehet, hogy az esetem, de ő Amerika Kapitány. Meg én inkább a fekete hajú rosszfiúkra bukok. De nem! Se Barnes, se Loki nem jön be! Egyikse! Kellett emlegetnem, Barnes lép a nappaliba. 

-Sziasztok!

-Hello!

Én nem köszönök, úgy teszek mintha tele lenne a szám. Leül a kanapé szélére, nem dől hátra, sőt a TV-t sem nézi. Csak a térdére rakott, összekulcsolt kezét nézi. Haja az arcába lóg és feszültnek és szomorúnak tűnik.