Sehol nincs biztonság

11.rész

Lementünk és már a többiek is itt vannak. Steve, Sam, Rhody, Thor, Wanda, Natasha, Vízió, Barnes és Loki. Tony azt mondta nekem kell vázolnom a dolgot, még neki sem tiszta néhány részlet. Most itt állok előttük és beszélnem kéne, de nem tudom hogy kezdjek hozzá.

-Felkeltek egy álmot, sokakanak rémálmot, azzal amit mondani fogok.-Sokaknak elkomorul az arca.-Az anyám teste eltűnt. Én pedig megakartam találni. Beakartam törni a rendőrség és a halottasház rendszerébe. Azt hittem Tony gépei után semmiség lesz.-Sam és Steve össze néznek és egy kicsit elmosolyodnak.-De nem volt az. Helyette az én gépemet törték fel. Ezért kellett azt tennem a Hadigéppel, amit. Mert a gépemen rajta voltak az indító kódok.-Rhody megakart szólalni, de Tony egy szúrós tekintettel belé fojtotta a szót.-Majd a telefonomba is sikerült beférkőzniük. Nem tudják kivagyok és én azt hiszem közük van anyámhoz. Nem csak az eltűnéséhez, hanem a halálához is. Mind a két alakalmommal ez a jel figyelmeztetett, hogy ne kutakodjak tovább.-Felemelem a kezemben lévő telefont, amin még mindig a Hydra jelképe 'ragyog'. Mindenki elkomorul. Tony bíztatóan bólint és mellém lép.

-Pen, Penélope-Néz rám amikor javítja a nevem.-megkért hogy segítsek neki és én pedig titeket kérlek hogy segítsünk neki. Ha igaza van és a Hydra ilyen dolgokat tesz, lépnünk kell! -Barnes a fém kezét nézi majd haraggal az arcán ökölbe szorítja azt. Steve is bosszús arccal ül tovább. Wanda pedig a harag, szomorúság és bosszú egyvelegével ül mellette. Tudom, hogy nekik van a legnagyobb múltuk a Hydrával, de mindannyian találkoztak már a szervezettel.-Nem tudom még hogy, de vissza szerezzük Daphneét és leverünk egy újabb Hydra szerveződést. -Barnes, Nat, Wanda és Steve fel állnak és négy különböző irányba indulnak. A többiek lefagyva ülnek a kanapén.-Nagyobb lelkesedésre számítottam.

Barnes felé indulok ő az emeletre vette az útját, a szobájáig meg sem álltam, kopogtatok és csak egy halk 'gyere be't kapok. Benyitok és belépel. Őt az ágyán ülve találom. Megállok előtte úgy másfél méterrel.

-Én...Sajnálom, hogy felbolygattam a múltat.

Nem tudok a szemébe nézni, de tudom hogy ő engem néz. Arrébb csúszik az ágyon jelezve, hogy üljek le mellé. Megteszem. Tíz centi van a lábaink között.

-Nem a te hibád.-Maga elé mered, majd a kezére.

-Milyen érzés? A kezed?- Az arcát nézem. Ő a kezét mozgatva és nézve beszélni kezd.

-Mérhetetlen erőt érzek, ha használom olyan mintha mindenre képes lennék. De közben meg arra emlékeztet, hogy egy gyilkos vagyok és hogy mit meg nem tettem azoknak az embereknek.

-Az nem te voltál.

-Átmosták az agyam, de mindig ott voltam.-Felém fordul és barna átható szemeit az enyémbe fúrja.-Bármit megteszek, hogy a Hydra végleg oda vesszen.

Én kapom el a szemem, ő az arcomat nézi.

-Az is lehet hogy csak bemagyarázom és csak véletlen.-Nem tudom mi az igazság.

-Kétlem. Ez nem véletlen. Én...

-James, én nem akarom, hogy rosszabb legyen az állapotod.

-Mostmár James? Mi lett a Barnessal?-A mondat többi részét szándékosan nem veszi észre, tudom.

-A Barnes olyan személytelen.

-Általában Buckynak szoktak hívni.

-Nem szeretek a többi emberhez hasonlítani.-Sikerült kifacsarnom egy szomorú mosolyt és az én arcomra is felkúszik egy. Felállok. Az ajtóban visssza fordulok.-Akkor segítesz?

-Bármiben!-Ezt úgy mondta, hogy el is hiszem neki. Ki megyek és Steve keresésére indulok.

Az edzőteremben lélek rá,a bokszzsákot püfölve hátul. Csupasz kézzel viszi be az erős ütéseket, ezt látva elkezdenek sajogni a felsértett újaim. Nem vett észre. A falnak dőlök éppen úgy ahogy ő tette pár estével korábban.