Sehol nincs biztonság

9.rész

Dörömbölésre keltem. Úgy az egyik puffon aludtam el a könyvvel a kezemben és a tegnapi ruhámban. Felállok és az ajtóhoz megyek, megint dörömbölnek.

-Hé! Nem kell rám törni!

Vízió áll előttem. Nem igazán tudom miért. Még nem kelt fel a nap, nem tudom hány óra lehet. Rajta egy csepnyi fáradtság sem látszik.

-Én csak...

-Történt valami?-Kicsit zavarodottnak és megviseltnek látszik az arca.

-Nem, csak. Bemehetek?

Ellépek előle és ő bejön. Kicsit kezd megijeszteni. Bezárom az ajtót, ő össze vissza sétál a szobában, nem is, lebeg össze vissza.

-Mi a baj, Vízió? Kicsit kezdesz megijeszteni.

-Én hiszek neked! -Hirtelen rám emeli a tekintetét.-Valami készül, érzem. Ez.-Mutat a sárga kőre a homlokán.- Néha figyelmeztet, ha valami rossz közeledik.

-Én nem...Én nem mondtam...Én csak hülyéskedtem, csak egy hülye diák csíny volt.

-Azt mondtad meg volt az oka, mit és miért tettél. 

-Igen, de...

Nem tudom mit mondhatnék, még sem mondhatom el, hogy min gondolkozom. Nem mondhatom el, hogy mi történt pontosan. Sőt mert lehet csak a képzeletem szüleménye. 

-Közeledik valami rossz. 

-Én elhiszem, de...-Hazudok, egészen addig amíg biztos nem vagyok benne.-Nekem semi közöm hozzá. Én nem erről beszéltem. Segítek ha kell, de nem tudom mi közeleg.

Pedig igen. Már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a Hydra áll a dologban. De milyen dologban? ÉS NEKEM ÉS AZ ANYÁMNAK MI KÖZE HOZZÁ?

Kicsit zavarodottan és letörten kilebegett a csukott ajtómon. Én megmosom az arom és átöltözöm. A telefonomon megnézem az időt, hajnali öt óra. Újra átöltözöm, edzős ruhát húzok. A kezemre tekerem a gézeimet és lemegyek a terembe, a bokszzsákhoz. Lassan, kimért, gyakorló ütésekkel kezdek. Majd eszeveszett módon elkezdem püfölni. Jobb, bal, keresztbe és újra. Ütöm, rúgom ahogy tudom, de persze szabályosan. Elerednek a könnyeim, ez a hely ezt hozza ki belőlem, egy bőgő masina lettem. Könnyes szemmel és arccal ütöm a zsákot. Teljes erőmből, ahogy csak bírom.

-Nem bántott az téged.

Gyorsan letörlöm a könnyeim és a hang felé fordulok, Thor néz vissza rám. Miért van itt? Szemére egy arany színű, de az is lehet hogy telesen arany szemfedőtt tettek. A haját kicsit megigazítatta és ebben a laza viseletben, amit gondolom pizsomának hord, nagyon bizar látványt kelt. És miért van az, hogy bármikor jövök le ide edzeni mindig megzavar valaki? 

-Honnan tudod?

-Csak egy erős tipp!-Lassan, engedélykérően indul meg felém. Én bólintok és megint megtörlöm az arcom, tudom, hogy látszik a sírás, de rá fogom az edzésre, márha rá kérdez.-Szóval mit tett veled ez a szegény zsák?-Kérdi mellém érve, lenézz rám. 

-Nem válaszolt a kérdéseimre.

-Az nagy bűn! Büntetést kap?

-Valami olyasmi.

Lenéz a kezemre. Én is ezt teszem, most veszem észre, hogy nem kötöttem meg jól a gézt, az egyik a földön van míg a másik lazán libeg a csuklómon. A kezemet teljesen szétvertem. Észre sem vettem, de most, hogy rá néztem kezdem érezni a fájdalmat, a vér serkenését. 

-Megértem ha a zsákot bántod, de magadat miért? 

-Én...Nem vettem észre.

Mindig magasan volt a fájdalom küszöböm, de sosem ennyire, észre kellett volna vennem. A fájdalom, a gyász teljesen elveszi az eszemet.