Sehol nincs biztonság

29.rész

Visszaértünk a bázisra. Mindenki szinte sokkos állapotban van. Én a repülőn kisírtam magam, leszállva már nem tettem. Jamest, Lokit és Tonyt befektettük az orvosi részlegre, aminek a létezéséről sem tudtam. Mi többiek egymásnak segítve ápoltuk le a sérülésinket. Senki nem szól, és tudom azért mert nem tudnak mit mondani nekem és nem akarják, hogy nekem rossz legyen ezért egymásnak sem mondanak semmit. Miután Tony felkelt elmondtuk mi történt, ő sem kérdezett tőlem semmit. Buck azt mondtak minimum egy nap múlva tér magához. Félrevonultam a szobámba. A zuhany alatt újra sírni kezdtem és mikor behunytam a szemem...Azt láttam...Azt ahogy meghúzom a ravaszt anyám fejénél. Majd a kidülledt szemeket és ahogy eldől. A hangja és amiket mondott cseng a fülembe. A zuhany sarkában a hátamat a csempének vetve leülök és nagyon apróra húzom össze magam, sírok és fentről esik rám a zuhanyrózsából a víz. 

"Jó téged újra látnom, Penny!"

Végig tudta kicsoda ő és ki vagyok én. Én megakartam őt menteni, felakartam oldozni! Azt hittem szenved, közben pedig mindent maga csinált magának. Az én visszafogott anyukám... DE Daphné Haig és Amanda Kalk nem ugyan az az ember. Daphné Haig csak egy ruha volt amit ha felhúzott minden rosszat levetkőzött. De mindig ott volt Amanda. És a Szupergép is ő volt. A hatalomvágy, a Hydra elvei vezették.

"Pen, szívem, azt hiszed okos vagy. De nem. Pontosan mindent úgy tettél ahogy akartam!"

Én is csak egy eszköz voltam, ahogy Jack és egykor Tony is. A nagy terv kis bábui. Végig előttem, a Bosszúállók előtt járt. Tudta mikor, mit fogunk tenni. azt nem értem miért nem mondta le már az első támadásunknak. Nem értem miért kellett ekkora felhajtás. Megvan. Színészkedett, élvezte, hogy mindannyian teljesen más dolgot hiszünk róla. Élvezt, hogy nem Amanda Kalk, nem is Daphné Haig, hanem a Szupergép.

"A Hydrától nehéz kiszállni és általában az ember nem is akar."

Eddig nem érdekelt az a kis apró részlet ami egész életemben a szemem előtt volt. Jack és Amy is S.H.I.E.L.D. ügynök volt. De Amy kilépett, Jack pedig választott. Elméletileg ők ellenségek voltak. Jack mégis járt hozzánk. A kis titkos esti beszélgetések, miután anyám lefektetett. A rengeteg levél amit egymásnak írtak, hogy nehogy lenyomozzák. Végig a terven dolgoztak. Látnom kellett volna, de senki nem vette észre. Se Tony, se én, se senki, sőt még Fury sem. Pedig annyira átlátszó.

"Ez csak ránk tartozik, angyalom, családi ügy."

Most azt érzem mint amikor ide értem első nap. A vér átok. Akkor azt hittem Stark vére az, de most....Nem akarom, hogy közöl legyen Amy-hez, vagy Daphnéhez. A Hydrához. Ő már akkor sem volt a családom amikor megöltem, a családomat amit vele alkottam már hetekkel korábban eltemettem.

"Máris jobb, kislányom!"

Lokit a falnak csapódni látni borzasztó volt. Itt még bátrabbnak éreztem magam. Bosszúvágy hajtott valamennyire. Bosszú Buckyért, Lokiért és saját magamért.

"Esélyed sincs!"

Itt kicsit megijedtem, mert tudtam igaza van.

"Akkor legyen harc, kislányom!"

Itt már egyenesen rettegtem. 

"Elárultál..."

Még hogy én árultam el őt. Hátba szúrt. A saját lányát, aki szült és felnevelt. Engem árult el. De most mégis úgy érzem, én tettem. Hozzá kellett volna hűségesnek lennem. Hisz felnevelt és az anyám volt. Ő volt mindig mellettem.

"...Azt hittem a segítségemre leszel, majd..."

Beakart szervezni, azt akarta hogy én is a Hydrát szolgáljam. Ez volt a terv. Ő meghal, és nekem új hely kell. megvolt bundázva. Azt akarta, hogy Tony Stark és így a Bosszúállók közelébe legyek. Azt akarta, hogy én legyek majd a titkos fegyver. Ezért kellettem Jack-nek.