Sehol nincs biztonság

26.rész

Pár órával később újra lent vagyok. Fél nap alatt újra formába kell hoznom magam. Hamar akarunk lépni és már így is le vagyunk maradva három nappal. A 'harc' Furyval, lehet nem kellett volna, de legalább elindított lefelé a lejtőn és már fél úton vagyok felfelé újra. 

"Szükségem van egy halott ügynökre!"

Ütéseim gyorsulnak és már a rúgásaim is jók, már nem törődök a bordámba, lábamba vagy kezembe nyilalló fájdalommal. 

"Ha nagy leszel olyan leszel mint egy tigris!"

Ütéseim most már pontosan, kidolgozottak, tökéletesek. A gyorsaságomat újra felhoztam. 

"Ha rajtam múlik nem fog bántani senki!"

Amekkorát tudok egyenesen belerúgok a zsákba. Az fellendül. Valaki elránt a zsák elől, mert a vissza csapódás biztosan eltalált volna, sőt földre terített volna. 

-Hé!

Bucky a derekamat fogja és az arcomat tanulmányozza.

-Mi lelt? Mi történt? Nem mondom, szép rúgás volt, de...

-Csak most minden sok. És eszembe jutott Zach.

Nem hazudok neki, majdnem teljesen őszinte vagyok vele. Szemei elkomorulnak. Tudja, hogy ő ölte meg őt, de már nem neheztelek rá. 

-Nem gyászolom Jacket....Pedig félig ő nevelt fel.

-Megakart ölni..

-De akkor is...

-Tudom..Tudom.

Tényleg ez  a 'tudom' a mi szavunk. Átölelem a derekát, csak ott érem el, ő is magához húz a hátamat simogatja és a fejem búbjára csókot ad. 

-Gyere enni.

-Újabb közös kaja?

Tudja mire gondolok, de csak rám mosolyog és kézen ragad. A szobámhoz megyünk és igazi úriember módjára, az ajtóm előtt meg is vár. Átöltözök, arcot mosok, hasonlók. És 20 perc múlva lent is vagyunk. A többiek is akkor kezdnek leülni. Valaminek irtó jó illata van késztetést érzek arra, hogy egyek. Hosszú ideje először, de előre tudom nem lesz belőle sok minden. Loki mellé ülök James pedig mellém. Lehet nem volt jó választás, hogy kettőjük közé ültem. Remélem Loki képes lesz megbékélni azzal, hogy Buckyt szeretem. De nélküle már nem tudom elképzelni az életem. Senki nélkül aki jelenleg az asztal körül ül. Clint is maradt. Bárcsak tudnék vele rendesen beszélni, kicsit gyakorolni. Némán eszünk, mindenki tudja a tervet. Ahogy előre láttam, illatra csodás, de semmi ízt nem érzek. Hogy lehet ekkora hatással az egész szervezetemre a gyász. Sosem hittem volna, ha ezt csak így mondják nekem. A gyász az élet egyik legrosszabb játéka, ezer százalék, hogy az ég büntetés. De szerintem ez most nem száz százalékban a gyász. Megöltem majdnem 10 embert. Az rengeteg....Első alkalommal, amikor harcoltam bárki ellen is komolyabban...És megöltem 10 embert. Lehet a katonáknak, bár hivatalosan halottak, volt családjuk, gyerekeik. És én....Valamilyen szinten gyászolok. Anyámat, Jacket, Zachet, azt a nyolc katonát és...és saját magam egy részét. Azt a részemet amelyik mikor megöltem azokat az embereket, nem tudta nézni és elbukott. A jó részem egy része. Pár kanál után csak tologattam az ételt, de a többiek is. Mi van már megint? Mindenki oldalra tekinget rám. Most ki fognak osztani?

-Nem bírom.-Kiált fel Vízió.-Aggódunk érted Penélope. Még ki sem heverted anyád halálát, megkellet ölnöd a pótapádat és másokat. Ez nehéz teher. És aggódok, aggódunk, hogy talán nem bírod el. 

Sam, Wanda és Rhody bólogat. Steve, Tony, Pepper és Natasha lesütik a szemüket. Clint és Thor nyíltan, aggodalommal néznek rám. Bucky a kezem után nyúl, ahogy Loki is. Jaj istenem. Felemelem az asztal felé mind a kettőt, így nem lesz balhé, vagyis remélem. 

-Értékelem, de jól vagyok.

-Nem vagy.

Steve, Nat, Buck és Loki szinte egyszerre kiált fel. 

-Jó. Az igazat akarjátok? Amióta anyám meghalt rémálmaim vannak, amióta ti ketten harcoltatok,-Mutatok a két oldalamra.-veletek van rémálmom.-És rájöttem nem kellett volna mondanom.-Amióta megöltem 10 embert valami elveszett bennem és az álmok átalakultak emlékekké, újra látom az arcokat. Mind a tíz arcot megjegyeztem, a szemükbe néztem mikor megöltem őket. Keveset aludtam azóta, de...Látom őket. Mindegyiket. És valahogy újra előjött bennem Zach emléke és nem tudom, hogy gyászolnom kéne e Jacket, vagy átkoznom. És minden zavaros..De ez van, ettől most nem lett jobb. Csak újra sajnáltok, amit én nem akarok. Nem kell sajnálni. Ez van, túl élem, túl fogom. Mert itt vagyok és itt vagytok nekem.

Hagyok egy kis időt ülepedni.

-Remélem elég lesz. Nem igaz, hogy egy-egy közös kajálás mindig felém fordul. Nem szeretek én lenni a középpont, attól hogy Stark vagyok. 

Tony felkapja a fejét. És tekintete ledöbbent, csodálkozó és megkönnyebbült. Reflexből jött, de igen. Az előbb vallottam be életemben először nyíltan, hogy Stark vagyok. Ez most talán a legtermészetesebb dolog ami történik velem. Meg az hogy Loki és Bucky mellettem van. 

Penélope erős lány. Tényleg az?