Sehol nincs biztonság

4.rész

Sosem próbálkoztam olyan programot feltörni amihez köze van Tony Starknak, tudtam esélytelen. Akkor most mégis miért csinálom? Már sikerült kiiktatni a "riasztót", vagyis elméletileg nem látja, hogy kutakodom. Az egész délelőtt ráment. Már nem hagyhatom abba, nincs megállás. Igaz nem tudom, hogy mit akarok csinálni pontosan, valami nagyot. Az biztos, hogy kiiktatom a kamerákat. Már délután egy van. Kopogtatás ragadott ki a gondolkodásból. Ne, már hogy máris lebuktam. Ah..

-Nyitva van.

Gyorsan behoztam egy üres ablakot. Hátha nem buktam le. Az ajtó nem nyitódott, de bejött valaki. Vízió.

-Szia!

-Hello! Feltűnt, nem ebédeltél, mi most eszünk ha gondolod le jöhetnél hozzánk.

-Lemegyek, csak egy perc.

-Rendben!

-És kösz, hogy kopogtál.

Rám mosolygott és ahogy jött távozott. Elindítottam egy saját fejlesztéső törő programot, ami össze van kötve a telefonommal. Újra kötöm a hajam és ígéretemhez híven lementem, bár enni nem fogok.

-Sziasztok! Jó étvágyat!

Leültem az egyik szabad helyre Wanda mellé.

-Hello! Szedjek neked?

Steve már pattant is, tányért kapott a kezébe és már emelte is a kanalat az egytál ételből.

-Nem köszönöm, nem vagyok éhes.

-Ettél bármit is, a reggeli szendvicsem óta?-Így Sam.

-Igen, van fent egy kis nasim.

Ami persze hazugság, de az ízek már nem olyanok mint régen. Sam csak bólintott. Anyuval imádtuk a csípős, pikáns ízeket, de amióta meghalt a jól ismert ízeket olykor csak homoknak érzem a számba, de legtöbbször, csak semlegesnek. Nem élvezem az evést mint akkor.

-Jártál ma valamerre?

-Nem csak a szobában voltam.

-Mit csinálsz?

-Csak vagyok.

Nat még mindig kémkedik a "kém" után, Tony nem szólt neki, hogy tudom. Nevetgélnek, beszélgetnek. Olyanok mint egy nagy család, én pedig a távoli rokon aki átutazóban van. Próbálok nevetni, amikor ők is, de nem érzem hogy kéne. Kedvesek velem, de miért? Natasha csak mert Tony megkérte rá, de a többiek? Vajon bennük sem bízhatok meg? Wanda olyan rendes volt velem reggel. De mi van ha őt is erre kérte Tony? Nekem kéne így viselkednem, nem? Persze valamilyen szinten igaza van, de kérlek. Mégis miért akarnék ide jönni direkt és mégis kiküldene ide kémkedni? A telefonom rezegve jelezte, hogy sikerült. Felnyitva a képernyőm tényleg az fogadott, sikerült bejutnom Tony Stark, a profik pofikjának a rendszerébe.

-További jó étvágyat, de én most megyek.

-Hova?-Natasha kérdez utánam.

-Egy barátomnak írok e-mailt!

Lassan megyek a lépcsőn véletlenül se áruljam el magam. Beülök a gépem elé és kezdődhet a játék. Kiiktattam az összes kamerát, és minden lehetséges felületre kiírattam, hogy 'Nyertem!'. Tony laborját bezártam, hogy ne tudjon kijönni és beállítottam, hogy minden megkergüljön oda bent. Nem mindig jó ha minden digitális. Kimentem a folyosóra, látom hogy a többiek már a laborok fele rohannak.

-Mi történt?

Kérdem, tetetett kíváncsisággal és aggodalommal.

-Nem tudjuk.-Dobta oda Sam.