Sehol nincs biztonság

22.rész

Megragadja a nyakam. És így a torkomat fogva kivisz a laborba. Ki a folyósóra. Fuldoklok, de úgy fog, hogy még kapjak egy kicsi levegőt. Megszólalni nem tudok és nem csak a kevés levegő miatt. Kiérünk a hídra, már nincs itt Clint. Kiemel a korláton kívülre, érzem, hogy minden szem ránk szegeződik. 

-A...Anya! 

Érzéketlen és varratos az arca. Testét egy fém kalitka veszi körbe észre veszem a Vasember részleteit. Melkhasából egy generátor áll ki. És nagyon erős. Nagyon is az. Eltudott eddig cipeli, úgy, hogy ne érjen le a lábam, pedig egy magasak vagyunk. Az indító kódok, azzal sok mindenre lehet következtetni. Istenem, ez az én hibám. A szemembe könnyek szöknek a levegőhiány miatt és a borzasztó viszontlátás miatt. 

-Anyu...Én vagyok! Penélope. Én vagyok az Pen! 

Kezeimmel a kezére fogok, hogy megtudjam tartani magam egy kicsit. Sok-sok "istenemet" hallok a fülemben a többiektől. 

-Mi történik? Valaki mondjon már valamit?

Kérdi Bucky ingerülten. Anyám arcán a felismerés legkisebb szikrája sem látszik. Holt sápadt, szemei véreresek. Elenged és az én kezem is lecsúsznak az övéről. Zuhanni kezdek, de elkapnak. Sam az. A többiek lefagyva állnak lent. Mindenki. Egyetlen egy katona sincs talpon. Letesz. Én anyám után eredek.

-Pen, ne!

Kiált Steve. De nem érdekel. Újra a hídon vagyok a többiek jönnek utánam. A folyósón érem utól őt. Előveszem a botom és kicsapom. Támadok. Vissza kell hoznom az anyámat. Mindig is jó reflekszei voltak és mint megtudtam profi harcos volt, de most felfoghatatlan gyorsasággal hárít. Próbálom legalább a lábáról leteríteni, de nem megy. Nem megy. A többiek nem tudnak bejönni. Bezártam az ajtót, pár percem van. Gyors csapkodásokat végzek, csak hogy eltereljem a figyelmét. Eszembe jutott valami. 

-Anyu...

Semmi, nem hallja, nem ismer meg. Kilenc halott, az is meghalt akit fejbevertem. Lehajolok villámgyorsan, ami tőlem telik. Időközben szerintem eltört pár bordám. Felkapom az egyik halott fegyverét és a hátamra vetődve lövök. Nem sok talál, de ami igen az sem tesz semmit. Csak áll. Nem támad rám. Nem csinál semmit. Megfordul és bemegy a laborba. Betörik mögöttem az ajtót. Felállok és a kiabálás ellenében az anyám után indulok. A laborban Jackkel a karjaiban találom. Nem néz, vagy tesz olyat ami azt mutatná tényleg ő lenne az. Felugrik, kitöri a plafont majd elrepül, hülye Stark technológia. Én a lyuk alatt állok és nézem a már hült helyét.10 halott. Térdre esek. Remegek, és mindenem elkezdett fájni. A seb a felkaromon, a bordáim, az ökleim és mint kiderült számomra szerintem szereztem anyámtól egy nyílt, mély sebet a combomra. Felzokogok és elhagy az erőm. Oldalra dőlök, de nem a földre esek, hanem valaki ölébe.

-Penélope!-Loki kisepri az arcomból a hajam.-Pen!

Hirtelen minden elsötétül, elájultam. Csak annyit észlelek, hogy visznek. Valaki felemelt és kivitt az épületből. Majd a kocsi zötykölődése, utána semmi. 

Valaki írtózatosan szorítja a kezem, de már a kellemetlen szinten. A fény miatt kicsit nehezen nyitom ki a szemem. 

-Hé, kezd fájni.

Lazul a szorítás és az arcomon érzek két kezet. Bearnyékol valami. Kiynitom a szemem, de rögtön vissza is zárom. Loki megcsókol, ő volt a 'kéz gyilkos'.

-Ehhez, talán hozzá tudnék szokni.

-Én nem igazán. 

Vissza huppan a székbe és újra a kezemet fogja.