Sehol nincs biztonság

18.rész

Az ajtónál kicsit megállok, beakarok menni egyáltalán? Mi lenne ha leraknám az ajtó elé bekopognák és elszaladnák. Gyáva, az lennék, nagyon gyáva. Kopogok, de nem jön válasz és az ajtó sem nyílik ki. Megteszem még egyszer kicsit hangosabban, lehet alszik? Nincsen még annyira késő. Harmadjára is dörömbölök Loki ajtaján és harmadjára sem kapok választ, így hát benyitok. Csak nem szaladgál meztelenül vagy ilyesmi. De bent nem találom, a fürdő is nyitva. Terasz nincs. Kicsit beljebb megyek, mégis hol lenne ha nem itt? Az ágya mellett lelek rá. A térdét felhúzva és átkarolva kifele bámul. Nincsen rajta ing, mindene véres, remélem, hogy ez a verekedésről maradt meg és nem maga okozta. A pengét a bevetett ágyra teszem és megállok felette. Sír. Legalábbis sírt, szemei vörösek. 

-Nem akartam. -A fejét rázva még mindig kifele mereng.-Meghalt, igaz?-Mintha rám akarna nézni, de gyorsan vissza kapja a fejét.-Én nem akartam. 

-Életben van Loki! Nem tettél semmit!-Leguggolok mellé.-Minden rendben lesz. 

-Majdnem megöltem. Meg. Akartam ölni.-Végre felnéz rám. Tekintete több 1000 év fájdalmát vetíti ki és aggodalmat és még valamit.-Csak azt láttam magam előtt, hogy vetélytárs. Nem akartam, csak elkapott a vörös köd. Nem akartam.-Felzokog.-Most utálsz, igaz? 

-Jézusom, Loki, nem!-Megfogom a kezét, és addig várok míg újra rám nem néz.-Loki, nem, nem utállak. Dehogy is.- A másik kezembe veszem az arcát és letörlöm kicsit ügyetlenül a könnyeit. Így látni a rettenthetetlen világ pusztítót...

-Pedig kéne.

Kikapja kezét és fejét a karjaimból. És feláll. Én is felpattanok. 

-Loki had segítsek lemosni a vért.

Nem tudom hol szerezte őket mert hogy nem Bucktól az is szent, de nem érdekel. Már nem vérzik csak rászáradt. Megfogom a kezét és fürdő felé húzom. Meleg vizet engedek és bevizezek egy törölközőt. Ő csak áll némán és engedi, hogy csináljam.Sikerült nagyjából leszedni mindenhonnan. A mellkhasát törölgetem, megfogja a kezem és az álam alá nyúl, felemelve a fejem. Amióta a fürdőbe jöttünk nem néztem rá. 

-Tökéletes királyné lennél! Mint az anyám.

-Ne hízelegj. Borzasztó vezető vagyok.

-Te? Te vagy az egyik legjobb. 

Tekintete még mindig szomorú, de van ott még valami amit nem tudok beazonosítani még mindig. 

-Loki...

-Ha megkérnélek velem jönnél?

Ez a kérdés fejbe ver. 

-Ho...Hova?

-Bárhova.

-Nem tudom.

-Amiatt a katona miatt, igaz. 

-Nem tudom.

Csak nézzük egymást. Elkapom a tekinteten és a kezemet is. Leteszem a törölközőt és Loki mellett vissza megyek a szobába. Tényleg nem tudom, mostanában nem tudok rendesen döntést hozni. Főleg akkor nem ha Lokiról van szó...vagy Jamesről.

-James nem fog elárulni.-Hazugság, nem tudom hogy Buck mit fog mondani.-A késedet vissza hoztam. Próbálj meg aludni. Jó éjt!

Kiindulok. Lassan, mert az igazat megvallva nem akarom itt hagyni őt. 

-Penélope!

Mire megfordulok már mögöttem van. Átkarolja a derekam és magához húz. Mohón esik ajkaimnak. Beleremegek, a térdeim is cserben hagynak, de ő erősen tart. Egyik keze a tarkómra csúszik én a nyakát karolom át és a hajába túrok. Sokkal mohóbb és vággyal telibb mint amikor Jamessel csókolóztam. Bár az lehet írható a sérülésére. Kezei újra a derekamon vannak és szorosabban húz magához és kicsit a haját meghúzom. A combomra fog és ugranék, hogy az ölébe vehessen, de kopognak. Hangosan és akaratosan.