Sehol nincs biztonság

16.rész

-Engedj be! 

-Nem! MAJDNEM MEGÖLTED!

-Stark! Engedj!

Erre kelek. A szobámban vagyok. Élek. És James is jól van. Valaki ül az ágyamnál. Loki? Mire oda nézek már nincs is senki, biztosan ő volt. 

-Tony!

Hangom nagyon halk, de észre veszik.

-Engedd be!

Felülök. Stark megrökönyödve néz rám. Mondana valamit, de nem teszi ellép James elől és elviharzik. James bejön bezárja az ajtót és szinte szalad az ágyamig. Mellettem a földre rogy. Szemei könnyesek.

-Annyira...Annyira sajnálom! Én...Ho...Hogy érzed magad?

Látom, hogy a kezemért akar nyúlni, de tétovázik. Én oda nyúlok és magamhoz húzom.

-Nem a te hibád. A Hydra műve.

-Meg is ölhettelek volna.

-De itt vagyok és te is. Úgy látom tiszta elmével.

-I-Igen.

-Hogy lehetséges?

-Egyszerre estünk össze. Hatottak rám a szavaid és érzetem a bőröd melegét. 

A kék szempár könnyekkel telik meg. 

-James. Nem a te hibád. Nézd jól vagyok.

Szemei a nyakamra terelődik, de el is kapja.A fém kezével markolt tegnap. Fel állok és a mosdóba megyek Ő utánam. Az ajtóban megállok a tükör előtt. Egy kezet rajzolnak ki a lila zúzódás nyomok. A nyakamhoz kapom a kezem. Van hol a fém teljesen belekapott ott seb látszik. A tükörben magam mögött meglátom Jamest, aki már sír. Intek a fejemmel, hogy jöjjön ide hozzám. Megteszi. Mögöttem áll teljesen elé fordulok.

-Amit mondtam. Emlékszel?

-Igen. Hatott. Csak te voltál erre képes. Senki nem tudott eddig teljesen visszahozni.

-Minden igaz volt. Tényleg szeretlek, azt hiszem-Szemei kicsit felragyognak.-De kell idő, pár dolgot átkel gondolnom.-A reményt jelző fény eltűnt a kék íriszekből.

-Egyébként miért álltál közénk? Ha nem tudsz leállítani?

Eltávolodik tőlem. A válasz nehéz, mert nem tudom miért tettem, a szívem után mentem.

-Emlékszel amikor elmesélted milyen amikor öltél. Amikor arról a napról beszéltél amikor meghalt Zach.-Bólint, szemei szomorúak.-Azt mondtad, én voltam az egyetlen akit szándékosan hagytál életben. És amikor tegnap azt mondtad érezted a kezem melegét. Csak erősen reménykedtem, hogy talán sikerülhet. És...Sikerült. Mind a ketten jól vagyunk.

-Pen...Amióta itt vagy, valami más lett. Mindenki más lett. Én, a többiek. 

-Tudom, és ez...

Nem tudom folytatni kopogtatnak az ajtón és a választ meg sem várva Pepper rohan be. Hozzám szalad és szorosan magához ölel. 

-Hála az égnek, hogy jól vagy. Tegnap nagyon megijedtem, sőt mindenki.

Most veszi észre Jamest.

-Mit keresel itt?

-Én...

-Pepper. Ne hibáztasd, kérlek.

-James, menj le Tony mindenkivel beszélni akar. Mindjárt megy Penélope is.

James szomorú tekintettel kiaraszol, vissza-vissza nézve rám. 

-Őrültség volt amit tettél tegnap.-Kezd bele mikor bezárul az ajtó.-Miért?