Sehol nincs biztonság

13.rész

Mint mindig mostanában, amikor valami rossz történik, most is az edzőteremben kötöttem ki. Fél órát bírtam ki a szobámban, majd átöltöztem és bokszzsák elé álltam. Most figyeltem a géz helyes felrakására. Most ahogy kiadom magamból a felgyülemlett stresszt érzem, hogy átázik a géz, hogy újra felszakadnak a sebek a kezemen. De szándékosan nem nézek le rá. Nem tudom, hogy kiakadnék e megint, vagy valami más történne. Csak püfölöm ezt a szerencsétlen zsákot, talán ezért sem vettem észre, hogy valaki megint mögém lopódzott. Mostanában valahogy soha.

-Már megint?

-Még mindig.-Vágog vissza. Thor a pulcsija zsebében kezével áll a fal mellett, tőlem úgy két méterre. 

-A kezed.-Mondja félve és látom az aggodalmat égkék szemében és hogy a teste megfeszül gondolom azért hogyha neki eredek ezúttal elkapjon.

-Tudom, de...-De végre mást is érzek a gyászon, a szomorúságon és a haragon kívül. De nem mondom ki, nem tudom ki mondani. 

-Nincs kedves sétálni?-Kérdi a szemét lesütve. 

-Én...-Nem is tudom. Kicsit zavaros ez már itt nekem, hogy mindeki sétálni hív meg a szívét kitárja nekem meg ahw...Lehet csak barátkozni akar.-De van.

-Remek. Akkor.-Int a kijárat felé, arra vezet ami közvetlenül az épületek közé visz. 

Amint kilépünk engem megcsap az őszi szél, így leizzadva nem a legkellemesebb. Szótlanul megyünk egymás mellett. Thornak feltűnik, hogy fázok. Kicipzározza a fekete kapucnis melegítő felsőjét és a vállamra teríte, mind ezt egy szó nélkül. Alatta egy szintén fekete hosszú újjú van neki, ami hát vagy kisebb méretű mint kéne neki vagy direktben egy ilyen simulósabbat vett fel. Annyit fűznék jozzá, hogy mind a hat kockát megtudom számolni. Kicsit elpirulok és lesüröm a szemem. A nadrágja zsebébe teszi a kezeit.

-Nem fog meggyógyulni ha mindig felsérted.-Hirtelen nem tudom mire érti, majd látom, hogy a még mindig gézbe tekert kezemet nézi.

-Mi van, ha nem akarom, hogy begyógyuljon?

-Hmm...Jogos.-Lenézz rám.-Érdekel a véleményem?-Kicsit lassítok, ezért ő is, eddig is láttam hogy direkt rövidítette a lépteit.

-Érdekel!-Az az erézés fogott el amikor Steve-vel vagyok. Tényleg érdekel a véleménye. És most én nézek fel rá.

-A testi fájdalom eltörpül a lelki mellett. Talán egy darabbig jobb, talán azt hiszed, hogy könyebb. De lesz az a pillanat amikor már ez is kevés lesz. Akkor mit fogsz csinálni?-Megáll egy pad mellett és leül, jelez tegyek én is így, de nem ülök le a válaszon gondolkodom.

-Talán ejtek egy újabb sebet, fájdalmasabbat, mélyebbet.-Most ülök le. Úgy, hogy a hátrészre ülök, így kerülünk Thorral egy szintre.

-És az után a seb után?-Ez költői, érzem a hangsúlyból.-Újbb és újabb. Miért? Mert könyebb? Elmondom, hogy nem az. Nem lesz az. Egészen addig, ameddig a lelki sebedet nem engedet behegesedni.

-Már be van.-Belebújok teljesen a pulcsiba és felhúzom a cipzárt, a szél befújt alá, most már nem fázok. Thor szerintem nem is érzi milyen hideg van. Rázza a fejét és a száját bittyeszti.

-Nincs. Mert nem engeded. Még dühös vagy rá, nem?

-Én...-Oldalra fordulva engem figyel. Nekem lekell ülnöm mert biztosabb pont kell, félek hogy hátra fele lefordulok a padról. Igaza van. Nagyon is.-Nagyon. 

-Nah látod. Minden egyes alkalommal amikor dühös vagy rá a seb tágul. És mikor végre tovább lépsz a seb akkora lesz, hogy még nehezebben gyógyul. Ez van a kezeddel is, minnél nagyobb a sebb több ideig lesz ott. És a vart is felfogod vakarni ezerszer és utána mikor gyógyul lehet felsérted majd.