Sehol nincs biztonság

1.rész

-Az nem lehetséges, hogy egyedül növök fel egy panellakásban?

-Miss Haig, ezt a központban megbeszéltük, ahogy a bíróságon is. Kérem ne ellenkezzen, jó dolga lesz Mr. Starkkal.

Az biztos, a milliárdos seggfejjel, aki létezésemről sem tudott egészen eddig. Bár kétlem, hogy most tud, biztos a titkárnői vesznek minden levelet kézbe. Ahogy azt a hülye bírósági végzést is. Mr. Black sem valami segítőkész. Bepakolta a táskáimat, de nem hajlandó hallani a szökési tervemet. Pedig esküszöm neki nem lenne baja belőle. Olyan kedves volt amint beszálltam, közölte, hogy gyerekzáras és, hogy a központi zár is rajta van. Pedig jól tudja a cuccaim nélkül egy tapodtat sem mozdulnék. Ha anyu tudná, hogy ide sodort a sors, biztos felkelne a halálból. Nem volt semmi baja Tony Starkkal, a nagymenő faszkalappal, csak nem akarta hogy bármi közünk legyen hozzá, azon kívül, hogy a génjeit hordom magamban.

-Mr. Black! Magának van gyereke?

-Nincs.

-Basszus, magára semmivel nem lehet hatni?

-Nem.

Nézett rám a visszapillantó tükörből, halott ügy ezzel a karót nyelt fickóval egyezkedni. Pedig még a gyászoló síró lány kártyát is kijátszottam, de nem hatott rá, arca sem mozdult. Csak akkor sírtam igazán amikor megtudtam, hogy meghalt az anyám, de tudom azt akarná erős legyek, szóval az leszek és hogy őszinte legyek sírni sem tudok. Csak ürességet érzek, mindenhol, nem csak egy kis részen a szívemben, hanem mindenhol, hisz csak az anyám volt nekem. Ő volt a legjobb barátnőm, a bizalmasom, az orvosom és minden lehetséges dolog. Nehéz, hogy itt hagyott egyedül. "Nem erről volt szó, anya!", minden este ezzel a mondattal fekszem le, annyi mindent terveztünk együtt. Most ebben a makulátlan kocsiban is ő jut az eszembe, amikor a 18. szülinapomra rendelt egy limuzint, de nem lett valami jó buli. Szakadt az eső és totál üres volt a kocsi, sofőrt sem adtak mellé. Ezért csak ültünk és néztük ahogy az ablakon lecsúsznak az esőcseppek, versenyeztettük őket. Most is ezt teszem, számolom a vízcseppeket, hisz nem tudok jobb dolgot tenni.

-Mr. Black!

-Bármit is akarsz, nem. Miss Haig, kérem, ne nehezítse meg ennél jobban. Így is az egyik emberem kórházba került maga miatt.

Jah hát igen. A bíróságon kicsit bepipultam, eltörtem az egyik gyámügyes orrát. Köszi anya a boksz edzéseket.

-Apropó. Jól van?

-Kicsit ferde az orra, de semmi különösebb.

-Akkor jó, de megérdemelte.

-Nem tett semmit.

Ez igaz. Csak ki akart vezetni a tömeg közül. De nah, kicsit instabil voltam. De igaza volt a bírónak és ezt nehéz bevallani. Kell a felügyelet és a társaság, hiába próbálom azt mutatni jól vagyok, nem. Hiányzik az anyukám.

-Egyébként hova visz? A Stark labor vagy mi a szösz nem erre van.

-A Bosszúállók központjába.

-Nah, maga csak szórakozik velem!?

Sokat mondóan a tükörbe nézett hátra rám. Ez remek, nem csak az úgynevezett apámat kell túl élnem három évig, hanem még az összes szuperhőst is. Miért ver az isten? Persze a velem egyidős lányok, visítva rohannának eléjük és a karjaikba dobják magukat:"Itt vagyok, azt teszel velem amit akarsz!"kijelentéssel. De én nem vagyok ilyen, persze tisztelem őket mert párszor megmentették a Földet, de könyörgöm nem kell isteníteni őket, vagyis bocsánat Torht azt lehet. Megtisztelő velük találkozni meg minden, de azért nem akarok velük élni. Azt is nehezen akarom elfogadni hogy három évig nézhetem minden nap Tony fejét nem hogy a többieket is. Bár húzhatnék belőlük hasznot. De én nem ilyen vagyok, érdekből nem teszek semmit. Kiértünk az erdős részből és szembe találtam magam a hatalmas Bosszúálló állomással.