Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Tizennyolcadik.

Egy hét telt el, mióta diákelnök pozíciomat betöltöttem. Egy hét tele pörgéssel-forgással, mivel lassan elérkezünk az iskolai fesztivál időpontjához. Áprilisi tavaszias idő uralkodott a fákon; lassan de biztosan törtek elő a rügyek, s a nap is sokat mutatkozott, ámbár az esték még hűvösek voltak, mi diákok pedig vastag pulóverekbe vagy tavaszias dzsekikbe szállingoztunk az iskola és otthonunk között. 

- Már csak egy hónap és végre pihenhetünk egy kicsit, nemde (Név)- san?- Nézett rám mosolyogva a mellettem sétáló Daisuke, kezeinkben tankönyveket cipelve, amiket osztálytermeinkbe kell letennünk.

- Hát csak egy hete csinálom ezt, szóval még nem fáradtam el.- Mosolyodtam vissza rá. 

- Jó hogy ennyire lelkes vagy.- Jelentette ki. Válaszomként egy hümmögést küldtem felé, majd a folyosó kereszteződésénél el váltunk, folytatva utam osztályomba. Egy hét mi...? És a fekete hajú törpe megint kerüle az iskolát. Mostmár egy hete. Elhúztam a terem ajtaját és ahogy beléptem Armin egyből segítségemre segített; elvette a könyvhalmaznak több mint a felét.

- Köszi Armin.- Mosolyodtam rá. Egyre többet mosolygok.

- Ugyan (Név) ez semmiseg!- Pillantott hátra reám, miután lerakta a tanáriasztalra a könyveket.

[...]

Az iskolának vége, én pedig megint tovább maradok bennt, diákelnök feladataimat végezve. Mikasa meg akart várni, de én gyorsan elküldtem; valószínűleg sokáig maradok, nem akarom feltartani őt, meghát ha Ő megvár, valószínüleg Eren is Armin is itt maradna, nekik pedig tanulni kell a lassan, de biztosan érkező tesztekre. Nem mintha nekem nem kéne összeszednem magam; tankönyvet is csak az iskolában veszek kezeim közé. Négyünk közül, csak Mikasa van abban a helyzetben, hogy már az órán megérti az anyagot, pedig én se voltam rossz tanuló. Kissé leterhel most a feladatom, de nem hátráltat olyan mértékben, hogy feladjam. Én jelentkeztem rá, szóval végig csinálom.

- (Vezetéknév)-san!- Húzódik el a fehérre festett faajtó, rajta behajolva osztályfőnököm.- Ne haragudj, ha zavarlak, elkéne menned Levi-kunhoz leadni neki a házit, ha nem lenne gond.- Néz rám könyörgő szemekkel. Egek, ez is egy elnök feladata igaz? 

- Rendben legyen, ma beugrom hozzá.- Mentem oda hozzá elvéve kezéből egy papírhalmazt, ami valószínűleg a tananyagok oldal számait, valamint a felkészító feladatlapokat tartalmazza a hamarosan esedékes tesztekre.

- Áh várj egy pillanatot a címet ott hagytam a tanáriban!- Fordult volna vissza.

- Nem szükséges! Ott laknak, ahol álltalánosba is nem?- Fordultam vissza az asztalhoz, ahol eddig a papírmunkát végeztem.

- I-Igen!- Válaszolt a férfi, kissé megdöbbenve.- Egy álltalánosba jártatok (Név)-chan?- Érdeklődte mosolyogva. Egyszer udvarias aztán meg tegez?

- Csak egy kis ideig. A szüleink jó barátságban voltak, szóval egy óvodába jártunk.- Válaszoltam miközben táskámat felszedtem a földről, bele csúsztatva a senseitől kapott papírcsomagot, majd össze raktam az asztalon helyet foglaló papírokat, miket eddig írtam.

- Akkor gyerekkori barátok vagytok, milyen csodás.- Mosolygot el amolyan ,,tanáriasan", amiből tipikusan az árad, mikor Ők azt érzékelik, hogy az adott lány és fiú diákjuk között több van, mint barátság.

- Valami olyasmi. - Zártam le ennyivel, majd elé tartottam a papírokat, amiket érkezése előtt fejeztem be.

- Köszönöm a kemény munkád! Vigyázz magadra.- engedett utamra.

- Viszontlátásra.- Köszöntem, miközben elindultam cipősszekrényem felé. Ott felkaptam magamra utca cipellőm és elindultam a ház felé, aminek már környékét ezidáig kerültem.