Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Húszadik.

Biztonságiövemet kicsatolom, majd kinyitom a szürke autó ajtaját. Nagybátyámmal oldalamon indulok be az egészségházba, ahol valószínűleg a belesetről kell beszélnem. Több év telt el, viszont tudom, hogy ha beszélnem kell róla a könnyeim fojtogatni fognak.

Miután felvitt minket a felvonó a negyedik emeletre, nagybátyám előttem indult el a jobb oldali folyosóra. Egy nagy folyosón, melynek falai világos zöldből a plafonon átvált fehérbe, a zöld fal részen fakapaszkodó gondoskodik a betegeknek kapaszkodási lehetőségről. A folyosó kihalt. Fa ajtók díszelegnek; irodákát rejtve maguk mögött. Megállunk az egyik előtt, majd rokonom kopogására nyit ajtót egy negyvenes éveinek elején járó nő.

- Szervusz Akane.- Köszön a nőnek mosoly kiséretében.

- Rég nem láttalak Akiyama. - Válaszol az asszony. Barna haja kontyban, barna szemei előtt piros keretes szemüveg. Rám pillant, majd lágyan elmosolyodik.- Még nem találkoztunk (Vezetéknév)-san, de sokat hallottam rólad. Tokudome Akane vagyok.- Nyújtsa felém kezét, min egy jeggyűrű foglal helyet. Körmei lakkozottak, tenyre puha; sokat fordít ápoltságára. Szerelése egyszerű; Bézs felső és farmer, valamint fehér köpeny, ami egyik vállán kissé le van csúszva.

- (Teljes név). Kérem nyugodtan tegezzen.- Mutatkozom be, majd indulok el mögötte irodájába, ajtót becsukva magam után, ezzel végleg elveszve nagybátyám szemei elől.

- Kérlek foglalj helyet.- Mutat a szobában helyet foglaló kettő bőr fotelre.- Kérsz esetleg valamit? Teát vagy vizet?

- Egy tea jól esne, köszönöm.- Foglalok helyet az egyik fotelban. A nő bekapcsolja a víz forralót, elővesz kettő filtert, majd a fehér csészékbe illeszti, ezután leül velem szembe.

- Szóval (Név). Szeretném ha tudnád, hogy csak beszélgetni szeretnék veled. Nemfogok az agyadban turkálni, vagy mindenféle gyógyszert rád erőltetni. Néhány dolgot leírok a füzetembe annak érdekében, hogy jobban megismerjelek és jobban megértselek. 

- Rendben.

- Kérlek mesélj a gyermekkorodról. A hobbiaidról, esetleg szép vagy kellemetlen emlékekről. 

- Rendben. - Beszívom a levegőt, végig gondolom magamban eddigi emlékeimet, amiket fontosnak tartok, majd kifújom a bent tartott lélegzetem, s folytatom.- Ebben a városban születtem. Viszont csak pár éves koromig laktunk itt. Kicsinek pufi gyermek voltam, aki szeretett úszni és dinnyét enni. Az ovis emlékeimre nem igen emlékszem. Szerettem sokat aludni. Apukám sokat barkácsolt, viszont fő állásban ügyvéd volt. Édesanyám már kicsiként bevitt a főzés rejtelmeibe, és mindig féltett. Egy helyi étkezdében volt felszolgáló. Az iskolát sem itt kezdtem el. Apu sok olyan állást kapott, amivel bizonyítani tudott a szakmájában. Aztán vissza tértünk ide. 

- Hanyadik osztályt kezdted el itt Tokióban?- Szakít félbe érdeklődve.

- A harmadikat.- Mondom tekintetébe nézve, mire Ő ezt a kis tényt feljegyzi noteszába.

- Kérlek folytasd.- Pillant fel ismét érdeklődve.

- Ezután...- Gondolkozok el megint egy pillanatra.- Össze barátkoztam az osztályommal. Különösen egy fiúcskával. Annak idején igazán jónak számítottam a matematika terén, ahogyan Ő is. A tanáraink különböző villám versenyeket rendeztek az osztályban, amiken szinte majdnem mindig mi voltunk a döntősek. Ezekből a versengésekből kiindulva kezdtünk el beszélni. Mivel mindketten előrébb jártunk a tanulmányainkban, mint a többi gyermek, így sokszor lettünk megszólva, de sosem kiközösítve. Ebből a kötelékből kifolyólag a szüleink is összeismerkedtek. Annak idején anyu is rengeteget dolgozott, hát még apám, ezért sokszor voltam a fiú anyukájára bízva. Viszont... Ahogy teltek a napok...- Mondandómban megállok, még nekem is végig kell gondolnom hogyan is kéne erről a témáról beszélnem.- Valami kezdett el romlani a fiúval kötött barátságomban.