Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Tizenegyedik.

Hagyta el száját ez az egy mondat. Már megint bele futottam. Levi Ackermanba.

-He?

-Süket vagy?- Szemei úgy meredtek rám, mintha tényleg hülyének nézne, ugyanakkor volt bennük valami, ami hirtelen melegséggel töltött el. Kezével még mindig erősen tartott, mintha félne, hogy elszököm, pedig ez egyáltalán nem fordult meg a fejemben.

-Elég sokáig tartott rájönnöd.- Megtörtem a szemkontaktusunkat, s a mögötte tanyázó szemetest kezdtem el kémlelni.

-Miért nem mondtad, hogy vissza jöttél?

-Miért talán olyan jó kapcsolatban váltunk el egymástól?- Kicsit nevetséges et a szituáció. Ha így folytatja még nekem lesz bűntudatom, hogy nem szóltam egy olyan embernek, aki tönkre baszott egy részt az életemből. Kérdésemre jobban rászorított csuklómra, elengedte álam, majd... Majd szorosan megölelet.

-Hé megis mit csinálsz?!- ordítottam rá, minden erőmmel próbáltam eltolni magam tőle. Nem megy, ő sokkal erősebb nálam.

-Sajnálom.-Mély hangja teljesen elérte, hogy megpróbáljam továbbra is eltaszítani magamtól. Légzése csiklandozta nyakam.

-Azt hiszed ennyivel mindent rendbe tehetsz...?- Hangom elcsúklott, és az évek gyötrelmei most szakadtak ki belőlem. Lassan, halkan, majd egyre íntenzívebben, egyre hangosabban. Annyi év után most sírtam ennyire. Nemis inkább zokogtam. Egy olyan ember vállán, akit eddig a föld legmélyebb pontjára kívántam.

Ő csak szorosan ölelt, mintha ezzel minden jobb lehetne. Nekem pedig az emlékek, a könnyekkel együtt jöttek elő.

Nemtudom mennyi idő telhetett el, mire összeszedtem magam, de abban biztos vagyok, hogy nem kevés. Felálltam, mert kitudja hogy a földön kötöttünk ki, majd az Ackermann is követett, letöröltem a maradék könnyeimet, majd elindultam hátra sem nézve. Aludni akarok.

Ackermann nem sétált mellettem, de tudtam, hogy pár méterrel lemaradva ott csörtett mögöttem.

Hazaérve adtam enni (Kutyannév)-nek/nak, majd zuhantam be az ágyamba.

[•••]

-Hapcü- trüsszentettem egy nagyott, amire a körülöttem lévő emberek rám néztek.

-Faszomat ebbe a napba.- morogtam orrom alatt fel idézve a reggelem; elaludtam, bafagyott a járda, amin sikeresen hátra vágodtam, az utcán, majdnem tízszer pofára estem, elkezdett havazni, miközben tegnap hét ágra sütött a nap, és sikeresen megfáztam. Értem én, hogy december van, de akkor is.

Olyan furcsa, hogy már ennyi idő eltelt... Néhány héttel ezelőtt, még az Ackermann karjai közt bőgtem, most meg azt se tudom mi van vele. Vagy nem jár be, vagy elkerül. Mondjuk nem mintha kerestem volna.

Az iskolához érve megpillantottam Mikasát és Erent, szóval oda baktattam hozzájuk.

-Jó reggelt!

-Oh (Név), szia

Mikasa nem köszönt, csak mosolyogva intett nekem, amit betituláltam a reggeli fáradtságnak. Kár, hogy ennyire hülye voltam.

Karon ragadva Mikasát indultunk meg nyomunkban Erennel.

A terem felé menet valahol elhagyhatuk Erent, amit én nagy trüsszegésem közepette nem vettem észre.

Egyre közelebb érve termünkhöz, egyre több lányt vettem észre, amit nem tudtam hova tenni.

-Na~ Levi!- Ismerem ezt a hangot.- Kérlek~

Petra hangja nyájasan csengett a folyosón, míg karja Levibe kapaszkodott, ezzel feltartóztatva a fiút. A körülöttük lévő lányok, úgy néztek rájuk, mintha egy esküvőn lennének, áldásukat adva az ifjú párra. Hányingerem van.

Az Ackermann kitépte karját Petra birtokolni probáló kezei közül, majd felém kezdett el sétálni. Kezeit zsebre vágta út közben, ingje lomhán volt összegombolva, nadrágra gyűrötten mutatott rajta. Mintha alig öt perce kellt volna fel.

Míg élért hozzám egész lénye engem vizslatott, acélkék szemeivel semmilyen érzelmet nem tükrözve.

Én ugyanígy. Nem voltam zavarban, míg akkor sem mikor végzett egy gyors végig mérést rajtam, mintha most látna először iskolai egyenruhában.

Bal oldalamon Mikasa elengedte karomat, mostmár ő is Levit nézve, míg jobb olalamra most ért Levi, aki szint egyből szembefordult a tömeggel, mintha csak egy kiskutya lenne, aki visszatért mesteréhez, várva minden parancsát, majd át dobta lomhán vállamon kezét.

-Bocs, de (Név)-el/al már terveim vannak karácsonyra.

Szemeim kissé kitágultak, az előbbi öt másodperc hallottai miatt.

Karácsonykor...?

Petra idegessége az arca minden területén látható volt, a múltkori kis összetűzésünk után maradt hegekről nem is beszélve.

- Levi ugye ez csak egy rossz vicc? Mégis mit akarsz te ezzel csinálni karácsonykor?- Jaj egyem meg reggelire dühös a kis drága.

-Tch.-Levi eme megnyílvánulásából pedig jól ki lehetett venni; a türelme kezd szertefoszlani.

-Engedd meg, hogy válaszoljak helyetted Petra, kedves: Nagyvalószínűséggel én tele zabálom magam sütivel, míg ez a szerencsétlen hasznossá teszi magát a házamban. Mert hát tudod bármi mást jobban élvez 'ezzel'- mutattam végig magamon.- mintsem hogy veled legyen.- mosolyodtam ördögien, miközben felse fogtam, hogy mégis mit zagyváltam itt össze-vissza. Nagyon felidegelt már ez a kis fruska, pusztán a létezésével is.

Úgy érzem magam, mint egy rossz szerelmi háromszögben.

Csönd. Teljes csönd fedte be a folyosót. Csak a kinti tanulók, vagy a tőlünk jóval messzebb lévők hangja hallatszódott.

-Eh~? Biztos, hogy bármit jobban élvezne veled? Egy olyan kis törékeny kislánnyal, aki anyu nélkül semmire sem képes?- Petra hangja undorral és röhögéssel teli volt. Ami belőlem is valami ilyesmit hozott ki.

- Emlékeztetnélek, hogy egyszer már a mentő vitt el miattam. Szeretnéd, hogy megint ő jöjjen érted?- lépkedtem előrébb néhány lépéssel.- Tényleg azt, hiszed, hogy nem merlek elintézné mindenki szeme láttára? Kérlek ne légy ennyire naiv.- Heh ez jó lesz. Fogtam magam és egy hirtelen mozdulattal átszeltem a kettőnk közti távolságot, mire ő hátra esett az ijedségtől.- Tudd hol a helyed cafka.- mosolyodtam el csípőre tett kézzel, a hatás kedvéért még másik kezemmel félre is dobtam hajam.

A tömeg körülöttünk összesúgott, mire én, mint aki jól végezte dolgát vissza sétáltam Mikasához, aki mellett ott állt Ackeman is.

-Mehetünk?- kérdeztem játékosan barátnőmtől, aki vissza mosolyogott rám, majd elindultunk be termünkbe, de az ajtóban megtorpantam.

-Héj, Ackermann. Utálom, ha minden faszságba bele ráncigálnak, ami számomra egyáltalán nem mókás.- Csengett üresen, majd Mikasa után én is beértem a terembe, magam után bevágva az ajtót.

|Írva:2K19.12.26.18:06🥜🍩|

Hát igaz, hogy ma már 26.-a van de remélem mindenkinek jól telt a karácsony.

Szeretlek titeket~♡

|Javítva:2021.01.21.🎆✨|