Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Ötödik.

- Mit kereset itt az Ackerman?- súgtam magam elé, és lecsúsztam a fal melett, a földre hajamba túrva.

Reggel a már sokadik új iskolám felé bandukolva a tegnap történéséin gondolkoztam. Tulajdonképpen egész éjszaki aludni se tudtam, mivel a családommal együtt töltött emlékek csak úgy villantak fel amint lecsuktak szemeimet, mintha filmet néznek. Hol a család, hol azok az emberek akik bántottak, a főszerepben Ackermannal. Ő volt az első ember, aki miatt elgondolkoztam azon, hogy talán jobb lenne nélkülem a világ. Eme a gondolat sose hagyott nyugodni, főleg mivel az évek elteltével egyre több ember vágta a fejemhez, hogy milyen jó is lenne nélkülem.
Viszont az évek elteltével sok kedves emberrel is találkoztam, akiknek kedves tettei ismét le játszódtak fejemben.
Gondolatmenetemnek végett vetettem, ugyanis ott álltam az iskola előtt, amiben drága jó nagybátyám az igazgató, akit szintén évek óta nem láttam már. Amikor megtudta a szüleim halálát felajánlotta, hogy vele, a feleségével, valamint két gyermekükkel éljek egy fedél alatt, dehát milyen lett volna az, ha egy árva nagylányka megjelenik egy idilli kis családban, és elbassza a család nyugalmát? Szóval vissza utasítottam ajánlatát, de sokat beszélek vele. Amikor megtudta, hogy újra vissza térek szülő városomba, meghívott a házukban vacsorára. Eme vacsorára szombaton, azaz két nap múlva kerül sor. Nem vagyok izgatott, hiszen régóta ismerem a feleséget is, viszont a két gyerkőccel még életemben nem találkoztam. Ugyanis amikor elmentem innen voltam 8 éves. Azthiszem. Nem szeretek a múltamra vissza gondolni. De vissza térve a témára, az egyik kis gyerek most lehet 5 éves, míg a másik 3. Mindkettőjük fiú, szóval biztos nehéz lehet velük.
Végül elnidultam nagybátyám irodájába, hogy megtudakoljam mégis merre kéne mennem, és hogy kellenének az új könyveim is.

Miután bekopogtam a vastag, tölgyfa színű ajton, hamar kaptam "gyere"-t, majd be is lépdeltem a szép vanílila színű négy fal közé.

-Már vártalak (Név)!- köszöntött kedvesen nagybátyám.- Gyere foglalj helyet!- mutatott az iróasztala előtt lévő kényelmesnek kinéző fotel szerűségre.

- Bocsi, de csak a könyveimért jöttem, meg plussz, hogy megtudakoljam merre is kéne mennem.- jelentettem ki, azzal a unott arckifejezésemmel, amit egyből értett is, majd oda ment egy szekrényhez és kivett jó sok könyvet.

- Tessék itt vannak. A termed pedig a második emelet, tizennégyes terme.

- Rendben, köszönöm. Akkor én megyek is.- fordultam meg, majd elindultam az ajtó felé.

-Akkor hétvégén át jösz igaz?- válaszként nemlegesen hümmögtem egyet, majd elindultam termem felé. Pontosabban indultam volna, csakhát izomból nekimentem valakinek emiatt majdnem a földön landoltam, de valaki elkapott.