Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Kilencedik.

- Á szóval Te voltál.

Hátra pillantva Mikasát és Erent pillantottam meg, akik közül Mikasa szólt hozzám. Arca egy kicsit komolyabb volt, mint a nemrég lerendezett kis bálycsevejünk közben. Fenébe, ha kiderül, hogy Mikasa meg az a ringyó öribarik voltak, én dobok egy hátast. A melette lévő Erenre kaptam a tekintetem, aki viszont nagyba mosolygot. Heh ez a kettő tényleg egymás ellentéte, viszont nagyon aranyosak együtt.

-Igen én voltam. Oda jött hozzám, hogy mégis hogyan képzelem, hogy vissza jövök, azok után amit az ő kis Levijével tettem. Plussz még tett néhány szemrehányást, amihez semmi köze nem volt, szóval--Mikasa nem hagyta, hogy befejezzem. Kezével intett egyet, afféle "Nem tartozol nekem beszámolóval" jelzésként, majd mosolyogva oda jött hozzám és megölelt. Nem azért, mert boldog volt, hogy valaki megleckéztette azt a csajt. Nem ez más miatt volt.-Mit csinálsz?- súgtam oda neki miközben ölelt.

-Te és én sokban hasonlítunk. Tudunk rólad sok mindent Levitől, viszont én személy szerint húgomnak tekintelek. Örülök, hogy végre találkoztam veled.- Ő is csak sutogott, pont annyira, hogy csak én halhassam. Nem tudtam ezt hogyan lereagálni, szóval csak bólintottam egyet, s én is megöleltem.

Szóval az Ackerman mesélt rólam nekik. De jó. Még a végén kiderül, hogy megbánta amiket tett, és akkor könyebb lesz vissza adni neki azt, amit Ő is adott. Pedig régen Én tényleg fontosnak tartottam. Nagyon szerettem vele lenni. És amikor próbáltam neki segíteni akkor lökött el magától. Talán nem is a sok bántalmazásai fájtak, hanem az, hogy ellökött magától fájt.

Miután kiölelgettük egymást Mikasaval az osztály boldog vagy éppen támogató pillantásait érezhettem.

Talán ez volt az a nap, amikor újból azt érezhettem, hogy egy kis család részesévé válhattam.

~~~~
A folyosó fehér falalainál, a szintén fehér terem ajtók mellett viszont két emberke mosolyogva hallgatta végig a gyerekek beszélgetését. Még csak három perce csöngettek be, de már egy lélek sincs a folyósókon, csak ez a két ember. Az osztály tanára pedig kitudja milyen okból de késik. Lehet, túl hosszúra nyúlt a dohányzási szünete, de az is lehet, hogy leállt bájcsevegni egyik kollégájával, de az is lehet, hogy valami tényleg fontosat csinál. Viszont most térjünk vissza a két hallgatózóhoz.

-Mit szólsz ehhez?

-Mégis mihez? Várható volt, hogy (Név)-chan befog ebbe az osztályba illeszkedni.

-Nem ehhez Te idióta.*Hangos kacaj.*Hanem ahhoz, amit tett Petrával. Tudod, hogy ezt majd neked kell rendezn igaz?

-Ne is említsd.*Sóhaj* Viszont tudom, hogy Petra-chan és a mi kis (Név)-chanunk is remekül ki fog majd jönni.

-Mégis mikor?*Kacaj*

-Azt nemtudom. Talán akkor, ha Petra-chan nem ellenségként tekint majd (Név)-chanra.

-Ah...Értem.
~~~

A tanárunk öt perc késéssel jött be az óránkra, ami matek volt. Ez az óra az amelyiken az egyik legjobb tudok lenni, ha kedvem van hozzá. Viszont nagyon sokszor leszívja a teljes energiám egy-egy matek óra. Ez még csak a mai nap folyamán a második órám lesz. Furcsa az a gondolat, hogy mennyi minden történt, már az első napomon. Az Ackermannt reggel óta szerencsére nem láttam.

Az óra tizedik percében viszont kivágódott a tanterem ajtaja, és belépett rajta Ackermann.

-Levi hányszor mondjam el neked, hogy attól még, hogy neked megy a matek nem kéne az óráimról késned, vagy nem bejönnöd!- Szidta meg a sensei a későt. Ackermann hümögött egy párat, majd fogta magát és elindult a terem hátuljába.

Dehát mit ad isten? Pont mellettem megy el úgy, hogy közben szúrósan méreget. Nem nézek rá csak egyszer, mikor már elég köhel van hozzám. Hehe igen én voltam az aki elintézte a kis nőcidet, na erre mit lépsz? Amikor tekintetünk találkozik, keményen nézek rá, próbálva dominanciát sugározni magamból, viszont neki semmi válasz, úgyanúgy engem néz, mint mikor találkozol egy régi ismerőssel az utcán, akiről nem tudod megmondani, hogy kicsoda, de azért próbálkozol.

Majd ahogy, elment mellettem, hallottam, ahogy kihúzza leghátul a széket és helyet foglal. Nem néztem hátra egész órán, de már koncentrálni se tudtam az anyagra. Szóval inkább a termet próbáltam felfedezni, még akkor is, ha előző órán is ezt próbáltam.

A tantermünk ugyan olyan volt, mint Japán bámely más iskolájában; a tanterembe két elhúzhatósajtóval lehetett bemenni, amik a terem elejében és végében foglaltak helyet. Ezak az ajtók fehérek voltak, úgyanúgy mint az iskola folyosói valamint tantermei. A padló fekete linoleum volt, míg a fehér falakon azért néhány díszítés kapott helyet. A padok azok a szokásos egyszemélyesek voltak, viszont nekünk ezek összevoltak tolva, így négy padsort alkotva. A terem végiben két fém szekrény volt található, amiben a tisztítószerek/eszközök voltak. Ezt onnan tudom, hogy a fontosabb dolgokat elmesélte Armin köztük azt is, hogy merre találom ezeket a tárgyakat. Valamint három ablak volt amin csodálhattam az iskola másik oldalát, mert hát ugye négyzet alaku az iskola, s a közepén van egy ilyen beton tér szerüség. Az ablakoknak, mind a két oldala elhúzhatós volt, plussz még volt a a fekete tábla és a tanári asztal. Egyszóval; teljesen ugyanolyan volt mint a többi megszokott japán iskola.

[...]

Az iskola további idejében semmi izgalmas nem történt, az órák hamar elteltek én pedig mehettem haza.

Istenem hogy most mit nem adnék egy jó meleg fürdőért...

|Írva:20191015.15:23🍪☕|

|Javítva:2021.01.21.🎆✨|