Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Hatodik.

-Akkor hétvégén át jösz igaz?- válaszként nemlegesen hümmögtem egyet, majd elindultam termem felé. Pontosabban indultam volna, csakhát izomból nekimentem valakinek emiatt majdnem a földön landoltam, de valaki elkapott.

-Már másodszorra jösz nekem kölyök.- a hangra lassan felnéztem. Ő volt az. Ackermann. És én olyan szerencsétlen voltam, hogy megint bele botlottam. Egyre jobb vagy (Név). Ha így folytatod a végen még tényleg fel ismer. VÁRJUNK. Új iskola... Új emberek... BASZKI. Be kell mutatkoznom?! De az Ackermann is az osztálytársam tudtommal. Mindenre gondoltam csak erre az apró, ugyanakkor létfontosságú részre nem. Bravó (Név).- Talán egy köszönöm?- zökkentet ki "megmentőm" hangja.

- Ch. Ez a legkevesebb amit értem tehetsz.- hangomba a lehető legtöbb keménységet tettem, ami valjuk be elég ijesztő lett. Szóval megtette hatását. Ackermann arcán meglátszodott némi érzelem, ami a meglepődöttség volt. Miután láttam reakcióját, kikerültem, majd elindultam eredeti úti célom felé, ami a termem volt. Mivel azt az ötletemet kidobhatom a kukába, miszerint bemesélem Ackermanéknak, hogy csak most költöztem ide, és kitalálok egy spéci kamu nevet. Így hát nem leszek vele kedves. Ígyis úgyis rá fog jönni, hogy ki is vagyok. De vajon ő még emlékszik rám? Ha nem akkor újra felevenítem az emlékeket, majd porba tiprom. Igen ez lesz az új terv. Egy stabil ötlet a bosszúm felé. Belém szeret, ahogy eredetileg is terveztem, majd összetöröm a szívét. Bármit megteszek, hogy belém szeressen. Bármit elbírok neki játszani. Elvégre ez az egész csak egy szinjáték. Egy nagyon jó szinjáték. Egy dolog lenne útban.: Nem szerethetek bele az Ackermanba.

De ettől nem kell tartanom. Nem tudnék egy olyan emberbe bele szeretni, aki miatt utáltam magamat éveken át.

Gondolkozásom alatt elértem a termem, amin a tizennégyes szám volt látható.

Vettem egy mély levegőt, ahol próbáltam felkészülni egy fél évre. Mert hát igen. Ez alatt a félév alatt vagy ötször váltottam iskolát, azért, mert bevertem néhány kis picsa pofikáját. Dehat nem az én hibám, hogy a kis pasikáik oda vannak értem, csak a testem miatt.

Amit ők vonzónak tálának, és egyben kívánják eme testet, addig én eme testért éveken szenvedtem. Csak azért, hogy a társadalom elfogadjon. Mára már rá jöttem, hogy nem a külső teszi az embert, viszont eddig még nem találkoztam ebben a romlott társadalomban egy olyan emberrel se, akit "barátként" hívhatnék. Tudom, hogy ez itt sem lesz másképp.

Nem is ezért vagyok itt.

Amint végeztem a dolgommal, elmegyek innen jó messzire és normális életet fogok élni. Tizenhat évesen már rég fel kellett volna adnom ezt a hülye "bosszút", de nem voltam rá képes. Fájt az, hogy az a személy tört darabokra, akire életemben először barátként tekintettem. Igen, Ő volt az első barátom. És talán az utolsó is. Fontos volt nekem. Nagyon. De amikor a családjában problémák keletkeztek minden mérget rajtam kellett kitöltenie. Rajtam, aki mindig mellette állt... Ő mégis bántott. Nem csak szavakkal... Nem ő tettekkel. És ezt nem tudom megbocsáltani.

Végül semleges arcot öltöttem magamra, elfedve az előbbi fájdalmas vissza emlékezésemet. A tanár már réges rég bent volt, és amint láttam valami ünnepségről mesélt. Amint be lépkedtem a táblához, éreztem magamon a sok árgus tekintetet. Ehhőz már réges rég hozzá szoktam, a sok iskola váltás miatt.

- Jaj, igen.- kezdet bele a tanár szövegelésébe, ami gondolom az én bemutatásom lesz.- Elfelejtettem nektek mondani, hogy lesz egy új osztálytársatok. (Név) kérlek, mondj néhány szót magadról!- mosolygott rám a férfi, ki az osztályfőnökünk szerepét töltötte be. Barna haja közt sok ősz hajtincs volt megtalálható. Első látásra ötven felett lehetet korban. Tégla alakú szemüveget viselt, valamint barna nadrágot és egy inget, plussz még egy barna árnyalatú nyakkendőt. Vettem egy mély levegőt, hogy hogyan rázzam le gyorsan ezt a bemutatkozós faszságot, amit annyira utálok.

Bár ki nem? Ilyenkor minnel többet mondasz el magadról annál többet kérdeznek, de ha meg keveset mondasz akkor meg egy bunkó, antiszociális köcsög vagy.

- Sziasztok, (Teljes név) vagyok. Ez lesz a tizenketedik iskolám. Hét evés koromig itt éltem, de el kellett költöznünk.Van kérdés?- fejeztem be mondandóm, amit csak úgy le daráltam, jelezve, hogy mennyire is unom ezt az egészet. A kérdést csak azért tettem föl mert ez az illem, és nem akarok egy tanár előtt már első nap egy bunkó köcsögnek látszani. Addig amíg itt vagyok jó kislánynak kell lennem.

- Azt mondod, hogy (Teljes név)-nek/nak hívnak?- kérdezte egy barnás hajú lány, akinek éppen tele volt a szája valamilyen chipsel. Ránéztem.

- Netán süket vagy?- Geci már első nap idiótákkal vagyok körbe véve... Mi lesz még később?!

- Akkor te lennél az aki miatt Levi ilyen lett?

Javítva: 2021.01.21