Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Nyolcadik.

"- Hé (Név).- a hang irányába fordultam."

Magam előtt, egy nálam 3 centivel kisebb szőke hajú lányt véltem felfedezni.

-Jah én lennék.- nyitottam ki kis dobozos üdítőmet, amibe utána bele is kortyoltam.

- Nem vagy semmi te kis fruska!- mordult rám "drága" kis törpénk. Leszarom, hogy kicsi vagyok ez a csaj még nálam is kisebb.- Hogy merészelsz annyi idő után vissza jönni miután úgy megbántottad az én kis Levimet?- a hisztérikus mesélését már nem bírtam fa pofával végig tűrni. Hiába az ilyen sehonnan jött embereken mindig eltudom magamat röhögni... Nemtudja ki mi, de azért neki áll pofázni. Annyira nevetséges.

- Hallod Te lány. Nemtudom, hogy ki vagy, de nagyon jó humorod van. Viszont...- Ez drámai lesz tesó.- Mit tudnál tenni az ellen, hogy vissza jöttem?- arcom felvette azt a tipikus "rideg, egyben komoly" tekintet, míg a tekintettemet a lány barna íriszeibe fúrtam.- Elárulom neked, hogy miért is jöttem vissza; tudod a Te kis Levikéd nem olyan cukor pofa ember, mint aminek most mutatja magát. Elég sokat ártott nekem, szóval vissza jöttem rendezni a számlát.- mire végeztem visszatérésem okának elmesélésével, addigra már elég közel értem a három lányhoz, akik elkezdtek hátrálni. Látni a szemükbe, hogy félnek tőlem.- Tudjátok nem rossz dolog, ha féltek tőlem. Sőt, ezt a tulajdonságot meg is tarthatjátok...- Paskoltam meg a szőke csaj fejét.- Kitudja... Lehet, hogy a végén még bajotok essne...- mentem el mellettük, hangosan nevetve. Tényleg olyan lehetek, mint egy elmebeteg vadállat.

- Nem félek tőled!- ordított utánam a lány.- Ki félne egy olyan depressziós malactól, mint Te?!- hangjából érződött a gúny, viszont felé fordulva megláttam, ahogy teste remeg. Nem a dühtöl. Á dehogy. A félelemtől. Lassan elkezdtem felé sétélni.

- Oh, csak nem mesélt rólam az Ackerman?- Megint hátrál.- Tudod mi lesz az ő veszte?- csönd.- Túlságosan lebecsült, amit kibaszottul meg fog keserülni, de nyugi nem csak ő. Mindenki, aki hozzá hasonlóan viselkedett. Más szóval...- Kezdtem el gyorsabban menni feléjük.- Te is.- Ahogy ki mondtam ezt a két szót, úgy ütöttem a lánykát gyomorszájon, amit kicsit eltúloztam, mivel el is esett. Ch... Minek ugatsz, ha ennyitől kibuksz... Akkor a drága kis Levidet túl se élted volna. Barátnői ugyan próbáltak nekem "ugrani", viszont az egyiket simán elrúgtam messzibb éghajlatra, míg a másikat egy laza gáncsolással elintéztem. Már amennyire az én gáncsolásaim lazák. Oda sétáltam a gyomorszájon ütött csajszihoz, majd felhúztam a szőke tincseinél fogva.- Vigyázz kicsi lány, nehogy legközelebb nagyobb bajod legyen.- Arcomon egy nagyonis barátságos mosoly foglalt helyet, majd szimplán bele vertem kicsi lányunk fejét a kinti betonba, azzal tovább szürcsöltem kedvenc üdítőmet, amiből szerencsére egy cseppet se borítottem ki. Hála ég. Ha ezek miatt veszik el az egyik boldogság hormonom, esküszöm, még meg is ölöm őket. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Olyan kis vicces vagy (Név). Bár kitudja...

Eme kis érdekes esett után vissza mentem az osztálytermembe. Ahhoz képest, hogy nem szabadna bajt okoznom, elég hamar csináltam is egyet. Pontosabban már első nap.-sóhaj- Még szerencse, hogy ez a kis esetem a suli eldugottabb részén volt, ami aztán kurva logikus, hogy egy kibebaszott autómatát, pont a suli végibe tesznek. Hát Te se vagy a család esze drága jó anyai nagybátyám. Míg ezt így ki veséztem magamba, addig vissza jutottam a helyemre; Armin mellé. A szünetből még van pár perc, szóval elleszek a telefonnal is.

Alig két perc múlva kivágódott az ajtó, rajta berohanva egy szamárfejű emberrel.

- Isten meghallgatta imáinkat srácok!!!- ordított torka szakadtából, ami még jobban azt bizonygatta; ebben a gyerekben elveszett egy szamár.

- Hé, fújd ki magad Jean.- Az osztály csendben figyelte míg a ló vagy szamár tudja a jó élet mi akar ő lenni, kifujta magát.- Na most pedig meséld csak el mi történt! Csak nem elmarad az egyik óra???

- Ne légy idóta Conny!- Mordult rá szegény fiúra.- Képzeljétek valaki jól megverte Petrat!- Amint meghallotta az osztály a nevet hatalmas öröm vihar tört ki. Nemtudom ki ez a Petra, de csorót nagyon utálják.

- Arról a szökésbarna hajú, ribanckurvaringyófruska, barna szemű Petráról beszélsz Jean?!- Ugrott fel helyéről az a szemüveges lány, aki még a reggel mondta azt a furcsát; miszerint én lennék az aki miatt az Ackermann megváltozott.

Várjunk csak ez a leírás pontosan meg eggyezik az Ackermann csajával.

- Igen, Hanji!- A kis szamárkánk arcán a vigyor egyre szélesedett.- Nemtudom ki volt az, de ha megtudom megkérem, hogy legyen a feleségem!

Nem megyek szamárhoz feleségül, bocs tess.

-És ha egy fiú volt azt is feleségül veszed?

-Ne légy hülye Conny, biztosan lány volt.

- Héj Jean.- Hangom mély volt, tipikis az a hang, ami útat tör magának a sok más hang közt.- Azt a lányt nem az autómatáknál verték meg?

- De... Úgy hasba verték, hogy nem bírt fel állni, emiatt mentőt kellett hozzá hívni. Az egyik barátnőjének ki ficamodott a bokája míg a másiknak a melkasa lehet, hogy repedt... De honnan tudod (Név)-chan? Ha tudod ki volt az mond meg! Hagy kérjem meg a kezét.- Az utolsó két mondatára már nem igazán voltam kiváncsi. Álmodba öcsi. Álmodba.

- A francba, pedig alig ütöttem meg őket.- Szűrtam ki fogaim közül, amit így is hallott az egész osztály, mivel Jean nyávogásán kivül egy lélek se szólalt meg.

- Á szóval Te voltál.
-------------------------------------------------------
Na ennyit arról az elhatározásomról, hogy nyáron én biza írni fogok. Hát igen. Nem jött össze... Igérhetném, hogy többet fogok írni, viszont ez kedv és.... És semmi. Csak kedv függő. Ihletem az van. Dehát ledvem elég somszor nincs. Tudom, tudom. Egy köcsög vagyok, aki elhanyagolja az olvasóit, amiben van egy kis igazság viszont nézzük azt a tényt, hogy nekem egy rész MINIMUM 500 szavas.  Bár mostanában inkább 600. Ezt lássuk be nem 5 perc leírni. Plussz nem is akarok hanyag munkát csinálni, viszont hibákat ígyis találok a könyvemben. Szeretném a legjobbat kihozni ebből a kis könyvemből, szóval nem sietem el. Van, hogy egy rész 5-ször átgondolok, hogy jó-e lesz a cselekmény, mennyire tetszene az ólvasóimnak, olvastam-e már hasonlót. Csak eme kérdések után írok meg egy fejezetet, viszont így se lesz sokszor a legjobb, vagy épp olyan amit elterveztem. Emiatt sokszor elmegy a kedvem az írástól. Pedig tudom, hogy vannak emberek, akiknek így is nagyon tetszik a sztori, amit köszönök szépen nekik.💕 Viszont tusom, hogy vannak emberek, akik több rész szeretnének, amit teljesen megértek, mert én is ugyanezt szeretném a kedvenc könyveim íróitól is. Viszont kérlek vegyétek figyelembe az okaimat. Nem tudom azt igérni, hogy mostantól mindig lesz rész. Nemtudom, majd meglátjuk. Viszont köszönöm mindazoknak, akik még mindig olvassák a könyvem és várják a folytatást, még hónapok után is.💕

Javítva:2021.01.21.