𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

5.

Keigo Takami

Amikor végre végeztünk a tanulással fáradtan pakoltam el könyveimet. Ahogy észre vettem Todoroki is elég fáradt volt de valami mást is észre vettem benne. Szomorú? Ugyan miért lenne szomorú? Arcán az öröm legkisebb jelenléte se látszott a fiún. Ahogy végzett a pakolással ugyan olyan hangulatban sétált el ágyáig majd ült rá arra és telefonját nyomkodta.
-Mi a baj? - kérdeztem kedves hangon
-Semmi- vágta rá szinte azonnal
-Ez nem semmi- mondtam én is ágyamra ülve vele szemben. Arca nem mutatott semmi érzelmet ami miatt már sokadjára ráz ki a hideg.
-Nem akarsz róla beszélni igaz? - kérdeztem mire csak bólintott és tovább bámulta a telefonját.
Nem akartam fel adni ennyivel de nem is tudtam volna meg tenni.
Hirtelen ötletből adódóan fel álltam és mellé ültem. A fiú érdeklődve figyelte mit csinálok. Közelebb húzódtam hozzá és magamhoz öleltem.
-M-Mit csinálsz? - kérdezte bizonytalanul
-Meg ölellek. Ezt csinálják a barátok nem? - kérdeztem zavartan de még mindig nem engedtem el.
-N-Nem tudom-mondta ismét zavartan
-Én se-suttogtam majd már el akartam engedni amikor testét felém fordítva ölelt vissza. Hirtelen egy nagyon jó érzés kapott el, a közelsége, az illata, a mindene. Nagyon szorosan ölelt magához amiből tudtam, hogy nagyon sok mindent ad ki magából most csak ezzel az öleléssel. Soha nem akartam rá kérdezni a hátterére hisz az nem az én dolgom. Igazából azt se tudom, hogy árva e. De tudom, hogy sok mindent át élt már és a hegek amiket annyira rejteget csak biztosabbá teszik az elméletemet.
-Köszönöm Madárka- suttogta fejem mellett amitől ki rázott a hideg. Libabőr jelent meg karomon amiket ismét nem tudtam hova tenni csak úgy mint az összes többit. Ez normális reakció? Honnan tudnám?
Mikor nehezen el engedtük egymást én egyből a fürdőszoba felé mentem zuhanyozni. Nem akartam vallatni mert úgy is csak kellemetlen helyzetbe hoznám és az nem jó.

Lassan engedtem meg a vizet, hogy addig kellemessé váljon ameddig be érek alá. Ahogy le vetettem ruháimat egy kellemetlen dolgot vettem észre. Nagyon, nagyon kellemetlen dolgot. A nadrág által eddig takart testrészem egészen éledezésbe kezdett. Nem feltűnően de mégis el kezdett.
Értetlenül bámultam magam elé. Ezt eddig semmi nem váltotta ki belőlem csak nagy erőlködések árán, most pedig ennyi. Lassan álltam a zuhany alá és a víznek hála a kellemetlenség el tűnt. Mikor ki szálltam a zuhany alól gyorsan szedtem össze magam és úgy mentem vissza a szobába.

Todoroki azonnal indult is helyemre én pedig egyedül maradtam.
Gondolataim azonnal meg támadtak és nem hagytak nyugodni. Meleg vagyok? Nem lehetek meleg az annyira..., nem vallana rám. Igaz, hogy eddig egy lány se keltett bennem érdeklődést és az érintésük is elég gyakran tűnt irritálónak csak úgy mint nyomulásuk. Ahogy vissza gondoltam illatára testem azonnal meg remegett. Pont ő? Miért pont miatta kell rá jönnöm erre? Ő a barátom. Nem ronthatok el vele mindent. Szükségem van rá és neki is rám. Miért csinálom ezt? Csak egy ölelés miatt...
Amint szobatársam vissza ért nagyon szenvedtem amiért nem mérhettem végéig egész alakját de valahogy el fogattam a dolgot.
Amint végre sikerült el aludnom valahogy lelkem is egészen nyugodtabb lett.

Reggel jó hangulatba keltem és amint a mellettem lévő ágyra néztem napom talán már jobb lett. A fiú ismét korábban kelt és a plafont bámulva gondolkodott. Ilyenkor mi járhat a fejében?
-Jó reggelt-köszönt rám se nézve reggeli hangján amitől a hideg ki rázott de próbáltam nem kimutatni
-Neked is- mondtam majd vissza dőltem az ágyra és én is a plafont bámultam.

Ott feküdtem egy ideig ameddig meg nem untam és el mentem át öltözni. Ahogy vissza értem a fiú is el ment.
Együtt indultunk meg és út közben a többi nappal ellentétben most nem beszéltem felesleges dolgokról amit észre is vett és szerintem furcsának is talált. Már pont nyitni akarta száját mikor vissza csukta és egy irányba kezdett nézni és én is ezt tettem. Mihiko jött velünk szemben, és ahogy meg látott habozás nélkül jött felénk.
A fiú már ott akart hagyni egy elégedett mosollyal az arcán amikor meg fogtam csuklóját és kérlelően néztem rá. Vállát meg rántva maradt mellettem és egy fél mosoly kíséretében szólt hozzám jól hallhatóan.
-Nem hiszem el, hogy rád mászott. Egy évvel idősebb- forgatta szemeit a fiú- A dögös csajoknak mindig az ilyenek jönnek be... De már nincs több rajongózás mert be hisztizik- mondta száját húzva. Ekkor ért oda hozzánk Mihiko egy kicsit se igazi mosollyal
-Kinek van barátnője? - kérdezte szemöldökét ráncolva
-Keigo-nak- mutatott rám, a kereszt nevemen szólított- Iszonyat dögös egy csaj, egy évvel idősebb... - a kereszt nevemen szólított, most elsőnek szólított a keresztnevemen. Egy teljesen új érzés támadott meg úgy éreztem testem ott azonnal fel mondja a szolgálatot és össze esek, hasamban éreztem azt a már sokszor hallott pillangós érzést és nem tudtam el dönteni, hogy sápad vagy pirul az arcom. A fiú egyszerűen hazudott a lánynak akit próbálok le rázni folyamatosan mesélte az igen is létező barátnőm dolgait amit én csak bólogatva hallgattam. Mikor a fiú be fejezte a lány idegesen pillantott rám majd mikor meg látta piros arcomat azonnal meg is fordult és el sétált.
-Köszönöm-mondtam miközben ki fújtam a levegőt
-Azt hittem nem fogja el hinni- nevetett a fiú- De az hogy el pirultál csak segített.
-Hogy tudtál ilyen sok dolgot mondani hirtelen? - kérdeztem kuncogva
-Már jó ideje készülök erre- vonta meg vállát
-Hogy érted? - kérdeztem zavartan
-A csaj egy ideje rád volt szállva te pedig utáltad az egészet csak következtetem -vont ismét vállat
-Köszi- mondtam elégedetten majd be sétáltunk a terembe ahol nem foglalkoztunk a ránk terelődött tekintetekkel és úgy sétáltunk helyünkre.

______________________________________

05.03