𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

27.

Keigo Takami

Az elmúlt percekben egy igazi érzelmi hullámvasúton mentem keresztül és végül az alján álltam meg.
Boldog voltam amiért végre láthatom őt és mérges mert ha rajta múlt volna akkor még mindig halottnak hinném, fáradt is vagyok pedig még korán van az alváshoz, a lábaim is fájnak pedig most is repülök jelenleg csak el akarok tűnni és úgy tenni mintha soha nem léteztem volna.

Sietve értem házamhoz majd szinte már be törtem az ajtót annyira be akartam jutni folyamatosan az az idióta járt a fejemben. Miért kell ilyennek lennie? Miért nem tud normálisan örülni annak hogy végre újra olyan lehet minden mint régen? Vagy neki ez már nem is fontos?
Gondolataim csak úgy cikáztak fejemben és korgó hasam hangját is csak sokadjára hallottam meg.
Lassan vánszorogtam el a hűtőig ahol ki emeltem a pár napja be tett pizzát ami még gondolom jó.
Nyomtam rá egy kiss ketchupot majd nagyjából el kentem rajta és úgy dobtam be a mikróba majd végül amikor jelzett ki vettem és a tányérral a kezemben indultam vissza majd kapcsoltam be a tv-t.

Most dühöngeni volna kedvem és össze törni dolgokat de mégis vissza tartom magam mert nem tudom meg tenni. Valahogy mindig is csak akkor tudtam igazán ki jönni a sodromból amikor Touyáról volt szó. Akármikor szólt be bárki nem érdekelt mert nem tartottam fontosnak hisz körülöttem mind csak "bábuk" voltak - kuncogtam el magam az emlékek miatt amik fel ugrottak fejembe a szó említése miatt. Most egy külső szemlélő biztosan azt látná hogy magamban nevetek de a fejemben minden érthető.
Ismét Touya vagy Dabi járt a fejemben, ugye nem gondolja hogy majd úgy fogom szólítani?
Azt gondolja hogy majd hagyom hogy más legyen?
Hiányolt egyáltalán?
Gondolt bármikor is arra hogy jó lenne látni?
"Többet kérlek ne keress, Madárka és felejtsd el hogy ismertél, így lesz a legjobb" - gondoltam vissza idióta kérésére.

Felejtsem el?
Nem ő kért meg rá hogy ne tegyem?
Gondolataimat egy hang szakította meg. Valaki konkrétan be akarta törni a szerencsére zárt ajtót, ismerős szituáció volt szóval nem törődtem vele majd amikor egyre hevesebb lett se terveztem fel állni helyemről
-Miruko! - kiabáltam fel mire a hang meg szűnt - Menj el! Egyedül akarok lenni- kiabáltam ismét mire a hang végleg meg szűnt mire nyugodtan kezdtem el ismét enni és a tv hangja amolyan háttér zajként szolgált közben.
Szobám felől egy ajtó nyitódás hallottam mire azonnal oda kaptam fejem
-Ember- morgott Touya aki valahogy a házamba került- Be kéne csuknod az ablakot így bármilyen örült csak úgy be mászhat rajta- mondta majd teljesen nyugodtan ült le mellém majd rá szegezte tekintetét pizzámra amivel inkább nem foglalkoztam
-Menj el- szólaltam meg semleges hangon
-Az nem megy- mondta ő is semleges hangon gondolom direkt
-Miért? - néztem arcára
-Zárva az ajtó- mondta tekintetét rám emelve és láttam hogy a maszk alatt most vigyorog
-A bejövetelnél se állított meg - motyogtam magam elé
-Igen de távozni nem szeretek ablakon keresztül- kacsintott rám ami miatt valamiért nagyon dühös lettem rá
-Nem érdekel mit szeretsz- válaszoltam most viszonylag flegmábban neki mire szemöldöke fel emelkedett
-Szóval nem érdekel- rágódott legutóbbi szavaimon amire próbáltam nem figyelni és tovább ettem.

Némán ültünk egymás mellett, ő engem én pedig a tv-t néztem, gondolom észre vette hogy cseppet se érdekel hogy mi is megy benne mert valami öreg csávóról beszéltek aki fel teszem hogy már rég meg halt de azért még mindig beszélnek róla.
Nem értettem miért néz, nem akartam hogy nézzen, azt akartam hogy menjen el, vagyis...nem akartam hogy el menjen, nem tudom mit akartam de azt hogy ott maradjon velem, hogy bocsánatot kérjen és mesélje el hogy mi történt vele az elmúlt években és hogy azt tudjam neki mondani hogy ha gonosztevő lett mert minden jel arra utal hogy az lett nem érdekel, nem zavar mert tudom hogy ki ő és soha nem érdekelt a háttere, gondolataim miatt egészen fel húztam magam ami már arcomra is ki ült de még mindig nem szólt semmit, mintha nem is látná, ez is zavart.

Felé fordítottam arcom és ekkor vettem észre nyakát, a maszk alól vér folyt végig arcán de mintha őt nem zavarná és nem fájna neki csak nézett, szemei úgy csillogtak mint régen, sőt talán jobban is de már nem tudtam rájuk úgy nézni mint régen
-Miért nem kerestél? - kérdeztem ezzel meg törve a kialakult csendet a fiú némán nézett tovább mintha nem hallotta volna hogy mit kérdeztem -Válaszolj- komolyodott el hangom
-Nem tudom-válaszolt végül és szemeit a szemembe furta, ez lenne az amit akar? Meg akar törni?
-Ezt az ember tudni szokta- nem hagytam magam - Válaszolj őszintén- kértem meg
-Talán-gondolkodott el - Féltem- mondta ki halkan és bátortalanul ami miatt tudtam hogy igaz. Félt?
-Mitől? - kérdeztem tekintetét keresve amit válaszadáskor azonnal a padlóra szögezett
-Magamtól- válaszolt ismét halkan
-Ez milyen béna szöveg már...- morogtam magam elé
-Ez bonyolult- motyogta ujjait tördelve
-Magyarázd el- nyúltam álla alá ami miatt száradt vére egy része ujjamra ragadt de nem foglalkoztam vele
-Kérlek ne- tartott szünetet majd ki bújt kezemből -Érints meg - mondta
-De én meg akarlak- mondtam arcát nézve mire értetlenül nézett rám majd vissza fordult és a padlót bámulta mintha bármennyire is érdekelné hogy mióta nem takarítottam fel 
Gondolkodás nélkül nyúltam ismét álla alá és a maszk alját érintve toltam magam felé fejét hogy figyeljen rám.
-Miért akarsz? - tette fel igen csak dühösen a kérdést
-Miért ne akarnálak? - kérdeztem vissza mire a fiú egészen le fagyott -Mond mi van veled, miért vagy ilyen? Miért...- álltam meg teljesen a beszédben mert nem akartam veszekedni, elegem volt az egészből
- Mi történt veled? - kérdeztem szemeim az övébe fúrva mikor egy igen csak furcsa érzés kapott el, a szemei csillogtak és a szemkontaktust egy másodpercre se szakította meg, én pedig már el is felejtettem dühöm valódi forrását.

A fiú szemét arcomon lejjebb vezette de rögtön vissza is pillantott szememre majd még jó pár másodpercig néztük egymást de a fiú zavartan pillantott el amikor gondolom rá jött hogy mi is történik.
A fiú köhintett párat majd végül sikeresen meg szólalt
-Az hosszú történet- csak ennyit mondott és már állt fel helyéről majd el kezdett az ajtó felé sétálni.
Értetlenül néztem utána de ő csak az ajtó előtt pillantott vissza rám.
-Majd még jövök- mondta majd igen csak feltűnően végig vezette tekintetét rajtam mire éreztem hogy arcom teljesen lángba borult.
A fiú köszönés nélkül fordította el az ajtóban lévő kulcsot és már el is tűnt.
Fogom még látni igaz?

______________________________________
07.11.