𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

28.

Todoroki Touya

Ahogy csak tudtam menekültem a házból mert rá jöttem hogy el rontottam. El kell neki mindent mondanom és ha nem teszem úgy se fog le szállni rólam.
Az utca sarkán meg torpantam és én magam se tudtam hova akarok menni, nem értettem miért húz vissza a szívem most is a fiúhoz de most is csak vissza szeretnék fordulni és vele lenni.
Az a dolog ami történt, azt hittem meg fogom csókolni de akkor le kellett volna vennem a maszkot és meg ijedt volna, de elsőnek a maszk és aztán nem lesz lehetőség se a csókra. Nem mintha az lenne jelenleg a legfontosabb de őszintén nem tudom hogy ha ez nem lenne az arcomon akkor meg történne e.
-Vigyázat! - kiabált egy biciklis és majdnem nekem jött, bár az én hibám, miért kellett meg állnom az útban?
Egy igen csak dühös pillantást vetettem a biciklisre aki már a közelben se volt.
Hova akarok menni? - kérdeztem magamban mire választ nem kaptam de nagyon is jól tudtam hogy hova szeretnék menni.
Vettem egy nagy levegőt majd a helyett hogy haza vagy Togához indultam volna vissza fordultam és vissza indultam Keigo házához.

Minden lépéssel egyre közelebb kerültem a tényhez hogy ez baromság és inkább soha nem kéne vissza mennem.
Mikor már be értem a kapun idegesen konstatáltam hogy hülyeséget csinálok.
Fel léptem a lépcsőn és tudtam hogy nem léphetek vissza, vagyis inkább onnan le.
Kezem kopogáshoz emeltem miközben tisztáztam magamban hogy semmi keresnivalóm nincs itt.
Halk beszéd ütötte meg a fülem de én csak lefagyva álltam az ajtó előtt miközben kezem pár centire volt az ajtótól. Az járt a fejemben hogy milyen kínos lenne ha most nyitná ki az ajtót én pedig itt állok.

Most kopognom kéne?
El kéne mennem?
Fogalmam se volt.
A beszéd meg szűnt én pedig egy helyben álltam, végül sikerült kopognom és a fiú lépteit azonnal hallottam, majd lassan nyitotta ki az ajtót és meglepetten nézett rám amit nem annyira csodálok
-Touya, mi baj? - kérdezte azonnal én pedig ismételten le fagytam. Mit akarok neki mondani?
Gondolkodás nélkül léptem be a házba aztán le ültem a kanapéra és feszülten kerestem a szavaimat. Tudtam hogy le kell zárnom és közölnöm kell vele hogy ki lettem és akármeddig húzom egyre rosszabb lesz.

A fiú láthatóan nem érti mit csinálok de meg is értem mert én se igazán értem.
-Touya? - szólított meg már sokadjára mire fel néztem rá és aggodalommal teli arcára ami miatt szívem olyat dobbant hogy kicsit még féltem is hogy meg hallotta.
Maszkom arcomon volt, nyakamon vér csík egyre zavaróbbá vált, a félem egyre jobban el uralkodott a testemen mikor már éreztem hogy szemeim meg telnek könnyekkel de tudtam hogyha pislogok végül meg indul arcomon, a fiú folyamatosan nevemen szólított én pedig próbáltam össze szedni magam mikor végül szemem le csukódott egy pillanatra és egy könnycsepp futott végig arcomon ami azonnal el tűnt a maszk alatt.
A fiú egyre idegesebb lett én pedig csak bámultam a semmibe majd mikor gondolataim meg álltak kezem a maszkra vezettem majd egy könnyű mozdulattal vettem le egyik fülemről majd másikról is, olyan könnyű volt le venni hogy észre se vettem mennyi terhet vettem le vele együtt.
A fiú teljesen le fagyott így inkább a padlót kezdtem bámulni hátha akkor el tűnhetek de sajnos jó pár perc elteltével is csak ott ültünk kínosan, fojtogatóan néma csendben.

-Fáj? - kérdezte alig hallhatóan mire kérdőn néztem rá majd ujjával arcomra mutatott jelezve hogy arra gondol
-Nem-adtam választ ami igaz volt mert már annyira hozzá szoktam hogy nem igazán éreztem semmit belőle.
A fiú néha fel nézett arcomra de nem tűnt úgy mint aki undorodna, pedig ezt vártam de mégse és ez jó, vagyis gondolom
-Miért jöttél vissza? - kérdezte ismét halkan - Azt hittem jó ideig nem látlak majd -kezdte el rágni körmét
-Nem tudom, úgy gondoltam talán nem mernék vissza jönni többet- mondtam én is halkan mire csak bólintott.

Tekintetem újra a padlóra vezettem de éreztem hogy folyamatosan nézi arcomat ami miatt furcsa érzéseim lettek de próbáltam arra figyelni hogy csak új neki ez az egész.
-A testeden is vannak? - kérdezte mire csak bólintottam
-M-meg mutatnád? - kérdezte bátortalanul mire több verzió is át futott a fejemen de végül a nem mellett döntöttem
-Nem - mondtam rá nézve mire eddig nem látott lelkes arca kérdőre váltott
-Miért nem? - kérdezte szinte már nyavalyogva ami igen csak ismerősen hangzott így el kerülhetetlen volt hogy mosolyogva válaszoljak amit észre is vett
-Mert nem- mondtam kicsit se olyan komolyan mint akartam
-Kérlek...-nyavalygott tovább és végül már úgy éreztem magam mintha egy óvodással lennék.
-Nem-mondtam végül mire a fiú sértődőtett játszva keresztbe tette karját és valami elég furcsa arcot vágott hozzá.
-Kérlek... - próbálkozott még egyszer mire csak fejem ingattam nemlegesen és mellé még ajkamat is le biggyesztettem ő pedig vissza tért sértődött viselkedéséhez.

Valahogy talán már aranyosnak tűnt az inkább férfi mint fiú gyerekes viselkedése.
Mikor már pár perce ott ültünk és a fiú semmi áron nem akart meg enyhülni úgy tűnt teljesítenem kell érdeklődése tárgyát.
Szerencsére az égés és vágás nyomokon kívül nem volt mit szégyenlem így minden bűntudat nélkül kezdtem el le venni kabátomat mire a fiú meglepetten nézett rám de vele nem foglalkozva álltam fel majd dobtam le kabátom helyemre aztán pedig pólómból is ki bújtam és azt is mellé dobtam.
Felső testem semmi nem takarta így rá látott csodálatos lila undormányaimra amiket csillogó szemekkel figyelt végig, persze amikor elsőnek rám pillantott mintha kissé el pirult volna de nem tudtam hogy a megdöbbenés okozta e vagy valami más bár ki tudja mi járhat a madár fejében.

-Fordulj meg - szólalt meg a fiú mire kérdőn néztem rá - A hátad- mondta mire bólintottam majd hátat is fordítottam neki hogy láthassa csodálatos hátamat is ami hasonló állapotban van.
Kiss ideig feszülten álldogáltam ott amikor meg hallottam a fiú halk mozgását mire kérdőn néztem hátra a fiú pedig egy félénk mosollyal emelte felém egyik kezét
-Csak egy kicsit? - kérdezte arra utalva hogy hozzá érhet e. Már alapból azt se értettem hogy miért nem undorodik az egész lényemtől de ő még ráadásként tapizni is akarja azt amit én látni is utálok, nem szeretem ha hozzám érnek és ezt már vele is közöltem de valahogy neki mégis meg akarom engedni.
______________________________________
07.15.