𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

23.

Keigo Takami

Már a fiú pont beszélni kezdett volna amikor a bejárati ajtó ki nyílt, már fel készültem hogy végre tisztázhatok mindent mikor egy fiú lépett be rajta. Haja egyik fele fehér másik pedig piros volt, a fiú amint ránk nézett észre vettem egy igen csak feltűnő égés nyomot szeme körül, aztán szeme furcsasága is fel tűnt talán haja miatt sikerült neki de egyik szeme egy igen csak ismerős kék színben pompázott ami már meg se lepett, ő viszont meglepetten nézett végig rajtunk majd semleges arccal nézett a fehér hajúra
-Apánkhoz jöttek- mondta mire a másik csak bólintott
A fiú el vonult gondolom szobájába és nem is igazán hiszem hogy tervezett volna ki jönni, nem sokkal később az ajtó újra ki nyílt de most egy lány lépett be rajta, meglepetten nézett végig rajtunk majd kezét felénk nyújtotta
-Todoroki Fuyumi- mondta egy kiss mosollyal arcán ami nem tűnt meg erőltetettnek vagyis nem annyira mint  azt el vártam volna egy ilyen helyzetben
-Hawks - fogadtam el kezét
-Miruko-mondta nő nemű barátom
-Apánkhoz jöttek- mondta ismét a fotelben ülő fiú mire a másik csak bólintott és el foglalta a másik fotelt.

Csendben ültünk egymás tekintetét kerülve mikor a fiú meg szólalt
-Milyen ügyben keresitek? - kérdezte a fiú
-Nem ránk tartozik - hurrogta le azonnal a lány
-Touyáról akarok vele beszélni-adtam végül választ a kérdésre mire mind ketten kissé meglepetten néztek össze
-Mi az? - kérdezte helyettem a mellettem ülő
-Ismere...ismerted? - javította ki magát Natsuo
-Igen-mondtam mire arca ismét meg lepettséget tükrözött
-Nem fog róla beszélni- motyogta maga elé a fiú mire a lány dühösen vetett rá egy pillantást, tudnak valamit legalábbis többet mint én
-Kérlek mondjátok el az igazat-tértem azonnal a lényegre mire mind ketten zavartan néztek rám.
A lépcső felől hangok keletkeztek majd a nem rég látott fiú meg is jelent azon
-Nem fognak róla beszélni- mondta unott és talán dühös hangon, majd le ült közénk, persze testtartása feszült volt és a két idősebb nagyon meglepetten nézett rá, az eddig látottak alapján elég görcsös lehet.
-Miért nem? - kérdezte mellettem ülő mire a két idősebb csak feszülten nézett össze és még mielőtt talán információkat tudtak volna megosztani velünk az ajtó ismét ki nyílt de most a tűzben úszó férfi lépett be rajta majd egy morgást hallatva lépett látható területre, amint észre vett minket arcán meg jelent egy gúnyos mosoly majd szemét tovább vezette és a fiatalabbik fiúra nézve tekintete meg akadt. Én is át fordultam hogy szemügyre vegyem mi is olyan különleges a fiún aki olyan tekintettel nézett apjára mint aki meg tiltotta neki hogy barátnője legyen tízen nyolc éves koráig, vagy így jobban át gondolva valami sokkal komolyabbról lehetett szó.
- Gyere-intetett fejével egy ajtó felé mi pedig szó nélkül álltunk fel és indultunk oda
-Csak a madár - mondta utólag a férfi mire Miruko egy szúrós pillantás vetett rá majd tekintetét rám vezette én pedig csak egyet bólintva jeleztem hogy maradjon kint.
-Ha én nem hívlak kályhának akkor te se engem madárnak - szögeztem le mire csak gúnyosan mosolyogva nézett le rám.

Az ajtót ki nyitotta és azon be engedett engem majd maga után be is zárta az ajtót, a halk kattanás hallatán egy rossz érzés kerített hatalmába amit nem tudtam hova tenni.
Egy kiss iroda volt, elég rendezett és soha nem is gondolná az ember hogy egy ilyen alak szokott itt lenni.
Már helyet akartam foglalni egy számomra szimpatikus székben amikor a férfi egyre közelebb lépett hozzám és már alig fél méterre állt tőlem ami miatt testem egészen görcsössé vált és levegő vételemet is egyre nehezebbnek éreztem, nem értettem miért van ilyen közel és csak azt akartam hogy távolabb menjen és végre értelmes válaszokat kapjak
-Hogy hogy erőt vettél magadon hogy ide gyere? - kérdezte a férfi
-Nem a saját érdekemből vagyok itt- adtam a választ mire csak egy "hm" hangot hallatott felém
-Miről akartál beszélni? - tette fel meglepően értelmesen a kérdést és mikor válaszolni akartam egyre közelebb lépkedett hozzám.

Kezem ökölbe szorult és testem teljesen le fagyott, levegőt venni is el felejtettem mikor szárnyamon meg éreztem a férfi közelségét. "Csak nyugalom" mondogattam magamnak folyamatosan hasztalanul
-Ezért nem akartad hogy Miruko ne jöjjön- nevettem el magam mire a férfi válasz nélkül nyomta hátsó felemnek kissé kemény tagját, egy igen csak kellemetlen érzés kapott el mely vegyült az undorral, a dühvel és szomorúsággal ami már jó ideje bennem volt, vettem egy nagy és kicsit se nyugtató levegőt majd lendülettel hátra fordulva húztam be neki egyet mire ő csak orrához kapva távolodott el tőlem.
-Ne már Madá...- vágtam közbe azzal hogy újra ökölbe szorult kezem érintette arcát
-Ne merj így nevezni- mondtam majd az ajtó felé vettem az irányt.
Hallottam hogy még mond valamit de már őszintén nem tudott érdekelni.

Kulcsot el fordítva nyitottam ki az ajtót aztán hagytam ott a kissé véres arcú férfit, mikor meg láttam Miruko meglepődve és aggódva szaladt oda hozzám
-Te idióta...- kezdte mondatát igen csak idegesen - Vérzik a kezed! Mit csináltál? - kérdezte kezemet nézve amit csak el kaptam tőle majd egyszerűen zsebembe helyeztem azt és az ajtó felé kezdtem menni miközben a lány folyamatosan kérdezgetett.
Észre se vettem hogy vérzik a kezem, azt hittem ő vérzik és az került a kezemre, még csak nem is fáj
-Várj! - kiabált utánunk a lány még mielőtt ki léptünk volna az ajtón -Legalább had kössem be- nézett a lány az el rejtett kezemre mire csak bólintottam egyet és vissza araszoltam hozzájuk.
-Mi történt odabent? - kérdezte ismét Miruko már sokkal nyugodtabban
-Nem lényeg-mondtam mire a lány szemöldöke azonnal az egekbe csúszott
-Hogy hogy nem lényeg...?-kezdett volna el dühöngeni de a felemás hajú le intette mire ő el is hallgatott. Ha nekem is csak ennyi lenne el csitítani, milyen jó is lenne...
-Rád mozdult igaz? - kérdezte a fiú semleges hangon mire csak bólintottam
-Valami csávó mondta neki hogy tuti meleg vagy, gondolom ezért gondolta hogy ez így jó - mondta mire ismét csak bólintottam, soha nem gondoltam hogy titkolnom kéne mégis valahogy titokká vált, persze nem valami celeb vagyok hogy ezt olyan nagy durranás legyen de mégis biztos hogy vissza hallom majd, ha így jobban át gondolom még soha nem volt egy olyan "coming out"-om se, de ahogy észre vettem Miruko nem igazán lepődött meg
-Ti tudtok nekem válaszokat adni? - kezdtem másik témába mikor meg elégeltem a csendet, közben a lány kezem ápolta, úgy tűnt sokszor csinált már ilyet ami elég vegyes érzelmeket táplál bennem
-Nem lehet - mondta a fehér hajú fiú mire a fiatalabbik dühösen kapta rá fejét
- Miért nem? - kérdeztük Mirukoval egyszerre
- Csak nem lehet és kész- mondta a lány miközben az utolsó simításokat is el végezte kezemen majd el pakolta az elő szedett dolgokat, itt se kapok válaszokat ezt már ekkor tudtam pedig ők ketten tudnak valamit ez biztos.
El köszöntünk majd még egy utolsó pillantást vetettem a kiss szoba ablakban támaszkodó férfira majd jól láthatóan mutattam fel neki középső ujjam és végül el indultunk.

-Most mihez akarsz kezdeni? - kérdezte a lány aki csendesen sétált mellettem
-El megyek a lakásához- mondtam mire a lány bólintott
- Veled megyek- mondta ellentmondást nem tűrve
-Nem - adtam tudtára egyértelműen válaszomat
-Am...- tetetett gondolkodást -De, veled megyek!
-Miért akarsz velem jönni? - kérdeztem
-Meg akarom ismerni azt akibe ennyire bele zúgtál - kezdett el mosolyogni 
-Nem zúgtam bele - mondtam szemeiben nézve mire el nevette magát
-Ja bocsánat a "gyerekkori legjobb barátod" -mutatott idézőjelet kezeivel még mindig nevetve
-Ez nem vicces, tényleg csak a legjobb barátom volt- hazudtam úgy hogy még én magam se tudtam volna le hinni
-Aki meg csókolt- mosolygott gúnyosan
-Csak meg puszilt- javítottam ki mire kezével intett egyet
-A szádon- érvelt ismét hogy biztosan meg bánjam hogy el mondtam neki mindent

-Egyébként- váltott hangnemet mire fel kaptam fejem -Endeavour, mit tett veled? - kérdezte mire kezem ismét ökölbe szorult
-Csak nekem nyomta magát semmi több- mondtam dühösen mire némán bólintott
-Majd meg bánja ha legközelebb találkozunk- mondta engem bátorítva ami nem jött neki össze mégis egy kiss mosoly jelent meg arcomon a tudat miatt hogy rá számíthatok.
Egyébként utálnám hogy ilyen sokat kell sétálni mert már nincs kedvem Mirukot kínozni a repüléssel de valahogy most kellemes ez a séta.
______________________________________
06.29.