𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

11.

Keigo Takami

Idő közben még mindig alig beszéltem új szobatársammal és nem is terveztem. Ő persze próbálta meg törni a jeget de nem adtam rá esélyt. Ő is csak ki akar használni ez egyértelmű.

Reggel időben keltem és a szomszéd ágyra se kellett néznem halottam, ahogy a fürdőszobában tevékenykedik. Hiányzik, ahogy Touya reggel a plafont bámulta és el merült a gondolataiban. Hiányzik, ahogy el hagyott tollaimat babrálja. Ő maga annyira hiányzott és minden nap arcon csap a felismerés, hogy igen ám tényleg így van.
Kedves szobatársam most lépett ki az eddig el foglalt helyiségből és mosolyogva vette észre, hogy fent vagyok
-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva Kolta
-Neked is- motyogtam majd ki másztam a kényelmes ágyból.
Hamar eszméletem rá, hogy szárnyam ismét el zsibbadt és bizsergő igen csak kellemetlen érzés nem akart meg szűnni. Ekkor ismét eszembe jutott Touya aki már olyan sokszor ki segített az ilyen kiss alkalmakkor arcomra akaratlanul csúszott egy kisebb mosoly ami amikor rá jöttem ismét, hogy nincs itt akkor le is került onnan
-Jól vagy? - kérdezte a fiú, úgy tűnik jó ideje állatok egy helyben.
-Persze - válaszoltam majd nehezen be mentem a fürdőszobába. Szárnyaimat nehezen mozgattam és próbáltam nem hangot adni fájdalmamnak amint szárnyam normális állapotába került én magam is meg nyugodtam.
Át öltöztem és nagyjából fel élesztettem magam amennyire ez lehetséges volt. Az ajtón ki léptem és már indultam is. A srác már el ment szerencsémre mióta meg mondtam neki, hogy nem kell ez az egész azóta le állt nagyjából.
A teremhez érve egyből el is ment a kedvem mindentől. Minden jobb lenne ha Touya itt lenne. Ez már biztos.

Todoroki Touya

A napok teltek és már január is volt. Idővel el érkezett a 10.-e is én pedig egyre izgatottabb és idegesebb is lettem egyszerre. Már elég késő este volt én pedig nem tudtam rá venni magam az alvásra.
Nem tudtam, hogy reagál hisz nem is terveztem, hogy össze fogok vele futni. Csak le teszem és megyek is. Talán csalódott bennem amikor el mentem, talán Endeavor annyi mindennel tömte a fejét, hogy rossznak gondol.
Este nehezen aludtam el és nem is csodáltam ezt hisz nehéznek éreztem a holnapi napot.

Másnap reggel úgy keltem mint akinek nem számít mikor esik ki az ágyból. Bár jelenleg ez volt a legkisebb bajom hisz csak késő este viszem el Shoto ajándékát.
Nagy nehezen ki keltem az ágyból és tekintetem azonnal az ajándékra csúszott. Ki vettem a cetlit amit még a legutóbb írtam és egy újat vettem elő.
"Boldog születésnapot Shoto!" írtam rá a már ismert szöveget.
"Remélem minden rendben veled. Sajnálok mindent" írtam és most ezt helyeztem el a medvén.
Úgy éreztem ezt kell oda adnom mert tényleg ott hagytam de nem is tudtam mást tenni.
Ma egész nap nem kell sehova mennem így legalább idegeskedhetek az este miatt.

El mentem egy kiss ételért egészen a lenti kisboltig és vissza is tértem lakásomba. Már többször is mondták a többiek, hogy a kiss bár felett vannak szobák így ha nem futná a lakásra oda mehetek de nem akartam itt hagyni ezt a helyet. Bár vannak körülöttem emberek annak ellenére nem beszélnek hozzám és persze nem kérdezi meg senki, hogy hova megyek. Azt hiszem még nem tudnám itt hagyni ezt a helyet.

Szét néztem a helyiségben és rá jöttem, hogy nagyon rendetlen vagyok. Az egész hely tiszta kosz volt és minden szét dobálva. Persze mivel egyedül vagyok ezt nem igazán gondoltam át.
Lassan rá vettem magam a pakolásra és ki is takarítottam.
Nagyooon nehéz és unalmas volt, utálom. Senkinek nem ajánlom.

Mikor teljesen végeztem akkor vettem észre, hogy még csak délután van. A nap hátra lévő részét semmit tevéssel ütöttem el. Igazából jól esett ez a nem annyira végzett cselekvés mivel az elmúlt napokba van munkám ami nem épen az enyhelyben ülős fajta.
Szerencsére komolyabb munkát még nem kaptam csak szaladgálunk ide-oda és random embereket riasztók el a tűzzel.

A társaimat is kezdem megkedvelni. Toga talán a legközelebbi számomra. Bár néha igazán idegesítő hozzá lehet szokni és bár próbálok tagadni meg kedveltem. Kiss pszichopata aki aranyos is.
Twiceot is kezdem meg kedvelni elég egyértelmű lelki problémái vannak bár ha azt nézzük ami vele történt egyértelmű. Talán egyszer-kétszer láttam eddig az arcát de csak pár percig mert tovább nem igazán bírja. Shigaraki igazából tényleg jó főnök. Bár általában inkább nevezném gyerekesnek mint főnöknek de nem rossz. Kurogiri, na vele egyáltalán nem beszéltem még. Nem tűnik egy igazán beszélgető típusnak. Valahogy érzem, hogy nem igazán bírja Shigarakit és minket se azt hiszem bár nem értem, hogy akkor miért is van köztünk.
Ahogy elmerültem gondolataimban gondolataim egyre jobban terelődtek Keigo felé.
Nem tudtam, hogy most mit csinál, és azt se hogy hiányzom e neki.
Utálna ha tudná, hogy gonosztevő vagyok. Mindig azt mondta, hogy azt az egy utat nem tudja meg érteni. Most mégis itt vagyok. Meg fogja egyszer tudni, hogy végig hazudtam neki most pedig rossz is vagyok.

Jó pár óra múlva mikor már éjfélt ütött az óra készülődni is kezdtem. Maszkom felhúzva kaptam magamhoz az ajándékot és indultam ki a lakásból. Az úton végig azon agyaltam, hogy ez jó ötlet e. Nem is biztos, hogy hiányol hisz semmi értelme nem lenne.

Mikor nagy nehezen a ház elé értem szerencsére a kapu nem volt zárva így simán be tudtam menni..., túl simán is talán.
Az irányt hátra vettem Shoto szobája felé. Az ablak egyik része nyitva volt ami ismét meg lepett, de ahogy be néztem az ablakon a fiú aludt. Lassan a másik ablakot is ki nyitottam és be másztam rajta.
-Tudtam, hogy jössz- halottam a hangot mire rögtön kerestem is a tulajdonost.
______________________________________
05.09.