𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

32.

Keigo Takami

Egy pillanatra le fagyva gondolkodtam de végül sikerült össze szednem gondolataimat és a fiúkra nézve kezdtem bele.
- Egy suliba jártunk, egy szobába kerültünk, jóba lettünk- soroltam az alap dolgokat majd el némultam jelezve hogy ennyi
-Tovább- nyögte be a Todoroki fiú mire szemöldököm ráncoltam
-Nincs tovább- mondtam viszonylag hihetően azt hiszem
-De van-mondta egyszerűen a fiú hideg tekintettel. Össze szorítottam fogaimat és át gondoltam mégis mit mondhatnék még, bár inkább az lett volna fontos hogy pontosan miért is magyarázkodok nekik
-Legjobb barátok voltunk- tettem hozzá mire bólintott majd némán várta a folytatást
-Én voltam az egyetlen barátja- mondatomra a zöld hajú kissé meglepődött de a másik semleges arccal tovább nézett engem, ijesztő ez az arc
-Ennyi semmi több- mondtam mikor már idegesíteni kezdett a csend
-Ennél kell lennie többnek- morgott a fiú mire csak vállat vontam
-Minden jól ment ameddig egy nap amikor Touya meg sérült meg nem jelent apád és csak úgy el vitte, azóta nem láttam és azután már csak azt hallottam hogy meg halt-hazudtam egyenesen a fiú szemébe miközben törtek fel bennem az emlékek, majd mondatom végére a fiú már készült mondani valamit de ekkor kopogás hallatszott az ajtón mire kissé meg ugrottam de még mielőtt egyáltalán fel tudtam volna állni az ajtó ki nyílt és halk lépteket hallottam meg.

Fejemben imádkoztam hogy ne a fiú legyen az
-Keigo- hallatszott az ismerős hang de teljesen le fagytam ahogy a másik két fiú se értette mi történik. - Még nem vagy fent?- sóhajtott a fiú.
Touya végül láthatóvá vált és azonnal a padlóhoz is ragadt amikor meg látta a két fiút, tekintete rám vándorolt majd egy fél perc néma csend után meg igazította magán a maszkot
-Bocs nem tudtam hogy vendégeid vannak - motyogta majd sarkon fordult és egy "viszlát" után meg indult az ajtó felé.

A felemás hajú zavartan nézett a fiú után aki már el is hagyta a házat.
-Csak egy barátom-adtam magyarázatot mire a zöld hajú bólintott de a másik csak ugyan olyan arccal nézett felém, remélem nem tűnt fel neki semmi
-Todoroki-kun - szólította a fiú halkan a másikat - El fogunk késni- motyogta mire a másik csak bólintott és minden nélkül meg indult az ajtó felé mire a másik zavartan követte őt.
-Köszönjük hogy beszéltél Todoroki-kun bátyjáról - hálálkodott a fiú az ajtóban mire csak legyintettem majd már csak utánuk intve köszöntem el.

Sóhajtottam egy nagyot és úgy vártam hogy a az idősebbik visszatérjen ami elég hamar meg is történt mert a fiú alig pár méterre álldogált a fal mellett rám várva. A fiú kérdőn nézett rám, gondolom meglepte hogy a a testvére hirtelen megjelent a házamnál ami amúgy engem is meglepett, nem is értem hogy is gondolta hogy majd beszélni fogok hogyha bármi olyan fontos dolog kötődik a fiúhoz azt hiszem csak a képzeletét indítottam el amikor megjelentem a házuknál.

-Shoto mégis mit keresett itt? - kérdezte a fiú mikor már teljesen elém ért mire csak kérdőn néztem rá majd le esett hogy a fiú neve Shoto csak megráztam a fejem
- Amikor legutóbb nálatok jártam szerintem érdekessé tettem számára azt a kérdést hogy még élsz e, vagy lehet csak egyszerűen több mindent akart megtudni rólad- mondtam mire csak szemöldökét ráncolta majd mint ha megértette volna bólintott egyet és belépett a házba miközben maszkját húzta le magáról, én pedig rögtön utána is mentem
- Egyébként mit keresel itt? - kérdeztem tőle hiszen egyébként elég váratlanul érkezett most is hozzám. A fiú egy pillanatra meg állt minthogyha válaszát keresné majd felém fordult
-Nem is tudom miért jöttem- mondta zavartan - Nem hiszem hogy jó hogy látott engem, bár szerinted felismert?- kérdezte el gondolkodva
-Nem hiszem hogy bármit észrevett volna mondjuk kicsit megijedtem amikor utánad nézett
-Utánam nézett? - kérdezte meglepetten a fiú miközben maszkját vette le
- Igen utánad nézett- válaszoltam majd a fiúra pillantottam aki kicsit aggódva bámult maga elé
- Nem hiszem hogy bármit is sejt, lehet csak nem gondolta hogy hozzám váratlanul érkeznek férfiak- a fiú erre nevetésben tört ki
- Hát igen tudod én vagyok az egyetlen aki ennyire messzire megy- nevetett még mindig a fiú mire csak mosolyogtam

-Egyébként te nem mész dolgozni? - kérdezte a fiú mire megráztam a fejem
Ameddig nem szólnak nem megyek csak egyszerűen ellenőrzésekre megyek mostanában és az se nagyon izgalmas akkor volt a legjobb amikor őt kerestem és akkor igazán jól is éreztem magam bár ezt csak utólag vettem észre
-Csak járőrözni megyek később - adtam választ végül kérdésére mire bólintott
-Reméltem hogy még itt leszel- lépett közelebb hozzám
-El fogod neki valaha mondani hogy te vagy az? - hagytam figyelmen kívül mindenféle egyértelmű jelét annak hogy mit is szeretne erre a fiú arca szomorúbb lett
- Muszáj lesz de nem most, most még had élvezze az életet és tegyen úgy mintha minden rendben lenne-rántott vállat a fiú
-Nem hinném hogy ő azaz "élvezem az életet" féle lenne-gondolkodtam hangosan
-Milyen lett? - kérdezte meg végül mire egy kiss gondolkodás után rögtön válaszoltam is
-Hideg, komor- soroltam azt a két dolgot ami eszembe jutott a fiúról mire a másik szemöldökét ráncolta
-Érdekesen fel vázoltad- jegyezte meg mire bólintottam.
-Egyszer majd tényleg beszélj vele- szólaltam meg végül, azt hiszem hogy ezt a témát már túlságosan is ki beszéltük mert egy sóhajtás követően bólintott egyet, nem akartam erőltetni ezt az egész család összevonás dolgot de azt akartam hogy boldog legyen és tudtam hogy ha a családjával lenne újra igazán boldog lenne, azt hiszem ő az egyetlen eddig akinek őszintén boldogságot akarok okozni már ha jelenleg ez történik
-Neked mikor kell menni? - kérdeztem meg végül még mielőtt közelebb léptem volna így alig pár centi távolság volt köztem és közte ami egyre és egyre jobban zavart erre a fiú csak megrántotta a vállát
- Majd úgyis szólnak hogyha mennem kell- tudtam hogy ezzel mire gondol hiszen tudjuk hogy ez mit jelent, azt hogy bármikor itt hagyhat.
-Oké- hajoltam ajkaira mire elsőre meg lepődött de utána azonnal kapcsolt is és irányítani kezdett.
_____________________________________
08.06.