𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

29.

Keigo Takami

Kezem a levegőben tartva mutattam a fiúra mire az nagy gondolkodás után bólintott ezzel engedélyt adva.
Közelebb lépve érintettem meg égett bőrét amit szintén kapcsok tartottak bőréhez ami gondolom igazán kellemetlen lehet neki.
Nem is tudom hogy miért tartom ezt az egészet ennyire vonzónak bár ezt neki nem hiszem hogy valaha el mondanám.
Felső teste miatt így is teljesen zavarban vagyok az pedig hogy egyébként ennyire dögös az csak rá tesz egy lapáttal, nem mintha ő tartaná a távolságot bárhogy is.

Égett bőre viszonylag keményebb volt és bármikor húztam végig rajta ujjaimat kissé meg remegett az amúgy görcsösen állva maradni próbáló lába.
-Bocsi- kaptam el kezem mikor már sokadjára vált görcsösebbé testtartása. Hátra fordulás nélkül kapott hátra kezemért és helyezte vissza hátára. Nem értettem hogy ezt miért csinálta csak egyszerűen folytattam eddigi cselekedeteimet ő pedig ugyan azt a reagálást próbálta el rejteni előlem, persze sikertelenül.
-Fáj? - kérdeztem mire fejét nemlegesen meg rázta majd szemét össze szorította.
-Mi a baj? - adtam hangot értetlenségemnek de ő csak némán meg rázta fejét, be kell valljam kezdtem már unni az egyébként elég érdekes dolgokat kiváltó foltokat nézegetni és azt is hogy a fiú teljesen érthetetlenné vált így lassan araszoltam át a fiú elé majd felső testét meg próbáltam minél észrevétlenebbül fel mérni majd már mikor tekintetem nyakára tévedt gyorsan kaptam fejemhez majd indultam el a fürdőszobába ezzel egyedül hagyva Touyát.

Gyorsan be vizeztem egy rongyot és már vissza is tértem hozzá.
-Ülj le- adtam ki a parancsot mire a fiú bólintott majd helyet is foglalt, én is le ültem mellé törökülésbe próbáltam el távolítani róla a vért ami már szinte teljesen rá száradt nyakára azon túl pedig arcára is.
Éreztem hogy néz de vele nem foglalkozva törölgettem tovább az egyébként nem túl szimpatikus anyagot.
-Keigo...-szólított meg a fiú mire fel pillantottam rá jelezve hogy beszéljen nyugodtan - Amikor kint voltál- gondolkodott el- Voltaképpen a síromnál, ott voltam én is- mondatára kérdőn néztem rá de ő csak a semmibe meredve várta hogyan reagálok. Igazából ezek után az se lep meg hogy pont akkor pont ott időzött de nem tudtam hogy nem reagálom e nagyon le az egészet.
-És mindent hallottál? - kérdeztem mire bólintott.

Mindent hallott, tudta hogy hiányzik és hogy mennyire utáltam az egészet, ő pedig ott volt és csak hallgatta.
Nem akartam dühös lenni és el rontani ezeket a nyugodt pillanatokat mikor ezt is el merte nekem mondani de mégis haragudtam rá mindenért és valószínűleg soha nem tudok neki majd meg bocsátani, ha jobban át gondolom attól fosztott meg hogy vele legyek. Ezért haragszom rá?
-Keigo! - szólított meg már sokadjára a fiú mire fel kaptam fejem és rá jöttem hogy teljesen kész van és csak bőrét dörzsölöm.
Ő maga meg igazította a kapcsot majd már végül csak rám nézett és egy amolyan "köszönöm" pillantást vetett felém.

Ültünk egy ideig teljesen néma csendben, én persze gondolataimba merülve szorítottam a kanapé szélét amikor a fiú hirtelen rántott magára majd ölelt szorosan magához.
Majdnem kint ültem térdén ami elég kellemetlen volt de ahogy a felső teste szabad bőrömhöz simult azt is el felejtettem hol vagyok. Nem is kell mondanom hogy nagyon meglepődtem de próbáltam természetesen viselkedni.
-Sajnálom-suttogta fülembe én pedig lassan csúsztam feljebb és kulcsoltam össze lábamat háta mögött ezzel még közelebb kerülve hozzá, nem tudom miért csináltam csak egyszerűen éreztem hogy ezt kell tennem
-Sajnálom-suttogta ismét már el fojtva hangját, úgy éreztem ha ma még egyszer el sírom magam ki érdemlem a leggyengébb férfi szerepét de erre figyelve hallgattam a fiú halk szavait amik bocsánatért esedeztek felém, tudtam hogy mondanom kéne valamit de nem voltam rá képes, nem mondhattam neki hogy semmi baj mert igen is van baj, mert ő el vette tőlem nagyon hosszú időre életem egyik legfontosabb emberét aztán úgy mászott vissza hozzám mintha mi sem történt volna.

-Hiányoztál Keigo-suttogta egyre és egyre jobban szorítva, mintha azt hinné hogy így vissza adhatja mind azt amit el vett. - Nagyon hiányoztál- tette hozzá majd végül el távolodott tőlem.
Kiss ideig nézett engem ameddig én kerültem tekintetét.
- Ezért is bocsánat -mondta jól hallhatóan mire kérdőn néztem rá de esélyem se volt meg kérdezni mire gondol mert arca egyre közeledett felém és végül ajkait az enyémnek nyomta. A sokk miatt nem is tudtam mit tegyek, teljesen le fagytam, nem tudtam mégis mit tehetnék most mert azt is kérdésesnek éreztem hogy ez a valóság. A sok gondolatnak hála a fiú zavartan vált el tőlem
-Sajná...-kezdett volna bele az értelmetlen magyarázkodásnak mikor végre magamhoz térve most én nyomtam övének ajkaimat. Bátortalanul viszonozta minden mozdulatomat de egyre csak hevesebbé vált.
Furcsa érzést váltott ki belőlem hogy nem csak szenvedélyesebb de jobb is volt a csók mint valaha bármelyik lánnyal is volt, nem voltam irányításra kényszerítve sőt eleve ő vette fel a vezető szerepet. Na meg persze az hogy alsó ajka meg volt égve valahogy amennyire volt az elején furcsa végül annyira vált vonzóvá csak úgy mint ahogy testét is láttam elsőre.
Kezem amit eddig hátán tartottam ölelésről meg maradva, most át vándorolt nyakára majd onnan fekete hajába amiben kezem teljesen el veszett.
Nem tudtam el dönteni hogy percek vagy másodpercekig tartott e de azt tudtam hogy bármikor képes lennék újra csinálni.

Amikor végül el váltunk egy hosszú nyál csík magyarázta csak arcunk állapotát ami mind kettőnk esetében egy elég vörös árnyalatot mutatott.
-Azt hiszem ez...-próbáltam beszédre bírni magam de meg akadtam
-J-Jó volt- fejezte be helyettem a fiú mire bólintottam.
-Zavart a...- kezdett bele de közbe vágtam mert valahogy gondoltam hogy mire gondol
-Nem -mondtam egyértelműen mire a fiú arcán egy kiss mosolyt véltem fel fedezni.
-Nem is gondoltam hogy meleg vagy-adtam hangot gondolataimnak
-Inkább bi-nek vallom magam- mondta mire bólintottam jelezve hogy fel fogtam
-Én teljesen tetőtől talpig meleg vagyok-mondtam büszkén mosolyogva, a fiú ezt halva kicsit fel kuncogott
-Régen amikor el mentem és el köszöntem tőled- magyarázta szavakat keresve a fiú
-Amikor meg pusziltál? - kérdeztem mire hálásan bólintott
-Az neked... - állt meg a beszédben gondolkodni
-Azt kérdezed hogy zavart e amikor több éve búcsúzásként nem csak le pacsiztunk? - kérdeztem gúnyosan mire csak bólintott
-Nem mondanám hogy zavart-motyogtam mire a fiú elégedett mosollyal arcán nézett rám.
-Belém is estél igaz? - kérdezte mire lényegesen gúnyosan fel nevettem
-Ja persze - mondtam mire a fiú sejtő arccal nézett rám
-Igen én is ezt mondom- mondta most ő gúnyosan -Belééém estél- mosolygott a fiú vidáman.
Ha tudná hogy mennyire...

______________________________________
07.18.

Heey!
Össze hoztam őket...hát nem igazán akartak forogni a kerekek az agyamban de végül úgy gondoltam hogy egy ilyen elfogadható és egyébként kimondottan élveztem meg írni.