𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

17.

Todoroki Touya

Amint el ment az irányt a sír felé vettem és szemügyre vettem az oda helyezett tárgyat.
Egy toll volt, ezt nem rakná ide csak úgy. Mi járhatott a fejében?
Volt valami terve? Jó pár percig állhattam egy helyben a tollat nézegetve amikor hangokat halottam. Azonnal fejem kapkodtam hogy mégis kinek van erre dolga de még mielőtt vissza mentem volna rejtek helyemre egy igen csak ismerős szőke haj koronát pillantottam meg.
-Mit keresel itt? - kérdeztem mire ő is rám pillantott
-Érdekelt hogy néz ki, nem gondoltam hogy itt leszel...meg zavartam valamit? - kérdezte Toga nagyjából nem annyira idegesítő hangon mint szokta
-Nem-mondtam majd tekintetem újra a kiss tárgyra tereltem.

A lány mellém sétált majd le guggolt a fűbe hogy szemügyre vette hol is nyugszom mások szerint.
-Hát nem azért de ez elég lelombozó- mondta a nevemet nézve
-Ez egy sír. Mit vártál? - kérdeztem a lány tekintetét fürkészve. Úgy tűnt mint aki frusztrált, legalábbis nem épen volt olyan mosolygós és idegesítő mint lenni szokott, mintha zavarta volna valami.
-Minden oké? - kérdeztem kezem fejére rakva mire egy kiss mosoly keletkezett arcán. Miért kérdeztem ilyet? Eddig durván nem érdekelt mi van vele de most mégis...még az igazi nevem is tudja és ő az egyetlen aki tudja az igazságot
-Persze, csak egy kicsit szar ez az egész...szívesen meg ölném apádat- bökött a tábla felé ujjával komoly tekintettel, nem sértett meg ezzel hisz őszintén nem tartom az apámnak
-Ne szólítsd az apámnak- szóltam rá mire csak megértően bólintott
-Ezt a tesóid hagyták itt? - kérdezte a virágra mutatva
-Gondolom igen- mondtam mire a lány fel emelte a növényt és mosolyogva szagolt bele. Elég fura egyébként egy gyilkost így látni, betegesen mosolyogva öli meg az embereket és nem tűnik úgy mintha zavarná a dolog most mégis olyan kedvesnek, nyugodtan és átlagosnak tűnik.
-Azt ki rakta oda? - kérdezte a tollra pillantva
-Fogalmam sincs, már itt volt mikor ide jöttem-hazudtam egyszerűen mire csak bólintott.
Még ott álltunk egy ideig teljesen némán és a lány néha néha a tábla felé majd felém pillantott.
Gondolom furcsa volt neki ez az egész és nem is csodálom mert azért elég érdekes lehet ez az egész. Persze soha nem terveztem meg mutatni neki, sőt senkinek de nem is mondtam neki hogy jöjjön és nézze meg.
-Dabi-szólított meg mire csak felé pillantva jeleztem hogy mondja tovább-Az a hős arc...Hawks-mondta ki a nevet mire csak rezzenéstelen arccal figyeltem mit akar vele -Ismerted őt? - kérdezte kissé félénken
-Nem-hazudtam- Hogy jön ez ide? - kérdeztem mire a lány csak fel nézett rám és egy mosoly kíséretében fel állt
-Semmi csak érdekelt- mondta majd a bejárat felé indult
-A bárba megyek, jössz? - kérdezte mire csak bólintottam majd utána is indultam mielőtt el hagytuk volna sír helyem területét a lány egyszerűen meg állt majd hátra nézett rám és értetlen tekintetem látva mosolyogva szólalt meg  - Egyébként a fűből szed fel azt az idióta szemüveget mert ha vissza jön érte nem fogja meg találni - szólt meg mire igazán meg döbbentem és szememmel a szemüveget kezdtem el keresni, igaza volt azaz idióta sárga szemüveg a fűben hevert...a hülye itt hagyta.

Ezen el mosolyogtam magam majd a szemüveget sír helyem mellé helyeztem hogy biztosan ne lépjen rá egyik idióta se majd vissza tértem a lány mellé aki folyamatosan mosolyogva nézett maga elé.
-Én csa...-kezdtem volna el a magyarázkodást de mutató ujját fel mutatva csitított el
-Nem kell...ha nem akarod nem kell el mondani- mondta mosolyogva majd ismét maga előtt nézelődött.
Most miért akarom neki el mondani? Nem bízhatok benne...akkor eddig miért nem tud senki arról hogy ki vagyok? Már simán ki rugadhatott volna vagy be köphetett volna hogy élek.

Amint ki értünk a nyílt utcákra mind ketten fel húztuk maszkunkat és úgy szeltük át a zsúfolt utcákat.
Útba esett Keigo "kiss" épülete is amit már hivatalosan is ő irányít.
Az épület előtt szokatlanul sokan által kezükben kamerákkal és mikrofonokkal.
Mit csinált már ez a hülye? - kérdeztem inkább magamtól hisz hangot nem adtam értetlenségemnek.
-Mi történhetett? - kérdezte Toga mire csak nem tudóan meg ráztam fejem.
Lassan és feltűnés nélkül sétáltunk egyre közelebb az épülethez majd egyre jobban hallottuk az ott lévők hangos veszekedését a biztonsági őrrel.
-Csak pár kérdést szeretnénk fel tenni- mondta magabiztosan az egyik idegen mire többen is helyeslően bólogattak
-Nem engedhetem be magukat- mondta semleges hangon a biztonsági őr.
-Ne már ember- mondta az egyik és egyre több és több kérlelés hangzott el.
Jó pár percig állhatunk alig pár méterre a nagy tömegtől, persze figyelve arra hogy senki ne figyeljen ránk amikor egy bosszantóan nagy tűzben úszó férfi jelent meg az út másik oldalán. Testem meg feszült és bár takarni próbáltam mégis egyértelmű volt a mellettem álló számára hogy el kell innen mennünk.
Fejem azonnal fel kaptam csak úgy mint Toga aki engem méregetett miközben a számomra igen csak utált férfi egyre közelebb került a bejárathoz
-Endeavour! - kiabálták többen is boldogan, páran pedig csak sajnálóan néztek végig rajta.
-Menjünk? - kérdezte Toga
-Várjunk még egy kicsit- mondtam neki mire meglepetten bólintott.
Meg akartam várni hátha ki derül mi ez az egész, nem mintha a férfi látványa bárhogy is pozitív lenne számomra.
-Mit gondol a feltételezésekről? - kérdezte az egyik férfi mire Endeavour csak füle mellett el engedve tört utat magának
-Endeavour azért jött ide hogy meg tudja igaz e az amit az emberek beszélnek? - kérdezte egy nő de a férfi még mindig tartotta a szerepet.
Jöttek az újabb kérdések de az idegesítő férfi egyre se válaszolt és persze a kérdésekből se derült ki miről van szó.

Amikor el érte az ajtót a biztonsági őr kérdés nélkül engedte be mire többen is fel háborodva akartak be jutni amit már nem engedett meg.
Én nyugodtan indultam el egy irányba ott hagyva az idegen embereket Toga pedig csak csendesen jött utánam.
-Szerinted miről volt szó? - kérdezte a lány mikor elég távolra értünk
-Nem tudom de úgyis ki derül ha ekkora bajuk van vele- mondtam mire csak bólintott.
Nagy nehezen el értünk a bárba ahol csak Shigaraki ült magába.
Érkezésünkre azonnal fel kapta fejét majd semleges arccal nézett végig rajtunk
-Szia Shiga! - kiabált a lány szinte nyakába ugorva. Meg lep hogy milyen egyszerűen tud hangulatot változtatni, mint egy igazi örült esküszöm.
______________________________________
06.07.

Még élek!
Egyébként olvassa ezt egyáltalán valaki?