𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

9.

Keigo Takami

El ment vagy el rángatták igazából mindegy is. A lényeg, hogy egyedül maradtam. A "bábuk" újra el kezdtek rajtam élősködni és az ügynökök is egyre többször keresnek meg.
E mellett senki nem szólít Madárkának vagy szól vissza.

Már fél év is el telt mióta utoljára láttam és még mindig bármikor eszembe jut a kép amikor végleg el váltunk a szívem össze szorul. Már kaptam egy új szobatársat akit kicsit se kedvelek bár lehet, hogy Touya miatt nem hagyom, hogy meg kedveljem.... Nem is tudom.
Egyre többet gondolkodom a jövő dolgon. Valószínűleg biztosan nem megyek egy céghez se. Saját céget akarok alapítani. Tudom fiatal vagyok de meg van hozzá minden. Az ismeretségem és persze keresett is vagyok. Ha itt lenne Touya biztos azt gúnyolódna, hogy "Szerezz még több bábut magad köré" de ezt nem értheti nincs választásom afelől, hogy hős leszek e. Persze lehetek más is de akkor csalódást okozok a körülöttem lévőknek akik bár "bábuk" akkor is végig nézték, ahogy fel növök.
Ha ilyen ütemben haladok mire ki kerülök akár teljesen kész is lehet az egész. Érdekel mi van Touyával nem hallottam róla mióta el ment és a tanárok se mondanak semmit. A szuperhős nevem Hawks lesz. Amint ki kerülök innen meg keresem Touyát meg lesznek majd rá az ismeretségeim.
Csak ez lebegett a szemem előtt és talán kedveltem a legjobb barátomat, talán bele estem, talán, az hogy az elején ignorált az csak segített a dolgon.

Jelenleg a teremben ültem körülöttem pár emberrel akik szerencsére nem figyeltek rám, mögöttem ott volt az üres hely hátra fordulva próbáltam oda képzelni Őt. A félszeg mosolyt az arcán amit eddig csak nekem mutatott meg, a vörös haját ami kicsit mindig kócos volt de soha nem feltűnően. Karján lévő kötéseket amiket meg se próbált takarni a többi nem maga által okozott sérülésével ellentétben amit nagyon erősen próbált el takarni. Arcomra akaratlanul is fel került a mosoly mely úgy érzem csak akkor kerül elő ha gondolataim körülötte forognak.
-Hiányzik? - hallottam meg hangot padom előtt mire oda kaptam fejem. Manna volt az.
-Talán-mondtam semleges hangon pedig nagyon hiányzott de ezt nem vele akarom meg beszélni
-Eléggé össze voltatok nőve- mondta a lány egy kiss mosollyal arcán.
-Igen-mondtam nyugodtan. Még mielőtt a lány ismét meg szólalt volna a tanár meg érkezett ő pedig a helyére ment. Hiányzik? Persze, hogy hiányzik ő volt az első igazi barátom.

Todoroki Touya

Már hónapok teltek el, a szobából alig párszor megyek ki és akkor is csak a lenti kiss boltba kajáért vagy kötésért.
Tovább próbálkoztam az erőmmel és ennek meg is lett az eredménye testem csúnyább mint valaha és arcom is borzalmas állapotban van. Sajnos az arcom is sikerült meg égetni amikor el borult az agyam. Őszintén már én magam undorodom a testemtől pedig soha nem érdekelt, hogy nézek ki. Most mégis takargatom magam és maszk nélkül ki se lépek a házból.
Fel fedeztem egy új képességet. Képes vagyok gyógyítani. Nagyrészt inkább csak a fájdalmat próbálom el tüntetni magamra nézve mert az égéseket nem tudom meg gyógyítani. A karomnál lévő bőr egyre csúnyább lett és már örömtől is el vált arcomon lévőhöz hasonlóan. Szerencsére sikerült meg tanulnom kezeli a tűzet bár kicsit még mindig fáj azért nem lesz maradandó helye.
Hallottam egy "Hős mészárló" nevű alakról akinek a nézeteinek mondjuk, úgy hogy igazat adok. Teljesen igaza van a mai hősök csak a hírnévre mennek és ez alól alig pár kivétel van és apám nincs a kivételek között. Mivel a nevem az egyetlen ami ténylegesen kőt hozzá ezért ki találtam egy újat Dabi vagyok. Egyszerű és nem köt senkihez. Hajam vörösről feketére váltottam és sokkal jobban érzem magam. Már amennyire tudom.

Lassan már Január persze a karácsonyt egyedül töltöttem pont úgy mint a szilvesztert fogom. Január 11-én viszont vannak terveim. Akkor lesz kiss öcsém 7-ik születésnapja és bár nem vagyok hajlandó nyíltan meg jelenni azért szeretnék neki adni valamit. Magamhoz vettem az erre szánt pénzt és maszkom fel rakva indultam el a viszonylag távoli célomhoz.

Már jó ideje sétálgattam amikor az egyik sikátor szélének a falán meg láttam egy apámat ábrázoló plakátot. Persze össze volt firkálva és teljesen el volt csúfítva. Gondolkodás nélkül tettem fel a papírra tenyerem és azt teljesen ki égettem. Kisebb mosoly terült el arcomon a szét égett papír látványától és bántam, hogy az igazival nem ilyen egyszerű. Tenyerem bár kicsit fájt most kicsit se annyira mint pár hónapja.
-Gyűlölni is kell valakit- nevetett mögöttem egy fiú. Fejem azonnal oda kaptam. A sikátorban kicsit beljebb álldogált egy fiatalabb fiú. Haja kék volt arcát pedig egy mű kéz takarta. Lassan sétált közelebb és méregette az elpusztított tárgyat ameddig én őt méregettem.
-Nem tűnsz jó fiúnak - nézett rám de a kéz miatt én csak szemeit láttam amik elég erős vöröses-barna szint vettek fel
-Honnan jöttél rá? Onnan, hogy el égettem ezt a szart? - kérdeztem mire csak nevetve reagált
-Talán-válaszolt-Te most vagy valahol? Vagy egyedül dolgozol? - kérdezte engem méregetve
-Nem vagyok sehol. Tán be szerveznél? - kérdeztem miközben a papír maradványait néztem
-Olyasmi. Lenne hozzá kedved? - kérdezte
-Attól függ mit kéne csinálnom- válaszoltam mire csak bólintott
-Holnap gyere erre a címre háromra és a többiekkel meg beszéljük a dolgot-mondta és kezembe nyomott egy cetlit mire csak bólintottam és a cetlit el helyeztem zsebemben. Ő már be is indult a sikátorba és el is tűnt.

Én is el indultam a célom felé és oda érve maszkom feljebb húztam. Nagy gondolkodás és kilóódás után tudatosult bennem, hogy nem tudom mit vehetnék neki. Vettem a kedvenc csokijából és találtam egy elég aranyos jeges medvét amit még most ebben a korban talán tud értékelni.
Ezt ki fizetve vissza is indultam lakásomba és a dolgokat egy ajándék zacskóba helyeztem. Már most el kezdtem írni a cetlit rá hiszen elég ideges voltam az egész miatt.
"Boldog születésnapot Shoto!" ennyit írtam a cetlire aztán a medvére helyeztem, hogy biztosan ne essen le.
_____________________________________

05.07