Világok és kalandok

Furcsa képesség és szülinapi varázs

Még mindig Judith szemszöge:

A hét további részében nagyjából azzal voltunk elfoglalva, hogy kényelmessé tegyük az új házat. Szekrényeket szereltünk, dobozokat csomagolunk ki és úgy általánosságban rendezkedtünk. Ennek köszönhetően nem volt probléma abból, hogy mikor alszunk el, mert a nap végén szó szerint mindhárman bedőltünk az ágyba a kimerültségtől.

Mondjuk egy családi házról volt szó, úgyhogy még a szokásosnál is nagyobb kihívást jelentett számunkra.

Az konyhát volt a legegyszerűbb berendezni, ami az alsó szinten volt található, közvetlen az ebédlő mellet, mert oda jóformán csak egy-két széket kellett állítani a konyhapult mellé, meg persze bepakolni a polcokra. A nagyszobával már nem volt ilyen könnyű dolgunk, ugyanis oda újra össze kellett raknunk azt a néhány bútort, amit még otthonról magunkkal hoztunk. De ha ennek volt valami előnye, akkor az az, hogy a helyiség elég tágas volt, így kényelmesen el fértünk benne.

No meg ami magát a szerelést illeti, nem mondhatnám magamról, hogy egy vérbeli ezermester vagyok, de apa segítségével végül is meg oldottam az egyszerűbb feladatokat. Mi tagadás elég szórakoztató látványt nyújthattam, mikor teljes erőmből elkezdtem csavarozni, a polcos szekrény ajtaját, aztán mint kiderült: rossz irányba.

Öcsém viszont nagyon belelkesült, mikor kiderült, hogy apa a földszinti kissebb szobába egy videojáték sarkot akar berendezni, akár csak egy iroda részleget.
Azonban mindenek előtt a mi szobáink berendezése volt a legfontosabb, hisz oda jártunk aludni. Ha már itt tartunk! Az én szobámról is említést kell hogy tegyek!

Elhatároztam, hogy egy teljesen átlagos, de stílusos szobát alakítok ki magamnak. A régi csupa rózsaszín meg hercegnős volt így a retinám addigra már teljesen kiégett tőle, ezért az újban kék volt a fal, tájképek és vizekről készült poszterekkel felaggatva.

Ezen kívűl volt egy egyszerű ágyam, egy éjjeli szekrénnyel, egy közepesen nagy fehér ruhás szekrény, a sarokban egy szintetizátor meg gitár (amikhez hozzá teszem, az évek során alig nyúltam hozzá), valamint egy hosszú könnyvespolc íróasztallal.

A végeredmény elég klasszra sikeredett. Mivel Angliában a jövőhéten kezdődött a nyári szünet, így öcsém és én otthon maradtunk, amíg apa az első pár napban bement az új munkahelyére. Informatikusként szerencsére csak egy két napról volt szó, mert neki nem volt kötelező rendszeresen bejárni, így meg lettünk kímélve esetleges bébiszittertől is.

Írói szemszög:

Ám Judith akkor még nem gondolta, hogy mik is fognak történni körülötte, méghozzá nem is olyan soká. Pár héttel később kezdődött a dolog, egy ebéden.

– Judith magadnak elfelejtettél kirakni kést és villát. – szólt oda apja a lányának. Az említett éppen akkor ült le mikor ezt észre vette.

– Remek, végülis minden vágyam volt fölösleges köröket futni... – sóhajtott lemondón. De mielőtt akár meg mozdulhatott volna, a konyhában hirtelen kivágódott az evőeszközös fiók és kilibegett belőle egy villa és egy kés. Mikor aztán Judith-hoz értek, kecsesen a kezébe pottyantak.

A család sokkoltan meredt az evőeszközökre, és egyszerűen nem tudták elhinni, hogy ami történt, megtörtént.

– Ezt...ugye ti is láttátok? – kérdezte Judith bizonytalanul öccséről apjára pillantgatva.

– Igen...láttuk. – felelte az apuka végül még mindig sokkos állapotban farkas szemet nézve a késsel és villával.

Aznap nem esett több szó az incidensről, de mind tudták, hogy ezeddig egyszer sem fordult elő ilyesmi. És, hogy hol is láttak már ilyet. De ez még nem volt minden.