Világok és kalandok

Élet a Roxfortban

Judith szemszöge:

– Hé Judith kelj fel! Mindjárt nyolc óra! Már az első napodon el akarsz késni? – kiabált rám valaki mire én úgy megijedtem, hogy elsőre azt sem tudtam hol vagyok.

– Oké, fent vagyok fent vagyok! – ültem fel rémülten.

– Épp ideje volt – bólintott Hermione és...

– Na várjunk csak... Hermione?! Szóval a tegnapit mégsem álmodtam?! – gondoltam megrökönyödve.

– Minden rendben Judith? – kérdezte Ginny az arcomat fürkészve. – Az előbb olyan rémült képet vágtál.

– Nincs semmi bajom... csak nem szoktam hozzá az ilyen hangos keltéshez – próbáltam magyarázkodni, de elég felszínesre sikeredett. – De légyszi lányok, inkább beállítok magamnak egy ébresztő órát a telefonomon csak ne keltsetek így.- fogtam könyörgőre a dolgot.

– Mi az a telefon? – kérdezte Parvati aki már felöltözve az ajtóban állt és épp indulni készült.

– Mugli tárgy – legyintettem. – Csak épp ez nem vezetékes.

– A Roxfortban senki sem tud telefont használni, mert a kastély el van varázsolva, hogy semmilyen mugli eszköz ne működjön – mondta Hermione tárgyilatosan.

– Ezt majd még megoldom valahogy... – motyogtam az orrom alatt, majd észbekapva kipattantam az ágyból és ahogy a kezem bírta gyorsan megmosakodtam, felkapkodtam a tegnap kikészített ruháimat és Hermione után siettem aki már a klubhelyiségben várt Harryvel és Ronnal.

– Mi tartott ilyen sokáig? Éhen halok és már csak alig tíz percünk van – zsémbelődött Ron.

 – Neked is jó reggelt – köszöntem karba tett kézzel. 

– Mehetünk reggelizni? – kérdezte Harry közénk állva, ezzel jelképesen megelőzve egy konfliktust, és mind a portré felé indultunk.

– Ron mindig ilyen szokott lenni? – kérdeztem halkan Harryt és Hermionét az előttünk gyorsléptekkel haladó Ronra mutatva.

– Nem, de ha evésről van szó akkor képes. Nem mintha tegnap nem ilyen lett volna – jegyezte meg Harry. Közben megérkeztünk a nagyteremhez és még az utolsó öt-hat percben még mind a négyen benyomtunk két pirítóst aztán megjelent McGalagony, hogy kiossza mindenkinek az órarendjét. Ám amikor rám került a sor nem csak az órarendemet kaptam meg.

– Miss Treasure tekintettel arra, hogy ön új az iskolában Dumbledore megkért, hogy adjam át: az órák után szeretné ha felkeresné, hogy megbeszéljék a részleteket – mondta szigorúan össze vonva a szemöldökét.

– Rendben – bólintottam komolyan mert ezután a reggeli eset után bennem ugyancsak felvetődtek  bizonyos kérdések. Miután elment a tekintetem az órarendemre siklott. Hétfőn: 8:10-től 10:10-ig gyógynövénytan hugrabugosokkal, 10:20-től 12:10-ig legendás lények gondozása a mardekárosokkal és délután az általam még felvett tantárgy. Ami persze az én esetemben üresen állt. Ugyanis eszemben sem volt jóslástanra járni, még úgy sem, hogy én tényleg tudom a jövőt.

– Nézzétek már, Judithnak csak két órája van aztán délután meg lazulhat – mondta Ron irígykedve aki anélkül, hogy észrevettem volna bele pislantott az én órarendembe.

– Nem lesz mindig üres mert például kedden, szerdán és csütörtökön délután még rúna tanra is megyek – ráztam meg a fejemet.

– Jössz rúnatanra? – kérdezte Hermione felvillanyozódva aki épp a kávéját iszogatta. (Előtte pedig benyomott négy lekváros pirítóst.)