Világok és kalandok

Videó beszélgetés

Judith szemszöge:

Péntek nap végére már szinte imádkoztam azért, hogy beköszöntsön a hétvége. Túl sok minden történt túl gyorsan és már kellett valaki akinek kiadhatom a sok streszet és élménybeszámolót. Nem mintha Harryékkel nem tehettem volna ezt meg de ők nem tudták azt amit mi hárman a családommal. Még sosem voltam ennyi ideig távol tőlük és bár eddig a sok újdonság, élmény és tanulás mellett nem volt időm ezen gondolkodni de bevallom már nagyon hiányoztak és alig vártam, hogy elujságoljam mi minden történt velem és, hogy megosszam a tapasztalataimat, kétségeimet és furcsa észrevételeimet. Apám gyakorlatias ember lévén biztos voltam benne, hogy tud majd adni pár tippet, hogy hogyan tegyek bizonyos esetekben, öcsémtől pedig biztos voltam benne, hogy kölcsönösen tartalmas beszámolót fogunk kapni az eddig egymással történtekről. Dumbledore professzor még lefekvés előtt küldött egy papír repülőt miszerint sikerült megoldania a térerő és internet problémát, azonban mindez csak a parkban működik és óva intett, hogy amíg telefonálok senki sem làthat meg. Ezzel teljesen egyetértettem hisz ezt már megkérdezni is kockázatos volt és Dumbledortól mégkockázatosabb megengedni. Fogalmam sincs hogy s mint csinálta meg de az adósa lettem egy életen át.

Elérkezett a várva várt szombat. Ahhoz képest, hogy múlt este körülbelül hajnali egyig forgolódtam az ágyban a holnapon pörögve meglepően vidáman és már-már frissen kászálódtam ki a vörös háló függöny mögül. Kilenc óra lévén már csak Ginnyt találtam az ágyában aki ellentétben a hét közbeni vekker szerepével hétvégén képes volt akár a fél napot átaludni. Szerintem most is így tett volna ha nem kezdem el keltegetni.

- Hé Ginny, kellj fel!- léptem hozzá és a karjánál fogva rázogatni kezdtem.

- Mi van?- motyogta nyűgösen.

- Mi lenne? Kilenc óra elmúlt.- tettem csípőre a kezem háziasszonyosan.

- És?- kérdezte a másik oldalára fordulva.

- És le fogod késni a reggelit ha nem jössz.- mondtam mire a Weasley lány azonnal ki pattant az ágyból és a fürdőbe sietett felöltözni. Egyébként a többi szoba társammal is hamar összebarátkoztam a reggeli „Időben fel kell kelni" projektnek hála. Mosolyogva megcsóváltam a fejemet majd kiléptem a klubbhelyiségbe ahol legnagyobb örömömre Harry, Ron és Hermione üldögéltek egy-egy fotelben. Mióta ide kerültem azóta minden reggel megvártak engem és mindig együtt indultunk el reggelizni meg az órákra. Ez az érzés pedig, hogy odalent az arany trió vár engem mindig képes volt mosolyt csalni az arcomra. Néha még mindig hihetetlennek tűnt mindez. Ezalkalkalommal viszont mintha egy kicsit feszültek lettek volna mikor megláttak engem.

- Sziasztok!- köszöntem vidáman hozzájuk lépve.

- Szervusz Judith!- köszönt Hermione erőltetetten elmosolyodva akárcsak Harry és Ron.

- Hé srácok, minden rendben?- kérdeztem összevont szemöldökkel végignézve rajtuk.

- Hogyne, persze csak...- kezdte Ron a fejét vakargatva mire én felvont szemöldökkel felnéztem rá.

- Bocsánatot szeretnénk kérni, hogy tegnap úgy elzavartunk.- bökte ki Harry, Ron és Hermione pedig szaporán bólogatni kezdett hozzá.

- Ó, ugyan el van felejtve.- legyintettem elmosolyodva majd egy kicsit komolyabban hozzá tettem.- Nézzétek, nem várom el, hogy rögtön bízzatok bennem és bevonjatok minden titkotokba. Hagyjatok időt megismerni engem és nekem is titeket. Ha úgy érzitek készen álltok bizalmat szavazni nekem, akkor szóljatok.- mondtam komolyan bólintva, majd megindultam a kijárat irányába. A trió egy percig még némán ott állt majd mikor én már félig a portré túloldalán voltam gyorsan megindultak mögöttem. A nagyterem fele menet a reggeliről beszélgettünk, hogy ki mit szokott általánosságba enni és, hogy mit nem annyira kedvelünk.