Világok és kalandok

A 9 és 3/4 vágány

Írói szemszög:

- Ezt most tuti direkt csinálta. – morogta keserűen a lány.

- Ne sopánkodj annyit Judith, szépen vissza megyünk és megkérünk valakit, hogy engedjenek be. – mondta ki apja az ésszerű megoldást, amit a lány egy sóhajtással elfogadott, de még mindig mérges volt a professzorra, amiért képes volt vele és a családjával kiszúrni.

- Elnézést segíthetek valamiben kedveseim? – szólalt meg valaki a hátuk mögül. Judith, apja és Zoli egy emberként fordultak a hang irányába, és a látványtól majdnem leesett az álluk. Mert mögöttük Molly Weasley lépett ki a Foltozott Üst ajtaján.

- Ha jól látom most járnak itt előszőr, tudok valamiben segíteni? – kérdezte kedvesen mosolyogva.

- Igen... valóban most járunk itt először. – tért magához először az apa és igyekezett leplezni a döbbenetét.

- Bevásárolni jöttünk de a kísérőnk elfelejtette megmutatni, hogyan jutunk be. – mondta Judith is észbe kapva.

- Ó az nem nehéz! – legyintett Mrs. Weasley, majd a falhoz lépve pálcájával könnyedén megérintette a megfelelő tégla darabokat. Azok erre mozgásba lendültek, majd egy szabájos kaput bontakozott ki előttük. Judith és kistestvére csillogó szemekkel nézték a jelenetet, és ha apjuk és Mrs. Weasley nem álltak volna mögöttükmögöttük, akkor minden bizonnyal elkezdtek volna le-fel ugrálni mint a kis gyerekek hatalmas örömükben.

- Most már tudom mit érezhetett Harry amikor először járt itt... – gondolta Judith remegő szívvel.

- Ezzel megvolnánk. – tette vissza a pálcáját az asszony elégedetten. – Ne haragudjanak a kérdésért, de ha nem tévedek önök muglik igaz? –kérdezte Mrs. Weasley udvariasan végignézve rajtunk.

- Igen. Judith kivételével. Ő ebben az évben fog a Roxfortba utazni először. – mosolygott az apuka lányára.

- Ó valóban? Én elsőre azt hittem, hogy a kisfiú készül oda, hisz a ha jó látom te már elég nagy lány vagy. – lepődött meg az asszonyság felém fordulva.

- Ami azt illeti tényleg több vagyok már tizenegynél. – ismertem el – Pontosan tizennégy vagyok, csak épp eddig egy másik iskolában tanultam. Ráadásul az utóbbi évben eltörött a pálcám, ezért nem tudtunk bejutni a falon.- magyarázta Judith.

- Ó, így már mindent értek.– mosolyodott el a nő megértően. – De a kísérőjük miért hagyta itt önöket? 

- Mert  egy kicsit feledékeny, és véletlenül itt felejtett bennünket, mielőtt viszont még szólhattunk volna neki már elment. – hazudta Attila, igyekezve Pitont jobb színben feltüntetni, amit lánya csak egy mérges pillantással nyugtázott.

- Nos ezesetben szívesen körbe vezetem önöket ha akarják – ajánlotta Mrs. Weasley fellelkesülve, amit a Treasure család örömmel el is elfogadott. Így hát elindultak a beszerző körútra. Azonban Judith figyelmét nem kerülte el, hogy nem kígyózott a tömeg a boltoknál és csak egy-két varázsló és boszorkány lézengett az utcán.

- Hogyhogy nincs akkora tömeg? – kérdezte végül furcsálódva.

- Ó nem mindig van itt ekkora csend! – felelte rögtön Mrs. Weasley – Rendszerint özönlenek ide a varázslók és boszorkányok, különösen iskola kezdéskor, a Kviddics Világkupa döntő miatt van mindez...

- Ja tényleg! – csapott a homlokára Judith, mire mindenki kérdőn fordult felé. – Öhm... egy barátom mesélte még tavaly nyáron, hogy lesz valami kviddics döntő. – pirult el a lány zavartan.