Világok és kalandok

Ismerkedés és a beosztás

Judith szemszöge:

 A kezdeti örömöm hamar átcsapott a hiány érzetébe így nem telt bele sok idő és potyogni kezdtek a könnyeim. Szerettem a családomat és nehezemre a tudat, hogy ezentúl jóformán nélkülük kell élnem és egymagamban boldogulni, megrémisztett. Viszont nem engedhettem meg magamnak a gyegeséget, hisz még csak most indultam a Roxfortba. Ellent mondást nem tűrően letöröltem a könnyeket, és mint kiderült épp idejében, mert a következő pillanatban félre húzták a kupém ajtaját, és három nagyon ismerős alak dugta be a fejét. Már korábban is hallottam beszéd hangokat a folyosóról de nem gondoltam, hogy látogatóim is lesznek.

– Elnézést, bejöhetünk? Már az összes kupé foglalt – szólított meg határozott hangon egy lány, aki legnagyobb meglepetésemre  nem más volt mint Hermione Granger. Először szó szerint lefagytam a meglepetéstől, hogy tényleg maga Hermione Granger áll előttem, de mivel már egészen kezdtem hozzá szokni, hogy kábé minden nap belefutok általam ismert  személyekbe, így hamar rendeztem az arcvonásaimat és többé-kevésbé kedvesen rámosolyogtam.

– Persze, gyertek csak – feleltem elfojtott izgalommal a hangomba majd egymást követve belépett az aranytrió további két tagja. Azaz Harry és Ron. Mindhármukat végig mértem, miközben leültek velem szemben. Nem újdonság ha azt mondom, hogy pontosan úgy néztek ki mint a filmben, leszámítva pár apróságot. Ronnak a filmben nem látszottak a szeplői viszont itt élőben azt hiszem jobban kivehetőek voltak, illetve a haján is sokkal jobban látszott, hogy ő bizony vörös hajú. Hermione haja ellentétben ugyanolyan torzomborz volt mint elsőben, (mivel a filmben látszólag már kezdett egészen kezelhetővé kezdett válni), Harry szeme pedig nem kék volt mint ahogy a filmben, és én nem is a fűzöld megfogalmazást használnám mint a könyvekben, hanem inkább smaragd zöldnek írnám le. Természetesen a homlokát is volt időm egy pillantásra megszemlélni, és pont ahogy gondoltam, a sebehelyét eltakarta mielőtt még bejött volna, amin én csak elmosolyodtam.

–Ezt nem hiszem el már a vonaton megismerhetek velük, holot még be sem értünk a Roxfort kapuján! – gondoltam újongva.

– Szia! Az én nevem Hermione Granger! – nyújtott kezet Hermione felnőttesen. – Ne haragudj, de nem emlékszem, hogy valaha is láttalak volna téged a vonaton, új vagy?- hadarta kíváncsian méregetve – Ők itt... – kezdte volna bemutatni a fiúkat mire befejeztem a mondatát.

– Ron Weasley és Harry Potter igaz? – kérdeztem feléjük fordulva aminek hallatán nagy meglepődést váltottam ki belőlül.

– Mi a szösz? Az még hagyján, hogy Harryt felismered, de engem honnan? – kérdezte Ron elképedve, amit látva nem bírtam elfojtani egy kuncogást.

– A vörös hajadról. Az Abszol úton találkoztam édesanyáddal mikor mentünk vásárolni és mondta, hogyha eligazítást szeretnék kérni a Roxfortban akkor hozzátok forduljak. Egyébkén Judith Treasure vagyok, és igen valóban új vagyok itt – bólintottam Hermione irányába. És bár észre sem vettem de szinte én is egy szuszra mondtam ki mindezt.

– Honnan jössz? És mi dolgod itt?– tette fel Hermione a következő kérdéseket egyre növekvő kíváncsisággal, én pedig közben komolyan úgy éreztem magam mintha egy kihallgatáson lennék.

– Azelőtt egy osztrák varázsló suliba jártam, de ami azt illeti nem átiratkoztam, hanem kicsaptak – mondtam szemlesütve, amivel kihívtam az ennél is nagyobb általános ledöbbenést. Persze az előbbit egyszerűen csak improvizáltam (szerencsére nagyon jól értek a meggyőző mesék kitalálásához), de úgy gondoltam ez elég hihető álca lenne az " önéletrajzomhoz" amit apával és Dumbledore-ral beszéltünk meg.