Világok és kalandok

A mester és a tanítvány

Judith szemszöge:

- Judith, hol voltál? Már azt hittük eltévedtél a kastélyban vagy valami! – szólt Hermione megrovón, amint meglátott engem vissza térni rövid kis körutamrol.

- A bagoly házban voltam, elküldtem egy levelet apáméknak. – válaszoltam letekerve a sálamat, amit még korábban magamra csavartam.

- Egyedül? – kérdezte Harry meglepődve.

- Nem, volt két jómadár akik velem tartottak. – válaszoltam elvigyorodva.

- Akik mi volnánk. – teremtek ott a már említett lázadók.

- Jesszusom Fred, George ezt ne csináljátok! – szólt rájuk Hermione figyelmeztetően.

- Már itt sem vagyunk Miss Könyvtár. – hajolt meg Fred szinpadiasan mire a lány már azon volt, hogy megcsapkodja őt a kezében tartott könyvvel, de a Weasley fiú kitért a felé suhanó könyv elől, és vissza vonulót fújva az ikrével, eliszkoltak.

- Ha nem vigyázol még egyet csinálnak belőled közülük. – mondta Ron fejcsóválva

- Odáig azért én nem mennék. Bár már próbálkoznak, inkább szeretnék a tanulásra koncentrálni. – mondtam de mikor észre vettem Harry és Ron pislogás nélküli tekintetét hozzá tettem:

- Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mást sem fogok egész évben csinálni mint tanulni, mert hát azért nem lehet ennyire maximalistának lenni, hisz szórakozni is kell de azért jól szeretnék teljesíteni... Hermione biztos érti ugye? – néztem a lányra reménykedve, mert a két fiú még mindig kicsit furán nézve álldogált velem szemben.

- Tökéletesen. – bólintott határozottan.- Én is hasonlóan vagyok vele.- mondta mire én megkönnyebbültem elmosolyodtam.

- Na jó ne csak álldogáljunk hanem menjünk reggelizni.- indítványoztam és karon fogva a hozzám két legközelebb állót azaz Harryt és Ront elindultunk a nagyterembe.

- Na ma milyen óráink lesznek?- kérdezte Ron Hermionét mire a lány csak megforgatta a szemét és elővette az órarendet.

- Bűbájtan a hollóháttal.- mondta kissé unottan ránézve barátjára.

- Az klassz.- mondtam elmosolyodva.- Nekem az az egyik kedvenc tantárgyam.- s bár még sohasem tanultam bűbájtant, amíg otthon laktam ennek ellenére az, és a sötét varázslatok kivédése volt a két számomra legszimpatikusabb tantárgy.

- De utána bupla Bájitaltan következik.- tettem hozzá grimaszolva és Ron és Harry sem tudott elfolytani egy panaszos nyögést az információ hallatán. Miután megvolt a kiadós reggli felkerekedtünk és Harryék vezetésével elindultunk Bűbájtanra. Ahogy beléptem a tantererembe rögtön megtetszett a felépítése és a hangulata. Két oldalt hosszú piramis szerűen álltak a padok, a hatalmas ablakokon bevilágított a nap korai sugarai, a padok végében pedig egy hatalmas könyv tornyon ott állt az alacsony Flitwick professzor, aki kedvtelve nézte a diákjait, akik épp a barátaiknak mesélték nyári élményeiket. Még volt pár perc az óra elkezdése előtt ezért addig kerestünk magunknak egy helyet az első sorban. Még épp időben mert felhangzott az óra elkezdését jelző csengő, a diákok elcsendesültek és a tanárúr felé fordultak.

- Isten hozott vissza kedves negyedikesek!- köszöntött bennünket a professzor.- Mint mindig most is névsor olvasással kezdjük az órát.- vett a kezébe egy listát.- Nos tehát...- kezdte és egyenként szólította a teremben ülő nebulókat akik egy "jelennel" vagy épp egy "nincs itt"-tel válaszoltak. Mikor az én nevemhez ért felpillantott és kedvesen biccentett felém, amire én válaszképp bizonytalanul vissza mosolyogtam.