Világok és kalandok

Körút a kastélyban, túlélő csomag nélkül

Judith szemszöge:

Miután át estem ezen az igen csak furára sikredett online beszélgetésen, a szó szoros értelmében estem be a Nagyterembe és az utolsó öt percben sikerült rekord sebességgel keresztül sprimtelni a padok, között (a Hollóhátasok még utánnam is fordultak) és még épphogy sikerült szednem magamnak egy kevés sült csirkét meg krumpli pürét, mielőtt a desszertek kerültek volna terítékre.

- Nem sietted el a dolgot.- jegyezte meg valaki mellőlem, az illető hangjából ítélve vigyorogva. Meglepődve fordultam az ismeretlen irányába és a Weasley ikreket pillantottam meg Lee Jordánnal kiegészülve. Úgy tűnik nagy rohanásban azt se néztem, hogy ki mellé ülök.

- Sétálni voltam.- feleltem tömören, két csirke falat között.

- És merre ha szabad kérdeznem?- kérdezte az egyik testvér, hirelen meg sem tudtam volna mondani melyik.

- Ott a tó körül.- vontam vállat. Evés közben nehezen tudok másra is koncentrálni.

- Legalább találkoztál az Óriáspolippal?- kérdezte George fülig érő szájjal.

- Nem, még nem volt szerencsém hozzá, inkább csak a fák között sétáltam. - feleltem elmosolyodva.

- Hát kedves Judith...

- ...ha már nem sikerült meggyőznünk...

- ...hogy egy legyél közülünk való...

- ...az a minimum...

-...hogy eljössz velünk...

-...megismerkedni Ő polipságával.- fejezte be az ikrek. Először azt se tudtam melyikre nézzek miközben beszéltek, és mivel látszott rajtam, hogy a sikerült bezavarniuk, így a két Weasley elég jól szórakozott az arc kifejezésemen.

- Nagyon vicces. Mást is az őrületbe kergettek ezzel a "befejezzük egymás mondatát" dologgal?- kérdeztem igyekezve a mosolyomat grimaszba folytani, kevés sikerrel.

- Majdnem.- felelte Fred.

- De ettől még nem szeretnek kevésbé.- tette hozzá George vidáman.

- Ami késik nem múlik...- morogtam a bajszom alatt, mire kaptam tőlük egy hosszú 'úúú'-zást.

- Most meg kéne riadnunk...- kezdte Fred.

-...de nem fogunk.- fejezte be George magabiztosan.

- Hiszek bennetek.- bólintottam nevetve.- Viszont az Óriás polippal tervezett randevút sajnos el kell napolnunk, mert ma Kastély túrám van, vasárnap pedig csatát vívok a házi áradat ellen.

- Hát az újjaknak nem árt hozzá szokni a rendszerhez. Mert innentől csak rosszabb lesz.- bólintott George felsőbb rendűen.

- Tapasztalatból mondjuk.- tette hozzá Fred nagy komolyan.

- Tudom, tudom, ti vagytok a nagy hősök, akik túlestek már minden megpróbáltatáson, akik teljesítették az RBF vizsgákat...

- Folytasd, csak!- bólogattak kihúzva magukat.

- Azt kihagytad, hogy nagyon sikeres jövő áll előttünk.- tette hozzá Fred vigyorogva.

- Elismerem, ténylege azok lesztek.- bólintottam elmosolyodva, mert tudtam, hogy tényleg így lesz.

- Na jól van mostmár hagyjatok békén, mert a végén éhen maradok amiért elterelitek a figyelmemet.- hessegettem el őket. Az ikrek kinevették, azután végülis elmentek másokat boldogítani. Az Arany triót viszont nem láttam sehol. Gondoltam biztos már végeztek az ebéddel és a klubhelyiségben várnak, hogy elinduljunk a körútra. És mivel nem szerettem volna túl sokáig egyedül ülni, így gyorsan bekapkodtam az utolsó falatokat és elindultam vissza a Griffendél toronyba, mert ha valami utat megjegyeztem, akkor az a Torony és a Nagyterem közötti hegymászás volt az.