Világok és kalandok

Egyszeri alkalom

Judith szemszöge:

A korábbi eseménydús dupla bájitaltant követte egy békés ebéd, amit talán mégsem neveznék olyan békésnek hiszen egymás szavába vágva beszélgettünk az óra különböző szemszögből megfigyelt eseményeiről.

- Piton persze ahogy rápillantott azonnal bevágta az elégtelent.- mondta épp Harry fintorogva.

- Szerinted az enyém jobb volt? Csak az egy szalamandra vért hagytam ki...meg egy kicsit talán túl magas fokozaton hagytam...de az most mit számít, egyébként úgy nézett ki mint ahogy kellett volna, erre leteszem az asztalra, Piton vet rá egy pillantást és gúnyosan mosolyogva kijelenti, hogy figyelmetlen vagyok és az amit "kotyvasztottam" egy RBF vizsgán Trollon alulinak lehetne minősíteni.- vágtam vissza sztorizgatva. De abban mindannyian egyet értettünk, hogy Neville eredményénél senki sem lehetett rosszabb. Történetesen felrobbantotta az üstjét és mint kiderült osztálytársaim számolták, hogy ez már a hatodik expludált üst Neville életében. Egyébként nem bosszankodtam az eredményem miatt, sőt kifejezetten tetszett, hogy Piton kínjában már csak sértegetni tudott engem.

- Ahhoz képest, hogy ez volt az első bájitaltanod itt a Roxfortban nem is voltál olyan rossz.- jegyezte meg Hermione a tejes kancsónak nekidöntött vastag könyvéből fel sem nézve.

- Hjaj te meg mit olvasol már megint?- nézett rá Ron türelmetlenül a könyvért nyúlva.

- Hé!- szolt rá a lány és rácsapott a kezére.

- Au! Ennyire nem kéne védeni egy könyvet...- morogta magának Ron.
- Mit olvasol?- kérdeztem Hermionét kíváncsian.

- Csak a tavalyi rúnatan tankönyvemet.-válaszolt Hermione megenyhülten.

- Tényleg azt nekem is át kéne néznem!- csaptam a homlokomra rémülten. Igaz át néztem a tankönyvet de nem voltam benne biztos, hogy emlékeztem valamire, így ebéd után pánikszerűen a hálóba siettem átnézni a könyvet. Sok minden nem maradt meg bennem, de annyi talán elég volt, hogy ne bukjak le.

- Judith, gyere mennünk kell rúnatanra!- szólt lentről Hermione így kénytelen kelve lebaktattam és az oldalán elindultam a még ismeretlen órára. Később mikor hivatalosan kicsengettek talán csak egy kicsivel megkönnyebbülten léptem ki az osztályteremből. Feladatul azt kaptuk, hogy fordítsunk le egy egész kis könyvet rúnákról, de mivel ez sokáig tartott volna ezért házifeladatba kaptuk a hátralévő részét. Ez még nem lett volna probléma, csakhogy a rúna abc segítsége nélkül. Én ismerve saját emlékező tehetségemet csak pár betűnek a rúna szimbólumát sikerült megjegyezni így a szavaiból is csak betűket sikerült kihámoznom. És ha ez nem lett volna elég még a tanár is körbejárt minket és nézte ki hogy dolgozik. Hermione bezzeg az egészet leírta egy óra alatt így neki semmilyen házit nem kellett csinálnia a következő óráig.

- Hogy tudsz te ilyen gyors lenni? Volt az vagy 50 oldal!- kérdeztem Hermionét csodálkozva amin ő csak szerényen mosolygott.

- Tudod, ha az ember sokat tanulmányozza a rúnákat egy idő után az emlékezetébe vésődik a szinbóluma és a jelentése. És egy kis gyakorlással minden megy.- vont vállat aztán.

- És persze nem árt egy Hermione féle fotó memória is, ugye így gondoltad?- tettem hozzá ironikusan mosolyogva amin Hermione is elnevette magát.
- Hát hasznos ha van, de ha nem...akkor anélkül.

- *Nett...de végülis mindegy. Mikor kezdődik a vacsora?- kérdeztem rántva egyet a táskámon.

- Még van időnk...de vigyázz mert a végén te is olyan leszel mint Ron aki minden második óra után megkérdezi "Még mennyi idő van ebédig?"- mondta a Granger lány játékosan és most rajtam volt a nevetés sora. Látszott rajta, hogy ismeri Ront már négy éve.