Világok és kalandok

Bevásárlási problémák

Judith szemszöge:

Hát meg kell, hogy mondjam nem volt minden feszültség mentes az apával való beszélgetés. Az elején nagyon sokáig hallgattunk. Én a végén már azt hittem, hogy apa haragszik rám mert én vagyok az oka amiért kikerültünk a saját világunkból és kerültünk egy olyanba ahol mi vagy azok a helyek amiket ismertünk egyátalán nem léteznek. Ő viszont nem szólt semmit csak maga elé meredt.

- Nagyon mérges vagy rám?- kérdeztem egy idő után folytott hangon. Ő erre felém kapta a fejét és meglepődve pillantott rám.

- Ugyan miért lennék...? Ó nem a te hibád. Ez egy bonyolult dolog következménye.- eszmélt fel hirtelen mikor látta, hogy rosszul érzem emiatt magamat.

- De ha kiderül, hogy ez a jövendölés vagy mi igaz? Akkor mihez kezdünk? Akkor már nem mondhatod azt, hogy ez nem az én hibám.

- Judith... ne edd magadat ezen. Próbáld meg kiverni a fejedből egy időre és koncentrálj a jó dolgokra.- karolt át apám megnyugtatóan amitől nekem is kicsit jobb lett a kedvem. Jó érzés volt látni, hogy az apukám milyen kedves és segítőkész. Rá mindíg számíthattam.

- Igen.- sóhajtottam fel fáradtan elmosolyodva.- Koncentráljunk a jó dolgokra. Megyek a Roxfortba tanulni! És ezért el kell mennünk legkésőbb holnap beszerezni a tanszereket az Abszol útra mert utána rögtön öt nap múlva kezdődik az iskola!- kiáltottam fel hirtelen boldogan és mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel bennem úgy kezdtem el izgatottan körtáncot járni mint egy kisgyerek apám körül és csak úgy záporozott belőlem a sok mondani való.

- Úristen vajon hova fognak beosztani?! És át kell majd mennünk a 9 és 3/4. vágányhoz vezető falon! Az elsősökkel mehetek majd a csónakba? Vagy majd a én is fiákerekben fogok utazni amiket thresztálok húznak? Végre megkóstolhatom az igazi csoki békát, és apa ott lesz Harry és Ron és Hermióne és Ginny és...- és még folytattam volna az áradozást végestelen végül de apa nevetve közbeszólt.

- Elég, elég Judith tudom, hogy most iszonyú izgatott vagy meg minden de ez már túlságosan is sok pozitivítás. Lassíts egy kicsit mert a végén megárt neked még mielőtt elkezdődne a tanév.- mondta nevetve mire végül is leszálltam a fölre és eszembe juttattam, hogy nemrég múltam 14 éves tehát úgy is kéne viselkednem.

- Oké, oké... de el tudod ezt hinni! A világ amit mindígis imádtam és ahol a mindennél jobban lenni szerettem volna most létezik, és én ott fogok élni! Ráadásul mivel tudom a jövőt képes lehetek megváltoztatni azt...

- Nana ezt inkább hagyjuk. Nem szeretném ha belleártanád magad az olyan dolgokba amelyek nem tartoznak ránk. Mos, hogy ide kerültünk vigyáznunk kell kiben bízunk meg, és ha kitudódik a származásunk akkor garantált, hogy később Voldemort célpontjaivá fogunk válni a tudásunk miatt.- nézett apa komolyan a szemembe.

- Tudom apa, mégis mit gondoltál majd a beosztásnál felmegyek a pódiura és azt kiáltom: Hölgyeim és uraim én egy másik dimenzióból jövök, ahol ez a világ csak mese ezért tudom a jövőt úgyhogy jöhettek hozzám kérdezősködni? Ennyire azért nem vagyok ostoba.- tettem karba a kezemet.- Különben,- folytattam.- Dumbledore már az elején megkért arra, hogy ezt tartsuk titokban bármi történjék is úgyhogy aligha akarnék ellen szegülni neki. Apa bólintott

- Várjunk arról nem esett szó, hogy hogyan jutunk el az Abszol útra!- csapott belém hirtelen a felismerés. Apa felém fordult. Egy ideig csak meredtünk egymásra.

- És akkor most mi lesz?- kérdezte nagysokára Apa tanácstalanul.

- Hát...-kezdtem bizonytalanul.- Reméljük, hogy Dumbledore nem felejtette el ezt a kis apróságot...-mondtam, mivel más nem jutott az eszembe.- És ha ez így van, bármiben fogadok, hogy az igazgató utasítására megint Pitont fogják kiküldeni.- tettem hozzá elmosolyodva.