Világok és kalandok

A múlt sérelmei

¡Figyelem, a következő fejezetben elő fordulhatnak, felkavaró és kissé durva, toxikus szövegeket, szóval akik éppen a nehéz időt élnek meg, azoknak ajánlott átugrani, csillaggal jelölöm majd azt a részt!

- Ma Sötét Varázslatok Kivédésével fogunk foglalkozni.- mondta egyik külön órán Piton unottan, majd egy a közelben álló ládára mutatott, ami elég furcsán zörgött. Ismét a különálló szigeten voltak, szemben egymással.

- Mit gondol mi lehet benne?- tette föl a bájital tanár az újjabb kérdést.

- Egy mumus?- kérdezett vissza Judith kifejezéstelen arccal.

- Igen mumus.- bólintott a férfi hűvösen. - A mai külön órán pedig megtanulja, hogyan kell legyőzni. Mit tud róla?- tette fel a következő kérdést.

- A mumus egy alakváltó, ami olyan alakot ölt fel amitől a legjobban félünk.- mondta Judith szinte gépiesen.

- Nagyszerű. Tehát tudja, hogy mire számíthat.- mondta Piton egy gúnyos mosollyal. Bár magának sem merte bevallani, de érdekelte, hogy a Treasure lánynak vajon mi lehet a legnagyobb félelme.

- Az ellen varázs Commiculus, és hogy legyőzze vele a mumust, el kell képzelnie, egy nevetséges külsőt neki. Valamint felteszem tudja mi a legnagyobb félelme.- folytatta Piton a szeme sarkából Judithra pillantva. A lány tekintete egy másodpercre elsötétült, de bólintott.

- Akkor itt az ideje, hogy szembe szálljon a félelmével.- folytatta a professzor a legcsekélyebb bátorítás nélkül, majd már intett volna a pálcájával, hogy szabadlábra engedje a mumust mikor...

- Ne még várjon! - kiáltott utána Judith enyhén megrémülve. Piton vissza fordult és felvonta a szemöldökét.

- Még nem találtam ki semmit amivel viccessé tehetem. - hebegte a lány igyekezve megtalálni a hangját.

- Nocsak. Ez igazán meglep. Azok után, hogy utolsó értesüléseim szerint feltűnően szoros kapcsolatba került a Weasley ikerrel. - jegyezte meg Piton cinikusan.

Judith meghökkent. Tudta, hogy Piton már az év eleje óta különös figyelmet szentel neki, de hogy még azt is tudja, hogy kivel beszélget a szabad idejében, az már tényleg felülmúlta minden képzeletét. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy Dumbledore kérésére kémked utána, de ezt azonnal el is vetette, mert bízott az igazgatóban és abban, hogy ilyet nyomós ok nélkül sosem kérne a bájital tanártól.

- Annyira azért nem vagyok szabad fantáziájú mint Fred és George. - felelte végül a lány kimérten.

- Ezesetben kap fél percet, hogy kitaláljon valamit a mumus ellen.- vágta rá Piton türelmetlenül, majd ismét hátat fordítva, a láda mögé lépett.

Judith idegesen toporgott egyhelyben és agya sebesen kattogott a megoldáson. Próbálta megtalálni amivel kifigurázhatná... de egy ilyen démont mégis mivel lehetett volna viccessé tenni? Múltak a percek és a lány egyre inkább bepánikolt.

Nem mutathatott Pitonnak gyengeséget! Az
a sértené a büszkeségét. Hisz eddig derekasan tűrte a megaláztatást, nem szabadott, hogy pont ezen bukjon el. De az elképzelés csak nem jött, és ezen még a feszült csend sem segített.

- Gyerünk Judith, máskor olyan kreatív tusz lenni, hol maradnak az ötletek?- gondolta a lány és megpróbálta bátorítani magát, de mind hiába.

- Lejárt az idő. - jegyezte meg a professzor kellemetlen hangsúllyal.

- Még adjon egy percet! - kiáltott fel Judith dühös-kétségbeesetten.