Világok és kalandok

Elképeztő tények

Írói szemszög:

Dehát ugye ezt a történetet sem kezdtem volna el ha csak ennyivel lezárultak volna a gondok és a bajok.

A Dumbledore-nál tett korábbi látogatást követően csak alig pár nap telhetett el mikor levél érkezett bagoly postán. Judith ezalatt a pár nap alatt elmesélte apjának és öccsének a fejleményeket, és ahogy korábban Dumbledore meghagyta, megpróbáltak kapcsolatba lépni édesanyjukkal. De mind sikertelenül, amiről nemsokkal értesítették is az igazgatót.

A már említet bagoly közvetlen Judith ablakában landolt. A lány éppen olvasott, de amint meglátta a madarat, azonnal az ablakához sietett. Az állat rögtön a lábát nyújtotta jelezve, hogy oldozza le a levelet róla. Judith eleget téve ennek a kérésnek, megszabadította a levéltől az pedig hálából megcsippentette az újját. Végül aztán megfordult, és tovaszállt. A lánynak egy kicsit fájt az újja a csípéstől, de mivel tudta, hogy a baglyoknál így szokás köszönetet mondani, inkább türte. Egy ideig nézte ahogy a madár egy aprócska pontá zsugorodik, majd figyelmét ismét a levélre fordította.

- Apa! Levél jött bagoly postán! – kiáltott le a földszintre.

- Mi? Ja, megyek! – jött a válasz kiáltás lentről.

Judith apja az elmúlt idő során is nehezen fogadta be a tényt, hogy a lánya igazi Roxfortos boszorkánynak nyilvánítandó, ezért gyakran felkészületlenül érte ha a varázsvilágról valami hír jött. Léptek zaja hallatszott és pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó.

- Megint Dumbledore-tól jött levél? – érdeklődött.

- Igen, a kézírás szerint igen. De még nem bontottam ki. Gondoltam majd veled együtt olvasom el.- válaszolt Judith.

- Hát akkor? – nézett rá az apa, jelezve hogy most már kibonthatja. A lány feltépte a pecsétet majd nekiláttak megfejteni Dumbledore cirkonyás betükkel írt levelét. Az üzenet maga rövid volt, ám kissé megdöbbentő.

Kedves Treasure kisasszony!

Kérem holnap délután, öt órakor megtisztelő lenne ha felkeresne az irodámban. Információim vannak a számára. Piton professzor érte jön.

Ui.: Ha lenne olyan szíves ezúttal az idősebb Mr Treasure-rel is örömest megismerkednék.

Tisztelettel

Dumbedore igazgató.                

- Különös. Vajon mit akarhat tőled? – nézett Judith kérdőn apjára. – Váltottál TE vele baglyot, hogy most hirtelen feléd is érdeklődik?

- Nem, dehogy is! Viszont lehet, hogy válaszolok neki, hogy ha nem muszáj nem mennék. – felelte a férfi, mire lánya felvonta a szemöldökét.

- És szabad megtudnom az okát, hogy miért is nem óhajtasz velem jönni? – kérdezte élesen – És most ne gyere nekem azzal, hogy vigyázni kell öcsémre! Egyszer már mentem egyedül. Zolit addig át viheted a szomszédba. Ha jól tudom mostanában amúgy is elég jól kijön az ottani gyerekekkel.

- Nem azzal van a gond, hanem nem igazán vágyódom rá, hogy kipróbáljam a dehoppanálást. – felelte Attila kelletlen.

- Jaaaa... Miért nem mondtad előbb? – nézett rá lánya kérdőn.

- Talán mert még máig is emésztem, hogy a lányom boszorkány és, hogy az egész varázsvilág létezik, és nem csak hogy létezik, de még időben is sikerült vissza ugranunk pont a Harry Potter cselekményéhez? – kérdezett vissza Attila szarkaztikusan, mire Judith elnevette magát.