Világok és kalandok

Mordon és menydörgés

Judith szemszöge:

Hatalmas kő esett le a szívemről mikor a süveg kiejtette azt a szót amit akkor a leginkább hallani akartam: Griffendél. Újdonsült háztársaim hangos éljenzéssel fogadtak miközbe én remegő lábakkal mentem oda annak a ház asztalához ahol a legjobban ülni szerettem volna. Legszívesebben sikítottam és ugráltam volna örömömben de igyekeztem vissza fogni magam, bár még így is biztos vagyok benne, hogy úgy mosolyogtam mint a tejbetök. 

Meglepő módon a sok gratuláció gyűrűjében sikerült Harry-ékhez keverednem akiktől szintén dicséreteket és jókívánságokat kaptam. De nem örömködhettünk sokáig mert McGalagony már el is kezdte az elsősök neveit felolvasni, azok pedig eggyenként a süveghez léptek és beosztották a külöböző házakba.  Amikor viszont Dennis Creevey nevét hallottam sokat sejtően mosolyodtam el mert tudtam, hogy vele fog bővülni a Colin által elkezdett Harry Potter rajongói tábor. 

Ezt az is tetézte, hogy Harry egy fájdalmas pillantást vetett a süveg irányába. Közben észre vettem, hogy pont ekkor osont be az oldalbejáraton Hagrid és leült a neki kiszabott helyre. Végre jobban szemügyre vehettem, de nem találtam semmi olyan jellemzőt amit ne említett vagy mutatott volna meg a könyv és a film közönségének, így én sem tudtam egyebet mondani minthogy pont olyan volt amilyennek elképzeltem. Vidáman oda intett felénk, mármint Harryék felé de én is megengedtem magamnak egy bizonytalan mosolyt az irányába üdvözlés képpen. Szórakozottan végig néztem a tanári asztalon és balszerencsémre megint csak egy sötét szempárral találkoztam.

– Ezt nem hiszem el, miért vonzom a tekintetét? Vagy tán az a terve, hogy egész este engem fog sasolni? – átkoztam magam mikor zavartan lekaptam a tekintetét róla.

– Belehúzhatnának egy kicsit – morogta Ron.

– A hasadon kívül tudsz másra is gondolni? – bökte meg Hermione rosszallóan.

– Ez így van Ron, lehetnél türelmesebb is – értettem egyet a lánnyal, de azt én sem tagadhattam hogy majd' éhen halok.

Közben észre sem vettem hogy elfogytak az elsősök, és Dumbledore felemelkedett a székéből. Mintha tudta volna, hogy a Griffendél asztalánál felmerültek erős gyomor problémák, így szólt:

– Csupán két szót szeretnék szólni az egybegyültekhez – mondta ünnepélyesen. – Jó étvágyat!

És végszóra megtelt az asztal mindenféle finomsággal.

– Azt a mindenit!  – tátottam el a számat. Már a filmben is klasszul nézett ki a roskadásig megpakolt asztal, de még ennek a tudatában is képes voltam elámulni amikor élőben megláttam. Volt ott csirkecomb, krumpli, rízs, saláták, zöldségek és...

- Moment mal!* Ez rántott hús? – kérdeztem elhűlve.

– Mi, mi? – fordult felém a már említett étel hallatán érdeklődve Ron. Én pedig a tőlem pár centire álló hatalmas tányérra mutattam amiben ott tornyosult a tömérdek rántott hús.

– Ilyesmit még nem volt eddig – jegyezte meg meglepődve Hermione.

– Pedig ez az egyik kedvenc kajám! – kiáltottam fel megörülve egy ismerős étel látványán, és rögtön vettem belőle három szeletet. – Ez egy magyar specialitás és kiskorom óta nagyon szeretem – magyaráztam lelkesen. – Ti is kóstoljátok meg, nagyon finom! - bíztattam a körülötem ülőket is de közben a tekintetemmel Dumbledorét kerestem, akiét hamar meg is találtam, mivel egyenesen engem figyelt. Vetettem rá egy kérdő pillantást, ezzel igyekezve a rántott húsra célozni amit azt hiszem megértett mert sokat sejtően elmosolyodott. Ezt én úgy értelmeztem, hogy külön nekem csinálta ezt a kis meglepetést.