Világok és kalandok

A mester és a tanítvány 2.0

Judith szemszöge:

Miután elköszöntem Harryéktől, kiléptem a tölgyfa ajtón és elindultam valamerre a parkban. Mivel a professzor nem mondott konkrét helyet, így azt gondoltam, majd biztos találkozunk valahol ezért nem törődtem különösebben azzal, hogy merre megyek. Elmentem Hagrid háza mellett, és a mellette lévő kis erdőcskében kezdtem el bóklászni. Nagyon reméltem, hogy az éppen nem tartozik a Tiltott rengetegethez, ahogy azt is, hogy Piton nem ott akar majd engem oktatni. Sajnos a táskámat is kénytelen voltam magammal hozni, mert nem tudtam mire kéne számítanom a bájital tanártól, mindenesetre a pálcát a kezemben tartottam, hátha egy váratlan meglepetés átokkal akarná kezdeni az órát.

- Tán eltévedt kisasszony?- hangzott fel hirtelen egy kellemesen gúnyos hang pár méterrel tőlem. Én csak halkan felsóhajtottam, és felkészülve a legrosszabbra a hang irányába fordultam.

- Úgy tűnik ismét megjött Piton hangja.- gondoltam lemondóan.

- Önt keresem professzor.- feleltem tárgyilatosan.

- Valóban? Nem hatott meg.- mondta Piton gúnyosan közelebb sétálva.

- Tanulni jöttem. Nem azért hogy meghassam.- mondtam felvonva a szemöldökömet.

- Öt pont a Griffendéltől a szemtelensége miatt Treasure. Hozott magával mást is magán kívül?- mért végig a professzor.

- Itt a pálcám.- mutattam fel az eddig kezemben tartott említett tárgyat.- És a tanszereimet is.- vettem le a táskát a vállamról.

- Ajánlom is. Most pedig fogja meg a karomat.- mondta a bájital tanár kinyújtva a karját.

- Tudtommal a Roxforton belül nem lehet dehoppanálni.- mondtam kicsit bizonytalanul méregetve a professzort.

- Minden szerda, péntek és szombat délután öt órától öt óra tizen ötig dehoppanálási engedélyt kaptunk a kijelölt tanuló tér megközelítéséhez, később ugyanez megismétlődik egy óra múlva.- felelte Piton kifejezéstelen arccal, és hangja sem árult el semmit.- Úgyhogy a későbbiekre azt tanácsolom pontos legyen, különben elfelejtheti a külön órákat.

- Elvileg most sem késtem...- morogtam az orrom alatt, mert hangosan nem mertem nekiálni Pitonnal veszekedni, így inkább csak belelapaszkodtam a karjába. A professzor ezt csak egy morranással nyugtázta, és már jött is az az érzés amikor az ember felszívja a spagetti tésztát, és az pedig a gyomrodban landol. Csak épp itt a gyomor egy kör alakú kis sziget volt a birtok azon részét körülvevő tó közepén. Felismertem a helyet. Ez volt az a kis sziget amit Harry és Lupin professzor tavaly közelebbről is megszemlélt még karácsony előtt pár hónappal.

- Zavarom az elméjébem lezajló lassú folyamatokban?- kérdezte Piton epésen.

- Nem, csak nosztalgiáztam.- vontam vállat, és megálltam vele szemben. A professzor csak gúnyosan felhorkantott.

- Ezeken az órákon elvárom a pontosságot minden téren, és jobb lesz ha jegyzetel, mert egyszer ugyan elmondom az anyagot, ám utánna további instrukciókat...nem adok.- mondta baljósan, és az utolsó szavainál szúrósan a szemembe nézett. Én azonban álltam a tekintetét.

- Pálcát kézbe!- intett a tanár úr, majd az óra megkezdődöt. Arra számítottam, hogy hosszas bevezetővel fogja kezdeni a varázslás komplikációjáról és a további elméleti dolgokról, ám meglepő módon csak pár szót fecsérelt az ügyre.

- McGalagony és Flitwick professzortól hallom milyen nagyszerűen teljesít az óráin annak ellenére, hogy először varázsol, méghozzá a negyedikes tananyag szerint. Épp ezért úgy gondolom fölösleges volna az elsős alapokat magyaráznom, ha el tudja olvasni őket a tankönyvekben.- kezdte kimérten.- Hasonló a helyzet az alap bűbájok és transzformációs varázslatokkal, itt egy lista és mához három hétre megtanulandó mert számon kérem.- tette hozzá és intve a pálcájával egy hosszú pergamen listát nyomott a kezembe. El kellett fojtanom egy fintort a papiros láttán, és titokban arra gondoltam milyen örvendetes is, hogy drága "oktatóm" ilyen nagyvonalúan rám ruházza a varázsigék megtanulását.